Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 43. szám - Észrevételek a törvénykezési rendtartás 422. §-ra [1. r.]

Az uj jelzálogos adós által a hitelező hozzájárulta nél- | kül fenntartott összcszámolhatási jogból neui következik, I hogy a hitelező tartozzék összeszámolni. A telekk. rendelettel kapcsolatban, az 1860. sept. 19-ki minist, rendelet érvényében fenntartva van. (Vége). Alperes Hertelendy a kerületi tábla mint első bíróság előbb közlött ítélete ellen, semmiségi panaszszal egybekapcsolt í'elebbezéssel élt, melyben ismét a már érintett alapvédveket fejtegeti. Ennek folytán A kir. itélő tábla mint másodbiróság azt 1869. évi september hó 14-én tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: „Az első bíróság ítélete megváltoztatik, s alperes felperes keresete alól ezúttal felmentetik, a perköltségek pedig a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetnek. „Indokok: Mert a keresethez A) alatt mellékeit kötelezvény alperest közvetlenül nem terheli, a B. alatti adásvevési szerződésben pedig valamint egyrészről Hertelendy Imre főadós, a hitelezésrőli összeszámolás jogát magának fentartotta, ugy másrészről alperes a hitelezőkkél történendő előleges leszámítolás és liquidálás után kötelezte a betáblázott hitelezőket lejáratok napján kifizetni, mintán pedig az, hogy a hitelezőkkel ezen mindkét részről kikötött összeszámolás megtörtént volna,, mivel sem igazoltatik, alperest ezúttal a kereset alul felmenteni, a költségeket azonban a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett." Ezen ítélet ellen ismét felperes Stucz F. adott be felebbezést. Mellette a kir. tábla határozata és indokai ellenében illetőleg azoknak lerontásáig következő jogi érvek harczolnak: Az igaz, hogy Hertelendy Imre és unokaöcscse Gyula a B) alatti adásvevési szerződésben maguknak a hitelezőikkel való liquidálás jogát, illetőleg kötelezettségét fentartották. De mi köze felperesnek ezen B) szerződéshez s kikötéseihez? Az ezen szerződéshez semnivel sem járult, azt el nem fogadta, azt alá nem irta; cehát teljesen kivüle áll; és így legtávolabbról sem kötelezheti. Jogrendszerünkben folyvást érvényben van még ezen jogi elv: „Contractus legem facit contrahentibus" —minek szükségkép következése az: hogy: contractus non obligát, qui non contrahunt," — Mert ha utóbbi nem állana, akkor az előbbinek nem lenne semmi értelme. Midőn tehát a kir. tábla azt mondotta ki: hogy a Hertelendyék egymás között kötött szerződése felperest is kötelezi — azon szerződés t i., mely kivüle és nélküle köttetett — akkor a tábla ajognak egyik legszentebb elvét mellőzte. A királyi tábla ítéletének másik fő kiindulási pontja abban áll: mikép felperes irányában a jogi kötelezettségre nézve, az eredeti adós — Hertelendy Imre — és a telekkönyvi adós — Hertelendy Gyula — közt különbséget tesz. Már pedig telekkönyvi intézményünk értelmében kétségbevonhatlanul áll az, hogy a telekkönyvi ingatlan megvevője az azon fekvő adóssági terhekért ép ugy felelős, mint annak előbbi tulajdonosa. — Ezen jogelv az, mi ingatlan hitelünk legfőbb biztositékát képezi. Ezen elv igazsága még soha sem vonatott kétségbe — a bíróságok azt még sohasem mellőzték. A mi pedig az összeszámolás kérdését tüzetesen illeti, tisztán áll, mikép ez ügyben felperes és Hertelendyék közt semmi számadási viszony sem fo* rog f e nn, felperes semmi számadási üzletet sem kötött velük. Köztük egyedül tisztán kölcsönügylet forog fenn; tiszta, egyszerű adóssági követelés, melyet A) kötelezvénynyel kimutatott, és a mely után többé felperes semmi számolásra, semmi liquidálásra sem kötelezhető. Es ezen adósság-hitelezési viszony,ezen követelés valódisága eddig még egyik Hertelendy által sem vonatott kétségbe; és pedig akár valódiságára, akár mennyiségére nézve. Maga H. Gyula alperes a jószág megvételénél aláírván azon adásvevési szerződést, melyben az eladó fél egyenesen utasította őt a C) pontban: hogy tartozik Stucz F. követelését kielégíteni, — ezen aláírás által a követelés valódiságát s mennyiségét eo ipso elismerte. Különben ezen adásvevési szerződésből jogosan nem következtethető egy külön liquidatonális eljárás köteleze ttsége. Mert ez >n szerződésből következőleg is alperes H. Gyula több joggal nem bírhat, mint maga a főadós. Ha jelen per közvetlen a főadós H. Imre ellen vitetik, kétségkívül a követelés elleni minden kifogása, s minden ellenköveteléseinek felszámítása eperbe tartozott volna. Ha azt elmulasztja, valamint a főadós, úgy alperes is, ki amannak kötelezettségeibe lépett, más computualis pert nem igényelhet, mert neki is e perben kellett volna minden beszámításokat felhozni — éshaezt nem tette — nem tette pedig, mert ily beszámítások fen sem forognak — akkor nincs ok, miért a követelés megítélése, egy külön computustól függővé tétessék. Ezek szerint a kir. tábla Ítéletének mind három indoka, minta jog s különösen a magyar jog elveivel is homlokegyenest ellenkezők, teljesen fentarthatlanok s alaptalanok; Mert jogrendszerünk szerint is: a szerződéshez nem járult személyek azon szerződés által nem kötelezettek; mf-rt telekkönyvi rendszerünk alapelve folytán: a telekkönyvi tulajdonos a telekkönyvi terhekért főadósként felelős; mert a tisztán adós?ági hitelező számadásra, liquidálásra nem kötelezhető. A legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: „A magyar kir. itélő-táblának fentebbi keletű és számú ítélete megváltoztatik, és az első bíróságnak 1869. mart. 13-án 281. sz. a. hozott ítélete oly értelemben,hogy alperes az abban kitűzött határidő alatti fizetés nem teljesítése esetében tűrni tartozik, miszerint felperes követelése alperes által megvett és jelzáloggal terhelt bocsári 67. és 504. sz. telekjegyzőkönyvekben foglalt birtokból végrehajtás utján beveendő vételár erejéig kielégíttessék, valamint a perköltségeknek 150 ftra való mérséklése mellett — az abban felhozott indokokból, de még különösen azért is — hagyatik helyben: „mert: az ideig. szab. 21. és 156. §§. értelmében a telekk. rendelettel való összefüggésnél íogva jelen esetre alkalmazandó polg. tkönyv 461. 466. §§. s az ezen szakaszokat magyarázó 1860. sept. 19. kelt igazs. min. rend. 2. pontja szerint, a jelzálogos hitelezőnek jogában áll, vagy főadós, vagy a bekeblezés által nyert dologbani jogánál fogva a jelzáloggal terhelt birtok tulajdonosa vagy pedig egyszerre mindkettő ellen keresetét megindítani; felperes tehát jelenesetben a főadósbeidéztetésérekötelezhető nem volt annál kevésbbé, mivel a B) alatti szerződés tartalma szerint a kötelezvény valósága a főadós részéről elismertetett, és alperes a kérdésben levő birtok megvétele alkal-