Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 43. szám - Észrevételek a törvénykezési rendtartás 422. §-ra [1. r.]

Pest, 1870. péntek június 3. 43. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni cs eperjesi iigyvédegjlet közlönye. Tartalom : Kszrevételek a törvénykezési rendtartás 422. §-ra. Legfőbb itélőszéki döntvények. Semmitőszéki határozhatok. Min. rendelet. Észre vételek a törvénykezesi rendtartás 422. §-ra. ZHnszky Imre pestmegyei tszéki ülnök úrtól. I. A törvénykezési rendtartás azon határozványai közé, melyek visszahatást szültek, tartozik kétségtelenül annak 422. §-a, mely szerint : „Ha valamely törvény szerint együvé tartozó, vagy feloszthatlan vagyon többeké, s csak egy vagy több, de nem valamennyi tulajdonostárs ellen intéztetik a végrehajtás, — csupán a marasztalt fél jutalékának tulajdonjoga foglaltathatik le és bocsáttathatik árverés alá." A törvény ezen rendelkezése által azon jelzálogos hitelezők Jogai, kik ezen törvény életbelépte előtt valamely közös vagyon egyes tulajdonosai ellen zálogjogokat szerzettek, érzékenyen sújtatnak, — s mig másrészről a közös birtokoknál, az egyes birtokosok hitele úgyszólván megsemmisül, — végeredményében azon czél, mely e törvényszakasz szerint kitűzve lenni látszik, hogy t. i. egyik tulajdonostárs adósságáért a másik vagyona el ne adathassék, — el nem éretik. Mielőtt ezen állításom bebizonyítani megkisérleném, előre kívánom bocsátani, hogy minden külön birtoktestet, a törvény szerint együvé tartozó vagyonnak tartok, — legalább ezen feltevésre jogosít a telekkönyvi rendtartás 57. §-a, mely szerint : „zálogjog csak az egyes telekkönyvi jószágtestre, — közös jószágoknál pedig mindegyik tulajdonostárs jutalékára is, de sem birtokrészletekre, vagy telekkönyvi jószágtest részeire, sem pedig valamely közös tulajdoni jutalék egy részére nem szereztethetik." Minthogy pedig a végrehajtás alapja ingatlanoknál a zálogjog bekeblezése, erre nézve azonban minden birtoktest magában szorosan együvé tartozó egészet képez, nézetem szerint, „a törvény szerint együvé tartozó vagyon" — kifejezés magyarázatának — főleg ha az a végrehajtási eljárásra vonatkozik — csak ezen szakasz szolgálhat alapul. Ezek előre bocsátása után fentebbi állításaimra áttérve,, — mindenek előtt azon kérdés merül fel, — mi alapon, illetőleg mily feltevés mellett adtak kölcsönt valamely közös birtok egyes tulajdonosainak azon jelzálogos hitelezők, kiknek zálogjoga, azok illetményére 1869. évi június 1-je előtt telekkönyvileg bekebleztetett ? Hazánkban a telekkönyvi rendszer behozatala idején az osztrák polgári perrendtartás volt érvényben, melynek 525. §-a szerint, ha valamely a törvény szerint feloszthatlan vagyon — valamely tulajdonostárs adósságáért végrehajtás alá kerül, kötelesek a tulajdonostársak az egész birtok eladásába belenyugodni,, s. a. t. Az akkori törvények szerint feloszthatlan javakra, tehát minden paraszt birtok és házakra,*) melyek többek tulajdonát képezik, az osztrák törvények uralma alatt, egyik tulajdonostársnak adott kölcsön, a kölcsönadó által oly feltevés mellett adatott, hogy netáni eladás esetén az egész vagyon eladandó lévén, — a hitelező az adósnak eső jutalékból nyerendi kielégittetését. Ugyanezen eljárás követtetett az ideigl. törvénykezési szabályok uralma alatt is; mert habár azokban e részben semmi határozott utasitás sem foglaltatik, **) — a telekkönyvi rendszerrel megegyezőleg — s véleményem szerint — helyesen, az nemcsak fentartatott, hanem oly birtokokra, melyek feloszthatók volnának is, mint a nemesi javak, miután a zálogjog a tulajdonostársnak az egész birtoktestbőli jutalékára lett bekebelezve, szintén kiterjesztetett, — s igy a kölcsönadók ismét ily feltevés mellett adtak kölcsönt a közös birtokok egyes tulajdonosainak. Miután ezekből kétségtelen, hogy az osztrák törvények uralma alatt feloszthatlannak kimondott birtokra, a kölcsönadás oly feltevés mellett történt, hogy az, habár több tulajdonostársé is, — egészben árverés alá kerül, s a hitelező az illető adós vagy adósokra eső pénzjutalékból fog kielégíttetni, — feltett állításaim során, azon kérdés lép előtérbe : ha váljon szenved-e az illető hitelező hátrányt az által, hogy miután az átmeneti intézkedések VII. czikke szerint a törvénykezési rendtartás a végrehajtási ügyekre alkalmazandó, ennek alapján nem az egész vagyon, hanem csak az illető adós fél jutalékának tulajdonjoga bocsáttatik árverés alá? Annyi bizonyos, hogy ily esetben az illető vevő nem valódi, csak eszményi (ideál) részt szerez, s a többi tulajdonostárssal vagyonközösségre lép. (Vége köv.) Legfőbb itélőszéki döntvények. A jelzálogos hitelezőnek joga van, akár az eredeti főadóst, akár az eladott 8 a jelzáloggal terhelt jószág jelenlegi tulajdonosát, akár egyszerre mindkettőt adóssági követelése behajtása végett beperelni. A hitelező tehát a jelenlegi tulajdonost külön magában is beperelhetvén, a fő — eredeti adós beidéztetésére nem kötelezhető. *) Mi értendő az akkori szabályok szerint feloszthatlan vagyon alatt, lásd Schuster „Civil Procesordnung" 822—823. lap, — ide vonatkozik 1858. június 30-ki igazságügynainisteri rendelet (bir. korm. lap 100. szám.) **) Csak közvetve lehet némileg a 122. §-ból erre következtetni, mely oly esetben, ha valamely birtok egyrésze vonatik c*ak végrehajtás alá, már a végrehajtási okiratban a lefoglalt részek pontos kijelölését rendeli; s igy ebből kifolyólag a végrehajtási zálogjog is csak ezen részletre kebeleztetett be. 43