Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 42. szám - Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata a királyi ügyészség szervezése kérdésében 2. [r.]

167 Másodszor az, hogy azon adásvevési szerződésben, j mely által ezen jelzálogilag terhelt jószág H. G-yulára át- | ruháztatott, a c) pont következő intézkedést tartalmaz, szó szerint: tartozik a vevő, a többi betáblázott adósságokat, melyek a birtok részét terhelik, jelesen pedig StuczFerencznek N.-Kikindán 111,300 azaz száztizenegyezer és háromszáz frtot o. é. Stein Hirschel és társa, pesti termény-kereskedőknek 12,000 azaz tizenkétezer frtot o. é., — végül a biliéti árva-pénztárnak 2100 azaz kétezerszáz frtot. o. é. ez utóbbinak a velekötött egyezés alapján — a hitelezőkkel történendő előleges leszámítolás és liquidálás után az illető betáblázott hitelezőknek lejártuk napján megfizetni. Mindkettő — első pillanatra is — oly jogi mozzanatokul tűnik fel, melyek az ingatlan hitel szilárdítására, biztosítására rendkívüli befolyással vannak. Es alperes az egész per folyama alatt legfőkép ezek körül csoportositá mentő érveit. Nem tagadta sehol, mint nem is tagadhatta az adósság lételét, a követelés jogosultságát, hanem azt vitatta, hogy az adásvevési szerződés fent idézett c. pontja értelmében előleges leszámítolás nélkül nem tartozik a jelzálogos hitelezőt kifizetni, azt követelvén, hogy előlegesen a hitelező liquidáljon. Továbbá azt vitatta, hogy az eredeti adós H. Imre levén, ennek perbefogatása nélkül őt, ki csak a jelzálogos jószág megvétele által vált adóssá, beperelni s elmarasztalni nem lehet. Ezen két kérdés lett legújabban a legfőbb ítélőszék által eldöntve — és pedig a jog és hitel érdekeit teljesen kielégitőleg. Az első biróság — a volt debreczeni kerületi tábla 1869. mart. 13-kán — alperest a kereset tartalma szerint elmarasztalta, és ezt következőleg indokolta: „Az 1861-iki id. törvk. szab. 21. és 156. §-a által az o. p. t. könyvnek hatályban fentartott 443. §-a világos kitétele szerint „az ingatlan dolgok tulajdonával a nyilvánkönyvekbe bejegyzett, rajtok fekvő terhek is átvétetnek" ; minthogy pedig felperes a kereset alá vett követelését, valódiságát és mennyiségét az A a. kötelezvénynyei beigazolta, — ennek valódiságát pedig alperes a per során be is ismerte, és hogy a kereset alapját tevő ezen A. a. kötelezvényen alapuló követelés a Hertelendy Imre-féle bocsári ingatlan birtokokra eszközlött telekkönyvi bekeblezés által jelzálogilag is biztosíttatott: az A. alattira reá vezetett bekeblezési záradékkal, — továbbá, hogy ezen felperesi követelés zálogjogával terhelt ingatlanokat alperes birtokába vette, s azok ennek tulajdonát képezik, a B. a. adásvevési szerződéssel igazolta, és a per során ezek is beismertettek: a perelhetőség és perút elleni kifogástól alperes elvetendő volt. Alperest, mint a felperesi követelés zálogjogával terhelt ingatlanok tulajdonosát a kereseti összeg megfizetésében el kellett marasztani, mert az A. a kötelezvény szerint ezen követelés lefizetésének határideje 1864. május 1-én lejárván, — hogy a kereseti összegből ez ideig valami törlesztetett volna, nemcsak, hogy semmivel sem bizonyította, de azt a persorán bizcmyitani meg sem kisértette. — Alperes által az ügy érdemében tett azon kifogás, hogy a B. a. szerződésben a fizetés feltételéül kikötött összeszámolást felperes mind ez ideig nem eszközölte, és hogy ezen perbe Hertelendy Imrét mint főadóst vagy annak csődtömege képviselőjét be nem idéztette, s így alperest a Hertelendy Imre meghallgatása nélkül ezen perben elmarasztalni nem lehetvén, a kereset ez okból is leszállítandó lenne, — birói tekintetbe nem vétethetett. — Mert a B. a. szerződés alperes és Hertelendy Imre között köttetvén, az csak is a szerződő feleket kötelezi, felperes irányában pedig, mint a ki abban részt nem vett, semmi kötelező jogi hatálylyal nem birhat. Mert a kereseti követelés mennyisége az A. a. kötelezvényben szám szerint határozottan megállapítva levén, az annak keltét megelőző időről az összeszámolásnak hely nem adható ; azt pedig, hogy azon idő óta a kötelezett kereseti összegből valami törlesztetett volna, mi a leszámításnak tárgya lehetne, a per során alperes semmivel sem bizonyította. Mert a felperes kereseti követelése zálogjogával terhelt, bocsári ingatlan birtokokat a B. a. adásvevési szerződés mellett Hertelendy Imrétől az alperes átvévén, s azokat mint tulajdonát telekkönyvileg magára íratván, a fentidézett törvények értelmében az arra telekkönyvileg bekebelezett minden teher, s így a felperes követelés kielégítési kötelezettsége is alperesre szállott, s igy ezen kereset egyedül alperes ellen, mint a bocsári ingatlan birtokok jelenlegi tulajdonosa ellen jogosan és törvényesen irányoztatott. — Alperest a törvényes kamatok megfizetésében is kellett az A a. kötelezvény értelmében marasztani, mert abban 1864. május 1-től a 6°/Q kamat fizetés kötelezve van, és a kamatok csak 1864 október l-ő napjáig vannak kifizetve. — Alperes a perköltségekben az 1840: XV. tcz IX fejezet 128. §-a értelmében mint pervesztes fél hasonlóul elmarasztalandó volt. (Vége köv.) Semsniföszéki határozatuk. A végrehajtási kérvény beadása előtt benyújtott igazolási kereset a végrehajtás foganatosítását minden esetben felfüggeszti — habár az helytelenül lett is beadva. Weinberger Károly mint felperes Szegedvárostszéke előtt Kaczky Károly s neje ellen 91 ft. 55 kr. s járulékai iránt pert folytatván, s ez befejeztetvén, miután alperes meg nem jelent, ellene makacsságból marasztalási ítélet hozatott. Ezen ítélet alpereseknek 1869. febr. 9. kézbesittetett, kik azt nem felebbezvén, márt. 16-án igazolási kelésétet adtak be, mire tárgyalási határidő tüzetett ki. — Felperes 1869. márt. 27-kén a makacssági ítélet alapján végrehajtásért folyamodott. — A tszék azonban 1869. május 4. 2149. sz. a. végzéssel felperest kielégítési végrehajtási kérelmével elutasította; míg ellenben a kir. tábla 1869. jul. 27. — 3772. sz. a. végzésével a kért végrehajtást elrendelte — azon okból, mivel az ítélet kézbesítése után beadott igazolás az Ítélet végrehajtását nem gátolhatván — felperes felfolyamodásának helyt adni kellett. Ez ellen alperesek 1869. nov. 26-kán semmiségi panaszt adtak be; mert az igazolási kereset úgy az ideigl. törv. szab. 95. §. valamint a perrend 314. §. szerint is a végrehajtást felfüggeszti; miért kéri a kir. táblai végzést megsemmisitetni, miután az idő előtt rendelte el a végrehajtást, s idő előtt bocsátkozott az igazolási kereset birálgatásába. A Semmitőszék e panasznak helyt adott, s a kir. tábla fent idézett, a végrehajtást elrendelő végzését megsemmisítette a perr. 297. §. 1. p. alapján; „mert: alperes igazolásikeresetét felperesnek végrehajtási kérvénye beadása előtt adta be; az pedig a vég42*