Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 42. szám - Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata a királyi ügyészség szervezése kérdésében 2. [r.]

1G6 miatt vészbe döntetik. Tagadhatlan tény, hogy az igaz- | ságszolgáltatás minden visszaélése küzütt egy sem hasonlítható össze egy ártatlau elmarasztalásával,és hogy ennél jobb, ha ezer bűnös felmentetik." így gondolkozott már két évszázad előtt egy magas állású biró, midőn a védelem fontossága előtt az állam és az emberiség érdekében meghajlott. Azon codifikátorok ellenben,kik a közvádlót a nyilvános rend képviselőjének tekintik, kik azon szempontból indulnak ki, hogy az ügyész az állam, a védő ellenben csak vádlott személyes érdekeit képviseli, ugy látszik, a kutató eljárással jogéletünkben meggyökeredzett balfogalmaktól menekülni és a rnult idők annyi bűnnel terhelt hagyományát visszautasítani nem képesek. Ha tovább időztünk ezen tárgynál, ez csak azon indokból történt, hogy a mélyen tisztelt országgyűlés figyelmét azon körülményre fordítsuk, hogy mily veszedelmes a kir. ügyészeket az igazságügyminiszterium befolyása, rendelkezése alá helyezni, midőn hazánkban a vádlóközegek túlkapásai a védelem erélye által sem ellen súlyozhatok ; egyátalán igen veszélyes lenne, a büntető igazságszolgáltatás ily nagyfontosságú tényezőjét a minisztériumnak alárendelni, és a vádemelés jogát az administratio muló érdekeivel összeköttetésbe hozni. Az igazságszolgáltatás érdekei mulhatlanul igénylik, hogy a közvádló a törvény által kijelölt határok között ép oly függetlenül mozoghasson, mint a biró 5 ezen czél elérésére az első lép és: hogy a közvádló elmözdithatlan legyen, hogy működésének ellenőrzése a fellebbviteli törvényszékekre bizassék. Ezen szempontból kiindulva, mi a törvéyjavaslat5., 6. és 7. §-ait mellőzendőknek találjuk, és ezzel kapcsolatban a kir. ügyészek szolgálati viszonyának és egymássali közlekedésének meghatározását nem az igazságügyi miniszter rendeleteinek, hanem országgyülésileg alkotandó törvényeknek kérjük fentartatni. Tekintetbe véve, hogy a miniszteriális törvényjavaslat az ügyészi teendőket csak nagyban körvonalozza, és hogy az egész közvádlói intézmény becsére az elvek mikénti alkalmazása mily kiváló fontossággal bir, igen czélszerütlen lenne, a közvádló szolgálati viszonyának és hivatalos közlekedésének szabályozását a változékony kormányrendeletekre bizni. A kir. ügyészség független és önálló szervezése legjobb bizonyíték lenne arra nézve, hogy a magas képviselőtestület azt az igazságszolgáltatás intézményének tekinti, ós a kifejlődött jogérzetnek praegnansabb bizonyítékát nem adhatnók, mint az ügyészség független szervezése által, mely a közvádlót képessé teszi, a politikai szenvedélyek ingadozásától távol, nemes hivatását a pártok kölcsönös tisztelete által környezve gyakorolni. A politikai pártok egyenlősége a büntető törvény előtt, véleményünk szerint minden intézmény helyes szervezésének alapját képezi, az igazságszolgáltatás utjai hasonlítsanak azon kősziklákba repesztett és fedett alpesi utakhoz, melyek alatt a vándor biztosan és gondtalanul halad, habár oldala mellett hófuvatagok gördülnek alá. Azon codiíikátorokat, kik az államintézmények becsét csak egy szempontból bírálják, t. i. mennyire öregbítik azok a fenálíó kormány befolyását, emlékeztetjük Dupin szavaira, melyeket egyszer a franczia kormányférfiakhoz intézett: „Önök, kik a hatalom gyeplőit kézben tartják, tiszteljék a jogot, mint mindnyájunk menedékét, a jogot, mely talán önöknek is egyszer mentő horgonyul szolgálhat." Ajánljuk emlékiratunkat a mélyen tisztelt országgyűlés és igazságügy miniszter ur nagybecsű figyelmébe. Kelt a z Aradi ügyvéd-egyletnek 1870-ik évi május hó 4-én tartott üléséből. Bogdánffy Gergely, egyleti elnök. Dr. Chorin Ferencz, egyleti jegyző. EiCg-fobb itélöszéki döntvények. A jelzálogos hitelezőnek joga van akár az eredeti főadóst, akár az eladott s a jelzáloggal terhelt jószág jelenlegi tulajdonosát, akár egyszerre mindkettőt adóssági követelése behajtása végett beperelni. A hitelező tehát a jelenlegi tulajdonost külön, magában is beperelhetvén, a fő — eredeti — adós beidéztetésére nem kötelezhető. Az uj jelzálogos adós által a hitelező hozzájárulta nélkül fenntartott összeszámolhatási jogból nem követkekezik, hogy a hitelező tartozzék összeszámolni. A telekk. rendelettel kapcsolatban, az 1860. sept. 19-ki minist, rendelet érvényében fenntartva van. A toroniáim egy ei Hertelendiek egyik ága e század utóbbi tizedeiben adósságot adósságra halmozván, ezen terhek súlya alatt megsemmisülés felé rohant. Szomorú, de fájdalom ! nem ritka példája családaink ujabbkori sülyedő mozzanatainak. — Az öreg Hertelendy leginkább azon kölcsönökkel segitett magán, melyeket közeli ismerőse, nagy-kikindai gyógyszerész Stucz Ferencztől vett fel. Elhalván, bocsári jószágát, melyre Stucz kölcsöntőkéi betáblázva voltak, átvette fia, Hertelendy Imre, ki tovább is élvezve azon nem mindennapi hitelezést, igye családi kölcsönök 100 ezer ft. felül emelkedtek. —Ezen terhek súlya oly nyomasztó lehetett, mikép — a mint világos tények tanúsítják, — az uj Hertelendy örökös mindent elkövetett, hogy attól valamikép menekülhessen. E czélból egyrészt hitelezőjét uzsoraperbe fogta — oly semmis alapon, mikép a kir. ügyek igazgatósága azttényálladék hiányából teljesen félrevetette, megszüntette; másrészt azon jószágát, mely a betáblázott követelésekkel terhelve volt, saját uuokaöcscsének, Hertelendy Gyulának eladta. De milyen volt ezen eladás? Azt kétségtelenül tanúsitja az adásvevési szerződés, mely ezen ügyletről köttetett; de tagadhatlan az is, mikép ugyanezen jószág birtokában ugyanezen Hertelendy Imi e azontúl is épen úgy benmaradt, mint volt azelőtt. Ez azonban nem volt elég — alig ruházta át bocsári jószágát unokaöcsére, és reá egy pár hónappal — csődöt mondott. Stucz Ferencz végre kényszerítve érezte magát sok hallogatások után követelését per utján érvényesíteni. És mivel Imre csődöt mondott, s így fizetésképtelenné vált, s mivel a követelései erejéig jelzálogilag terhelt jószág Hertelendy G-yula tulajdonává vált — közvetlenül utóbbit idézte perbe a debreczeni kerületi tábla elébe. Keresetének tárgyát ezúttal követeléseinek egyrésze: 58,800 ft. képezte. Ezen irásbelileg letárgyalt per lefolyásából különösen két mozzanat vonja magára figyelmünket. Először az, hogy ezen per nem a főadós Hertelendy Imre, hanem jelzálogilag terhelt bocsári jószágának uj tulajdonosa Hertelendy Gyula ellen indíttatott s folytattatott — kizárólag— a nélkül, hogy maga H. Imre mint főadós perbe idéztetett volna.