Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 42. szám - Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata a királyi ügyészség szervezése kérdésében 2. [r.]

Pest, 1870 kedden május 31, 42. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Bebreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Az an.di ügyvéd-egylet emlékirata stb. — Legfőbb itélőszéki döntvények. — Semmitőszéki határozatok. — Min. rendelet. Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata a királyi ügyészség; szervezése kérdésében. II. A politika által befolyásolt büntető igazságszolgáltatás az, mi ellen minden rendelkezésünkre álló eszközzel küzdenünk kell. Azon férfiakkal, kik az állaruügyészben a változékony kormányrendszerek eszközét keresik, és a közvádlót főleg politikai pereknél a kormány támogatására óhajtják használni, e téren vitatkozni hasztalan kísérlet lenne; s mindaz, mit tőlük követelhetünk, abban pontosul össze, hogy czéljaikat nyiltan bevallani elég bátorsággal bírjanak. Ki ellenben azon nézetnek hódol, hogy politikai vádak visszaélése ellen biztosíték keresendő, ki azon meggyőződést osztja, hogy a nép jogérzetét nemcsak a közönséges bűntények, hanem a politikai vétségek és bűntények terén is kifejteni és megszilárdítani szükséges, az bizonyára kétségbe vonni nem fogja, hogy a minisztériumtól függő és annak kénye és kedve szerint elmozdítható államügyészség a visszaéléseknek tág tért nyit. M i nden párt kivétel nélkül egyenlő érdekkel bír, hogy alkotmányos országban a nem tilos mértéke az agitatiónak és tevékenységnek azon üldözéstől megóvassék, melynek a minisztérium rendeletei által vezetett államügyészség részéről mindig kitéve lesz. Ezen szempontból kiindulva, véleményünk szerint a bűntények hivatalbóli üldözése csak oly közegek által történjék, melyek ép oly függetlenek, ép oly elmozdithatlanok, mint a birák, mert a kormány által befolyásolt büntető vád, az állam valódi érdekeit és a társadalom jogérzetét egyaránt veszélyezteti. A kir. ügyészség függetlensége, meggyőződésünk szerint, csak egy uton érhető el, csak egy alakban létesíthető, t. i. haazelmozdithatlan közvádlók és k. főügyészek a feltörvényszékek, illetőleg a legfőbb törvényszék vádló osztályainak rendeltetnek alá, melyek mind a kötelesség elleni mulasztások, mind pedig a visszaélések ellen emelt vádak elintézésére illetékesek lennének. Mi akadály sem foroghat fen: a kir. ügyészeknek független és önálló hatáskört nyújtani, midőn a felsőbb bíróságok ellenőrzési joggal bírnák, és tévedéseit és mulasztásait helyreigazíthatják, midőn a törvényjavaslat 28. §. értelmében, a kir. főállamügyész azon joggal van felruházva, egyes bűnesetek képviseletét magához vonni, vagy azokra nézve helyettesítést rendelni Az előadottak alapján alólirt ügyvédi egylet, a kir. ügyészség szervezésére vonatkozó törvényjavaslat alapelveit és kiindulási pontját nem osztja, és mély tisztelettel { kéri az országos képviselőházat, miszerint a közvádlói intézményt a muló kormányérdekek önkényének alárendelni ne engedje, hogy a kir. ügyészség tagjaira is az elmozdithatlanság és függetlenség elveit alkalmazni méltóztassék, nehogy azon fontos tényező, mely a büntető igazságszolgáltatásra oly jelentékeny befolyást gyakorol, pártérdekek törvényesített képviselőjévé váljék. A kir. ügyészség független szervezésének szüksége annál szembetűnőbb, ha tekintetbe vétetik, hogy hazánkban a védelemnek mily csekély jogkör nyujtatik; ha figyelemre méltatik, hogy a nép jogainak biztosítására, a vád és védelem egyensúlyozására, a szóbeliség, nyilvánosság és az esküdtszék szervezésére, eddig egyetlen egy lépés sem történt. Ha tekintetbe veszszük, hogy egyrészt a kir. ügyész, mint az állam összérdekeinek képviselője, mint a büntető igazságszolgáltatás coordinált része fog fellépni, s hogy viszont hazánkban a védelem a büntető perekben mily alárendelt szerepre van még kárhoztatva, valóban reszketnünk kell azon egyének sorsáért, kik a közvádló gyanúját magukra hárítva, a büntető vizsgálat és vád alkalmával, egy hatalmas támadóval szemben minden támogatást nélkülözni fognak. Azon nézet, hogy a kir. ügyész, ki az állam összérdekei képviseletére van hivatva, pártállást nem foglal el, mely nézet a miniszteriális leirat 17. §-ban elismerését lelte, a tapasztalás által már rég meg van czáfolva, és egyik főindoka volt azon eszmezavarnak, mely az államügyész hivatásáról elterjedve van. A kir. ügyész, ki azon lehetőséggel szemben, hogy az általa bevádolt egyén ártatlansága bebizonyíttatni fog, a bűnösség feltevéséből indul ki, állásánál, hivatásánál fogva mindig csak arra fog törekedni, miszerint azon mozzanatokat állítsa előtérbe, melyek a vétkesség igazolására alkalmatosak. Ezen műtét által meggyőződése a váddal azonosítva és személye érdekelve lesz, hogy az általa emelt vád alapossága és lelkiismeretessége kétségbe ne vonas?ék; ép azért szükséges, hogy a vád egy erélyes védelem által egyensulyoztassék, melynek czélja, a terhelő bizonyítékok egyoldalú összeállítását akadályozni és az ítélet részrehajlatlanságát biztosítani. A védő ügyvéd a bünperben a társadalmat ép ugy képviseli mint a közvádló, mert a társadalom azon érdeke, hogy egy ártatlan ne bűnhődjék, ép oly nagy, mint az, hogy a bűntettes megfenyíttessék. Midőn 1670-ben Francziaországban a bűnvádi védelem hatáskörét korlátozni akarták, Leraoignon elnök azon örökbecsű szavakkal kárhoztatta e kísérletet: „ha a védőnek valaha sikerült is egy bűnöst megmenteni, még sokkal inkább beállhat azon eshetőség, hogy egy ártatlan a kellő védelem hiánya 42