Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 41. szám - Indokok [2. r.]

163 A királyi tábla 1869. aug. 30. —3932. sz. a. kelt végzésével az e. bir. végzést helybeuhagyta, „tekintve, hogy az ujitott keresetnek más tárgya, mint mi az alapperben követeltetett, az e részben fennálló törvény világos rendelete szerint-, nem lehet ; felperesek pedig az alapperben, mint azt 1854. apr. 12-kén benyújtott, és itt ./• alatt visszamutatott keresetlevelük minden kétségen felül emeli, sem a felfedező eskünek alperes általi letételét, sem a hozandó itélet s végrehajtás közötti időre eső haszonvételek, valamint a rosszabbitványok megitélését nem követelték; következéskép ezek megítélésére irányzott ujitott keresetüket illetőleg, az ősiségi viszonyból eredő birtokperek megindítását jogmegszüntető, nem pedig f'entartó zárhatár idő alá helyezte ősiségi pátens 22. §. alkalmazásának lenne helye; s hogy egyébbiránt is az ujitott per az alappernek folytatása lévén, annak elintézésénél, az utóbbinak megindítása- s lefolyásakor joghatályban volt szabályok, jelen esetben tehát a polg. perrendtartás rendeletei lennének irányadók, ezen perrendt. 366. §. szerint pedig az ujitó fél azt is, hogy uj okmányait az alapper tárgyalásakor fel nem találhatván, elő nem mutathatta, hitelesen bizonyittani tartozik; felperesek azonban e részben a bizonyítást meg sem ajánlották; mindezen oknál fogva peruji'ás megengedése iránti kérelmüktől e helyen is elmozditatván, az e. bir. végzés helybenhagyatik." (1869. aug. 30. —3932. sz. a.) Ujiió felperesek felebbezvényükben következőket adtak elő. 1. Mint mindeu eskü, ugy a felfedező eskü is csak bizonyítéknak tekintendő. Ha tehát az az alapperben fel nem hozatott is, az ujitott perben használtathatik, a pertárgy megváltoztatása nélkül, czéljacsak a pertárgy bizonyítására irányoztatván. 2. Felperesek zálogváltó Keresete magában érrhetőleg kiterjedt a kereset megindításától végrehajtásig folyó haszonvételekre, mint a főtárgy járulékára. Az ujitott kereset tehát másra, mint az alapper tárgyára nincs irányozva. 3. A kereseti kérelem a pozsehaji birtoknak „ugy amint zálogba vétetett" visszabocsá'ásara levén intézve, e kifejezés a rosszabbitmányok iránti kérelmet is tartalmazza. — Felperesek tehát mást, mint az alapperben nem követelvén, ellenük az ősis. pátens 22. § szu nem alkalmazható. De különben is e §. csak a zálog visszaváltási jogról, nem pedig az annak érvényesítése közben felmerülhető tényekről is intézkedik. — 4. Az ideigl. törv. szab. 174 §. szerint korábbi perekre nézve is perújításnál az ideigl. törv. szabályok levén irányadók, a kir. tábla indokolása e tekintetben is téves. Az 1840. 15. fez. 194. §. b pontja szerint pedig a perújításra elég azt igazolni, hogy a felhozott uj bi/onyitékok az alapperben nem használtattak. A legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott: „Felperesek felebbezése felülvizss>álatlanul visszautasittatik ; mert a neheztelt másodbiró^ági végzés nem tartozik azok közé, melyek ellen az átm. intézked. XVIII. czikkéhez képest jelen ügyre is alkalmazandó perrend 294. §-sza felebbvitel jogorvoslatát megengedné. De még azon esetben is, ha figyelemmel az átmeneti viszonyokra perujitási kérelmet megtagadó végzésekre nézve a felebbezés kizártnak nem tekintetnék is, jelen esetben azonban azt mint helybenhagyó másodbirósági végzés ellen irányzottat elfogadni a perrend 295. §. szerint sem lehetne. (1870. máj us 17. —709. sz. a.) Senimitöszéki határozatok. 3 girás per marha behajtásnál. Illetéktelenség czime alatt hivatalból visszautasításnak nincs helye, ha a keresetledéiben többnemü követelések foglaltattak, melyek az illetéktelenségét teljesen nyilvánosnak elő nem tüntetik. Román Juon Marmaros megyetszékéhez Pap Lőrincz brebi biró s általa Bréb községe ellen 1869. évi 196. sz. a. keresetet adott be, egy az alperes község legelőjén talált s innen behajtott s elárverezett bikának 80 ft. ára, a behajtás folytán a tehenek meddőn maradása által okozott 200 ft. kár, és a bika kiadására intézett megintés 15 napjától vagyis 1869. aug. 20-tól számítandó, naponkinti 3 gira meg fizetése iránt. A tszék 1869. decz. 21. — 1456. sz. a. hozott végzésével a keresetet a perr. 51. §-hoz képest hivatalból visszautasította, miután a perrend 93. §. m) pontja szerint sommás eljárás alá tartozik. Felperes ez ellen semm. panaszszal élt; mert a kereset tárgyát a 280 ft. kártérítési összegen kivül augusztus 20 tói naponkinti 3 gira megtérítése is képezvén, erre a perr. 93. §. egyik pontja sem alkalmazható. ASemmitőszék annak helyt adott sa tszéket oda utasította, hogy felperesi keresetlevél folytán a perr. 130. §. értelmében a per felvétel iránt intézkedjék. „m e r t : a felperesi keresetlevél, több rendbeli követeléseket tartalmazván, az eljáró megyetszék illetéktelensége nem oly nyilvános, hogy a 92 §. és illetőleg 51. §. értelmében annak hivatalbóli visszautasittatása indokoltnak tekintethetuék. (1870. május 12. — 3788.) Indokok. (Folytatása ) A végrehajtásnak az egyes birákra való bizása egyértelmű volna az egyesbirósági intézmény összes előnyeinek p^ralyzálásával. Mert ha ezen intézménynek legfőbb czélja az, hogy a szegény sorsú nép csekélyebb értékű és kevésbbé bonyolult ügyeiben közel és könnyen megtalálhassa bíráját, — hogyan felelhessen meg e czélnak azon egyes biró, a ki nem csak saját, de egyéb bíróságok ítéleteinek végrehajtásával kénytelen foglalkozni es épen ezért előre láthatólag az évnek legnagyobb részét székhelyén kívül fogná eltölteni. E körülmény még károsabb hatással volna a büntető igazságszolgáltatás érdekeire, a mennyiben e téren az egyes biró feladatai, mint például veszélyes egyéneknek rögtöni letartóztatása vagy fontos bűnjelek megsemmisítésének meggátlása, még inkább a pillanathoz vannak kötve, s igy az egyesbiró túlságos elfoglaltsága vagy távolléte kétszeresen érezhetővé válnék. De nem kevésbbé téves intézkedés volna, ha a végrehajtást a törvényszékek birói tagjaira akarnók bízni. Mert ez esetben vagy nagyobb számmal kellene birákat alkalmaznunk, mint a mennyit a tulajdonképeni birói teendők megkívánnak, a minek hátrányai mind pénzügyi, mind társadalmi tekintetben nagyon is szembeötlők: vagy ha ezt elmulasztanók, a bírák másoldalu elfoglaltsága által az igazság-kiszolgáltatást tennők ki a hátramaradás, sőt fennakadás veszélyének. Mindegyik alternatíva pedig egyformáa szükségtelen pazarlása volna a szellemi erőnek, a mennyiben a magasabb jogi képzettségű biró elvonatván az igazságszolgáltatás fontosabb teendói41*