Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 41. szám - Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata a királyi ügyészség szervezése kérdésében 1. [r.]

162 által a vádak emelésére vagy azok beállítására egyé^ befolyást gyakoroljon. Ez oly visszaélés, mely* a közvádló iránti bizalmat végkép megingatja, mert az többé nem függetlenül, hanem a politikai érdekek állal befolyásolt miniszter meghagyása szerint cselekszik, kinek a törvény betűje szerint engedelmességgel tartozik, ki által állasától minden pillanatban elmozdítható, és a függés ezen viszonya a közvádló iránt nemcsak bizalmatlanságot ébreszt, hanem a közvélemény Ítélőszéke előtt az pgész vádló rendszer hitelét koczkáztatja. Ha a kir. ügyészség a törvényjavaslat érielmében fog szerveztetni, az a kormányérdekek, óhajok és nézetek törvényesitett képviselőjévé fog átváltozni és ezen in éz mény feladatát fogja képezni, a büntető igazságszolgáltatás termeiben a kormányrendszerek nézeteit képviselni. A közvádló, ki a kormánytól oly függő, mint ez a ministerialis javaslatban tervezve van, csak egy magasabb akarat végrehajtó eszköze lesz, és ép oly kevéssé lesz ónálló, mint a kormánysajtó szerkesztője, ki annak minden rendeleteit beczikkelyezi, igazolja és dicsőíti; és azon egyén, ki egy kir ügyészi állásra vállalkoznék, már előre lemondana minden önálló nézet érvényesítéséről, ha az a legfelsőbb közigazgatási közeg véleményével bármiben is ellenkeznék. Czélszerü-e ezen intézményt ily alakban meghonosítani, s nem fog-e ezáltal minden önállóbb gondolkozású jogász, ki magát vak eszkönek fslhasználtatni nem akarja, a kir. ügyészség létszámából kirekesztetni; és szükséges e, hogy Magyarországban a vádlórendszert mindazon hiányokkal együtt bírjuk, melyek kiküszöbölésére a legjelesebb franczia és néniét jogászok már évek óta törekszenek ? Mi őszintén bavallva, nem hiszszük, hogy nemzetünk politikai és erkölcsi helyzete legtávolabbról is menthetné a törvényjavaslatban mutatkozó azon törekvést : a közvádlók fegyelmezed serege állal a bünletö igazságszolgáltatásra, a kormány változó érdekel szerint befolyást gyakorolni. Azon törekvés, mely a törvényjavaslatban előtérbe lép, önkénytelenül azon kérdési támasztja bennünk, váljon a büntető igazságszolgáltatás a politikai perekben mindig az államhatalom rendelkezése alatt álljon, váljon a politikai ellenek üldözése a vifák kiküzdésének szükséges eszközét képezi, váljon a büntetőtörvények, kormánynézetek és érdekek szerinti euyhébb és szigorúbb alkalmazása, az államérdekek által mulhatlanul igényeltetnek ? Ehhez járul még azon körülmény is, hogy egy egyes, bármily magasan álló férfiú szegélyes meggyőződésének a vádemelésre oly befolyást biztositaui, mint az a törvényjavaslatban terveztetik, az igazságszolgáltatás lényegével homlokegyenest ellentétben áll. Ha bírnánk is azon biztosítékkal, hogy ama várhid előtt, mely az igazságszolgáltatás épületét őrzi, mindig csak kipróbált jellemek fognak állíttatni, még sem helyesel hetnők, ha a személyek iránti bizalomnál fogva, oly rendszer fogadtatnék el, mely a visszaélés ellen csak annyiban óv, amennyiben az igazságügy élén álló férfiú lelkiismerete, a büntető igazságszolgáltatás politikai érdekek általi befolyásától visszariad. Ha elismertetik is egy oly közeg lételének szüksége, mely a bűntényeket az állam nevében üldözi, mégis kétségbe vonni nem lehet, hogy a vádemelés az igazságszolgáltatás és nem az államkormány ügyét képezi, mely egyedül a törvény szabályai szerint Ítélhető meg, — és ép ily állandósított vádközegek irányában biztosítékokat | kell keresnünk, melyek ezen hatalmat a politikai befoj lyások visszaéléséiül lehetőleg megóvják; mert az, ki a büntetőtörvénykezcs terén jártas, bizonyai a ismerni fogjaazon nagy befolyást, melyet az állam nevében fellépő közvádló, a büntető perek kimenetelére gyakorol. Azon pillanatban, midőn az országgyűlés a ministeriális törvényjavaslatot elfogadná és az államügyészségei az igazságügyimimsternek rendelné alá, egyszersmind azon elvet szentesítené, hogy a büntető per nem a jog szent ügyét, hanem a kormány érdekek eszközét képezi. Mi sem lenne helytelenebb, mint az ily szervezésben rejlő veszélyek ellen a miniszteri felelősségben menedéket keresni, mert az alkotmányos tévfogalmak között a legnagyobb az, mely a rósz intézménynek természetéből folyó hiányok ellen, a miniszteri felelősségben véli azon mentő övet birni, mely ulinden visszaélés iránt biztosítékot nyújt. Bizonyára távol áll tőlünk a felelősség elvének üdvösségét, mely a jogállam fogalmából önként folyik, kétségbe vonni; de nem szabadsz *m elől tévesztenünk, hogy ameddig az igazságügyminiszter a kir. ügyészekkel rendelkezni jogosiiva van, az önkény és a visszaélés esetei nem is constatálhatók, eltekintve attól, hogy ily esetekben a pártja által támogaiott miniszter felelősségre vonása mily ritkán szokott alkalmaztatni. A közvádlói intézmény rosz szervezése által eredményezett bajok a miniszteri felelősség által el nem háríthatók, Itt biztosítékokat kell teremteni, melyek a visszaélés el'en lehetőleg óvnak, ily biztosíték pedig a közvádlói intézmény oly szervezése, mely képviselőit függetlenné és elmozdithatlanná tesú és működésük ellenőrzését a feltörvénysz kelne bizza. Legfőbb itélöszéki döntvények. A perujitási kérelmet megtagadó végzések ellen a IVlebbezési jogor.oslat nincs megengedve (perr. 294. §.) A végzések ellen megengedett felebbezési jogorvoslatot sem lehet elfogadni helybenhagyó másod birós. végzés ellen. A még 1864 óta folyamatban levő zálogváltó perekben az uj perrend idejií alatt előfordult perbeli actusokra is ezen perrend szabályai alkalmazandók. Grróf Brunszvik. — Forray Júlia s gróf BrunszvikChotek Henriette — özvegyek — mint felperesek özvegy gr. Batthyányi Tarnóczy Antónia alperes ellen Turóczmegye alsó-kubini tszéke előtt Pozsehaj pusztai birtok zálogbóli visszaváltása iránt 1854. ap*-. 12. pert indítottak. E per 1858-ban akkép végződött, hogy alperes a kereseti zálogos birtok kibocsátására, felperes pedig 18,000 for. zálogösszeg s 5665 for. beruházások megtérítésére köteleztetett, mi legfelsőbb törvényszékileg is megerősittetett ; és 1858. júniusban végrehajtásilag is befejeztetett. — Alperesuő ugyanazon 1858. évben ügyvédi vétség miatt előbbi állapotbai visszahelyezés czimén felperesek jogutódai : gr. Nádasdy Lipót, gr. Chotek Ottó s gr. Cho tek Ridó ellen az ügyet újra felélesztette, mi azonban szintén minden bíróságon keresztül a visszahelyezéei kereset elutasításával végződött. — Ezután 1864. évben uj bizonyítékok alapján a felperes joguiódai perujitási pert indítottak, melyben Turóczmegye tszéke, mint elsőbíróság 1868. okt. 10.—4257. sz. a. végzéséve', perujitó felpereseket perújítás megengedése iránti kérelmüktől elmozdította, mert az a per végitéletileg lett eldöntésétől számított 2 év alatt nem tétetett folyamatba, tehát az elévültnek tekintendő.