Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 40. szám - A csődtörvény 68. §-nak alkalmazása váltóügyekben

Pest, 1870. kedden május 24, 40, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dei;reczeni és < perjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A csődtörvény 68. §-nak alkalmazása váltóügyekben. — Zárszó az ügyvéd joggyakornokok általi helyettesítése kérdésében. Semmitőszéki határozatok. — Birósagi tjavaslat. A csíkitörvény 68. §-nak alkalmazása váltó. ügyekben. liülley Ede váltófeltszéki ülnök úrtól. Az idézett szakasz szerint a csődbírósághoz áttett oly perekben, melyekben: „az előbbi bíróság az adóst megjelenés vagy védelem elmulasztásaért makacssági itelet által marasztalta el; vagy midőn a váltótörvényszék váltókeresetben sommás utotj fizetési végzést hozott, mely ellen az adós a törvényes idő alatt kifogásokat nem tett, ámbár az ilyen elmarasztalás vagy fizetési végzés már itélt dologgá vált, ha azonban a biiói foglalás által a csődület megnyitásakor még végre nem hajtatott, — szabad leend a csödületi perügyelőnek mindazon kifogásokat s elienpróbákat is előadni, melyek a kereset valóságát érdemileg tárgynzzák." Noha ezen szakasz világos szavai kétséget n°m engednek a felett,hogy a csődperügyelő hol, mily esetekben és mily kifogásokat tehet ,• vannak mégis sokan, kik ezen rendelet hasonlatosságánál fogva, a peiügyelónek a csőd kiütése előtt váltótörvényszékileg elrendelt és foganatosított biztosítási végrehajtás ellen, még oly esetben is perorvoslati jogot vindicálnak, midőn a végrehajtást rendelő, ugy a végrehajtási eljárást jóváhagyó végzések azon okból, mert azok még a csőd kiütése előtt végrehajtást szenvedettnek szabályszerűen kézbesittetvén, ez utóbbi a csőd kiütése előtt lejárt törvényes 24 óra alatt perorvoslattal nem élt, jogerőre emelkedtek. Én e nézetet helyesnek el nem ismerhetem. A csőd kiütése előtt foglalással biztosított váltókövetelés felett a csődtörvény 4. § szerint az illető váltótörvényszék van hivatva határozni, melynek természetszerűen csak a váltótörvény szolgálhat zsinórmértékül. E szerint jelesül a váltóvégrehaj'ások tárgyában 1869. évi april 8-an kiadott igazságügy miniszteri rendelet 15. §. s a vtk. 133. És 137. §§-hoz képest a végrehajtást rendelő, illetőleg az eljárást jóváhagyó végzés magának a végrehajtást szenvedettnek kézbesittetvén, ha ez az ellen a csőd kiütése előtt lejárt 24 óra alatt perorvoslattal nem élt, az reá nézve jogeiöre emelkedett, s igy az utói g k ütött csőd alkalmából a bukott nevében a perügyelő álial sem felebbezhető. Lehet-e a váltótörvényszék illetősége alá tartozó ügyben a váltótörvény egyenes mellőzésével egy már jogerőre emelkedett végzésnek felebbezését a csődtörvény 68. §-ra hivaikozólag megengedni? Ez szerintem még akkor sem történnék helyesen, ha az idézett szakasz a vallótörvénynek ide vágó rendeleteivel ellenkeznék, meri váltóügyekben csak a váltótörvény, nem pedig az azzal ellenkező csőd vagy egyéb köztörvény szolgálhal zsinórmértékül. Annál kevésbbé lehet egy világos váltótörvényt a csődtörvénynek egy oly reudeletére hivatkozással egyenesen megsérteni, mely ama váltótörvényL.yel semmi tekintetben ellenkezésben nincs. A 68. §. némely esetekben megengedi ugyan a perügyelőnek jogérvényesen megítélt követelések ellen is az érdemleges kifogástételt, de a perügyelő ezen jogával csak a csődbíróság előtt lefolyó csődperben, és az idézett szakaszban különösen elősorolt esetekben élhet; ezen joga semmikép sem terjedhet ki oly jogügyre, mely a 68. §-ban elősorolt esetek közé nem tartozik, mely nem is a csődbíróság, hanem a váltótörvényszék által, és természetesen a váltótörvény rendeletei szerint eldöntendő. Itt hasonlatosságról szó sem lehet, ha csak abban nem talál valaki hasonlatosságot, hogy itt jogérvényesen megítélt követelésekről van szó, melyek ellen a perügyelő a jogérvényes ítélet daczára érdemleges kifogásokat tehet, melyek folytán a csődbíróság által a jogérvényes Ítélet mellőzésével uj ítélet hozandó; míg amott arról van szó,váljon a perügyelő részére feléled-e azon felebbezési jog, melyet képviseltje, a bukott, mint önjogu személy, annak idejében a váltótörvényszék által hozott végrehajtási végzések ellenében érvényesíteni elmulasztotta, s mely ennek folytán reá nézve elenyészett. Eo — őszintén megv&ilva — nem látom át, miként lehet egyrészről a csődbíróság, csődeljárás a 68. §-ban elősorolt esetek és a tárgyalás alatti kifogástétel, —• másrészről a váltótörvényszék, váltóeljárás, a csődtörvény 4. §-ban emiitett eset és a váltótörvényszeki végzések elleni felebbezés joga közt hasonlatosságot találni. Ismerem az ellenvéleményüek nemes intentióját, mely szerint a csődöt megelőző gyakori álvégrehaj'ásokat a 68. §. rendeletének azokrai kiterj°sztése által paralysalni kívánják, mely intentióés a törvényhozásnak azon intentiója közt, melynek a 68. §. lételét köszöni, csakugyan félreismerhetlen hasonlatosság léteik. Ámde ezen intentiók hasonlatossága korántsem jogosítja fel E. b rót arra, hogy egy speciális törvényt a törvényhozás által kitűzött határokon lul kiterjeszszeD. Távol legyen tőlem, hogy én a csőd kiütése előtt magukat biztosító váltóhitelezők védelmére felszólaljak. Én a csődöt megelőző foglalást még akkor is, ha a foglaltató jóhiszemű hitelező, az adósnak tübb hitelezőire nézve nagy méltatlanságnak tartom, nem is szólva az álfoglalások gyakori eseteiről, melyek a kereskedői hitelt tönkre teszik. Ámde e bajokon ne iparkodjunk az ált .1 segíteni, hogy eg3r l'tező világos törvényt megsértünk, hogy a helyes igazsápszolgáltatás czéljából előirt törvényes for| mákat halomra döntjük. Pedig ezt teszszük, ha a csődperügyelőnek felebbe40