Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 4. szám - További eszmék az államügyészség szervezéséhez [1. r.]

15 A Semmitőszék ezen panaszt visszautasította; | „mert azon intézkedés, melyben a bíróság végitélet | előtt a kereset tárgyának szakértői megbecsültetését szük­ségesnek találja, nem tartozik a perr. 297. § ban felsorolt azon esetek közé, melyekben semmiségi panasznak helye lehetne. (1869. dec. 16. — 3049. sz. a.) A foganatosított biztosítás ellen kifogások [adatván be, ezek felelt a felek mindig kihallgatandók. (perr. 344. §.J Ennek mellőzésével tett birói intézkedés megsemmisítést von maga után. K. Mór Tordamegye egyes birósága előtt H. Janka ellen bizonyos tartozás alapján pert indított s alperes ma­kacsságból el is marasztaltatott. Ennek folytán felperes biztosítási kérvényt adott be, minek hely adatván az in­góságok lezárolása, megbecsültetése elrendeltetett, s ez foganatosíttatott is, a megbecsült tárgyak T. felügyelete alá adatván. Alperes kifogásokat adott be a foglalás ellen, mert a lezárolt tárgyak legszükségesbb öltözékeit képe­zik, mik a 395. §. szerint le nem foglalhatók. Ennek folytán a bíróság ugyanazon napon 978. sz. a. végzésével a lefoglalt tárgyakat a perr. 395. §. a. c. pontjai alapján visszaadatni rendelte. Ezen végzés foganatosítása ellen felperes semmis, pa­naszszal élt, mert a bíróság kihallgatása nélkül adatta vissza a lezárolt tárgyakat. A Semmitőszék a semmiségi panasznak helyt adván, az egyes bíróság 978. sz. végzését s annak alap­ján történt eljárást megsemmisítette. „Mert a foganatosított biztosítás ellen beadott kifogá­sok felett a perr. 344. §-hoz képest a felek a 332. §. sza­bályai szerint meghallgatandók lettek volna, és ezt megelőzőleg az eljáró bíróság a lefoglalt tárgyakat zár alul feloldani jogosítva nem volt. (1869. dec. 31-kén. — 4911. sz. a.) A peres fél magát ügyvéd állal képviseltetvén, a per fo­lyama alatt hozott minden birói határozat, tehát az ítélet kihir­detési halárnapot kitűző végzés is annak kézbesítendő, (perr. 259. §. 2- ik kikezdésj. Ennek ellenére a végzés a félnek magának kézbesittetvén, az itéletkihirdetés joghatályunak nem tekintethetik, s így ezen jogérvényre nem emelkedhetett ítélet alapján végrehajtás sem eszközölhető. P. Erzsébet mint felperes L. Salamon mint alperes ellen Nyirramegye központi szbirája előtt havonkinti 20 ft. tartásdíj megítélése végett pert indított, s ebben alpe­res elmarasztaltatott. Az ítélet kihirdetésekor alp. meg nem jelenvén, s perorvoslattal nem élvén, az végrehajtá­silag foganatosíttatott. Alperes ezen eljárás ellen kellő időben semmis, pa­naszt adott be; mert ő e perben magát ügyvéd által kép­viseltetvén, a végrehajtási és itéletkihirdetési végzés a perr. 259. §. szerint ügyvédének lett volna kézbesítendő. E helyett az neki kézbesittetett, ki sem irni sem olvasni nem tud, tartalma pedig neki meg nem magyaráztatott. És e kézbesítés is nem a községi bíró vagy jegyző, hanem egy pandúr által történt a perr. 261. §. ellenére. A Semmitőszék e panasznak helyt adott, s a vég­rehajtási végzést s annak alapján foganatosított végre­hajtást megsemmisítette; „mert a tárgyalási jkönyv szerint alperes magát a perben ügyvéd által képviseltetvén, a perr. 259. §. máso­dik kikezdése szerint pedig a perfolyama alatt hozott minden határozat a felek megbízottjának levén kézbesí­tendő, miután az ítélet kihirdetésére határnapot kitűző végzés ezen szabály ellenére magának alperesnek, még pedig a 261. 262. §§. rendeletei mellőzésével kézbesitte­tett, annál fogva a kihirdetés erre nézve joghatálylyal bírónak, — és ekkép az ítélet jogérvényre emelkedettnek nem tekintethetvén, az a 345. §. értelmében végrehajt­ható nem volt. (1869. decz. 31. — 4953. sz. a.) A per rend 577. § sza nem terjed odáig, hogy a vagyon­közösség megszüntetésének módja iránt az örökösök egyike a többiek meghallgatása nélkül egyoldalulag határozhasson. Azért a közös örökségül szolgáló, s az örökösök közös tulajdonául telekkönyvezett ingatlannak, az egyik örökös kér­tére, többiek meghallgatása nélkül elrendelt árverése semmisé­get foglal magában. Kara Péter dunavecsei lakos még 1848-ban elhalá­lozván, özvegyén kívül három gyermeket Gábort, Józse­fet, Lídiát hagyta hátra, a hátrahagyott vagyon, nagyobb­részt ingatlanra való felügyelet özvegyére ruháztatván. Ez azonban a hivatalos jegyzőkönyv tanúsága szerint, a vagyont adósságokkal terhelte, az épületeket romlani, pusztulni hagyta. Ennek további meggátlására, és mivel Gábor az egyik örökös örökrészét átvenni akarta, az e végből a közös vagyon elárvereztetéseórt folyamodott, és az illető kalocsai árva tszék, miután a járási gyámfel­ügyelő a panasz valódiságát bizonyolta, 1869. jun. 10-én 773. sz. a. végzésével a kérelemnek helyt adott, s ennek folytán az illető szolgabiróság 704. sz. a. az ingatlanok elárvereztetésére határnapokat tűzött ki. A közös birto­kos felek előlegesen értesítve s kihallgatva nem lettek és ez utólagosan azzal indokoltatott, hogy elegendőnek talál­tatott a közös anya értesítése; s minhogy a perr. 577. §. szerint az örökösök nem kényszeritethetnek arra, hogy vagyonközösségben maradjanak, az árverés elrendelése által senkinek joga sem sértetett; mert az által a vagyon­pusztitás tovább terjedése meggátoltatik s a vételárból mindegyik örökös megkapja saját részét. Ez ellen a másik két örökös József és Lídia semmi­ségi panaszt adtak be. A Semmitőszék a semmis, panasznak helyt ad­ván, a fent idézett végzéseket megsemmisítette; „tekintve, hogy néhai Kara Péter hagyatékához tar­tozó ingatlanok, melyek nem csupán az osztályért folya­modó Kara Gábornak, hanem Kara Péter többi örökösei­nek is telekkönyvi tulajdonai, nevezett egyik örökös Kara Gábornak egyoldalú folyamodására, a többi nagykorú örökösök meghallgatása s előleges értesítése nélkül ren­deltettek árverés alá bocsáttatni, s az árverést elrendelő végzés is csupán az özvegygyei, a nagykorú örökösökkel pedig nem közöltetett, s ez utóbbiak aziránt, hogy elhunyt atyjuk hagyatéka felett nyilatkozzanak, felhiva soha nem voltak, sem köztük eziránt az egyesség meg nem kisérte­tett; az árverésnek minden részvétük nélküli elrendelése s kihirdetése reájuk nézve oly jogsérelmet képez, mely ellen a perr. 297. §. 22. pontja szerint, semmiségi panasz­nak helye van, „és tekintve, hogy a perrendnek a tszék által idézett 577. § nak azon szabálya, miszerint az örökösök nem kényszeríthetők arra, hogy vagyonközösségben marad­janak, nem foglalja magában, hogy a vagyonközösség megszüntetésének módja iránt az örökösök egyike, a töb

Next

/
Thumbnails
Contents