Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 33. szám - Igényelhet-e országos alapból megtérittetést azon magát megváltott urbértelkes volt jobbágy, ki nem bir az 1840. VII. t. cz. 9. §-ában meghatározott szabályszerű örökváltsági szerződéssel?

Pest, SS70. ptísíí'k april 29. 33, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dehreezeni és eperjesi ügy védegylet közlönye. TariaJoiB : Hágát megváltott jobbágynaki megtérítés. — Semmitőszéki határozatok. — Bírósági tjavaslat. Igényelhet-e országos alapból megtérittetést azon magát megváltott urbértelkes volt jobbágy, ki nem bír az 1840. VII. t. ez. 9. §-ában meghatározott szabályszerű örökváltsági szerződéssel? S u s z t á Is Antal úrtól. Az 1848. évi IX. t. cz. reá mérvén a volt földesúr és jobbágy közötti nyomasztó úrbéri kapcsolatra a végső csapást, s a halhatatlan legnagyobb magyar a zsarnok szolgaság elleni küzdelmében feltűzvén a humanismus falaira diadalt biztosító zászlaját, miként valami bűvös varázserő eló'tt omlottak le azon szégyenteljes bilincsek, melyeket a feudális közép-kornak még csak a nem rég mult időkig tartó tyranni^musa csüggesztett a szegény szolganép nyakába. — Az óra ütött tehát, s a „szabad föld, szabad munka" magasztos jelszavának ünnepére ébredt fel egy letiport osztály, hogy elvégre, habár munkaverejtékeinek véres csppjei arán, íle mégis tulajdoná. nak nevezhesse azon néhány talpallatnyi földjét, melynek göröngyeihez csatolva volt múltja, j lene es jövője. Száz ajakon halt el az átok, s száz ajakon öltött szárnyakat a hála imája, az áldásos törvényhozásnak, ezen humánus intézkedéseért. Bármily üdvhozó volt azonban ezen 1848. IX. tcz., a törvényhozás nem állapodott, nem állapodhatott meg azon pontnál, hol a volt jobbágy vállairól a már elviselhet lenné vált. terheket, nemesen leemelte; hanem hogy alig hiányozzék valami azon ismérvekből, melyek azt a mindenoldalú igazságosság jellegével ruházzák fel: az utóbb hivató! t ícz. l.§-a a jogaiban ekként sérelmet szenvedett földesúr kármentesítését a „nemzeti becsület védpaizsa alá" helyezte. De a viszonyos erdekek még rz által sem egyenlittethettek volna ki, ha az 1848. XII. tcz. 9. §. szem előtt tartva a kölcsönös méltányosság éh ét, meg nem emlékezik azon jobbágyok biztosításáról is, kik az 1836. évi VIII. tczikkel kapcsolatos 1840. VII. tezben körülirt engedményhez képest 1848. május 1-éig úrbéri szclgálmányaikat megváltották; a fennebb idézett 9. §. határozottan kifejezvén, hogy: „A már eddig kötött urbér-örökváltsági szerződésekre nézve, a körülményekhez képest, a ministerium fog az igazság- és méltányosság szerint intézkedni." A forradalmi véres katastropha nyújtja annak megfejtését, hogy : miért kellett ezen nagybecsű megbízás betöltésének örökség gyanánt a jelen törvényhozásraszállania; mely az ekként reámamdt fontos feladatot az 1868. évi XXX. III. tcz. által óhajtotta megoldani, rendelvén (1. §.); hogy: „Mindazon jobbágyoknak, kik úrbéri szolgálataikat örökváltsági szerződés mellett megváltották, — vnlt'ágtőkéjük országos alapból megtéríttetik, ha kü| lönben azon szerződések mind lényeg — mind alak te1 kintetében az 1840. VII. tcz. 9. §-ában foglalt kellékek| nek megfelelnek." Ezen most idézett tcz. képezvén tehát az előbb kapcsolatosan érintett, s az úrbéri viszonyok megszüntetése — illetőleg kiegyenlítése — tárgyában keletkezett modern törvényeknek koronáját, s igy szükségkép azoknak megfelelő szellemmel kellvén birnia: czélja nem leh t. eg.yeb, mint a földesúri vesztett urbériségek kivétel nélküli kárpótlásához hasonlólag, az úrbéri szolgálmányait örökre megváltó jobbágy kielégitett váltság-összegének szintén kivétel nélkül leendő megtérítése. Hogy elé.petjk-e ezen kellőleg nem hangsúlyozható czél az 1868. XXXIII. tcz. által, feleljen ezen tcz. fennebb hivatkozott 1. §-ának a váltságszerződés minőségére vonatkozó, s az 1848. XII. tcz. 9. §-ában foglalt utasítástól eltéróleg, minden körülményt fel nem ölelő szövege; valamint a váltságtérités kérdésében elsőfolyamodásilag határozni hivatott m. k. földtehermentesitési alapigazgatóságnak már* eddig előfordult esetekben adott azon magyarázata: „hogy az olyan urbértelkc volt jobbágy, ki megváltásáról az 1840. VII. tcz. 9. §-ában meghatározott bel- és külkellékű szabályos szerződéssel nem bir, váltságtérités iránti igényt egyátalában nem tarthat." Pedig csak az én tudtommal is hány azon eset, melyben a magát megváltott jobbágy a fent körvonalozott kellékeknek szorosan megfelelő örökváltsági szerződéssel nem bir ugyan, de minden kétségei kizáró documentummal (ideiglenes, egyszerű szerződés, nyugt,itványnval) képes begyözni a megváltásnak közte és volt földesura között, létrejöttét, s a valtságtókének általa lett tettleges és valóságos kielégítését. Már pedig ki lenne képes tagadni azt, hogy ezek olyan meggyőző bizonyítékok, melyek a volt jobbágy váltságtérités iránti igényét isíen-ember előtt jogossá es megdönthetetlen né teszik? És ha ezen, vagy hasonló esetekben az 1868. XXXIII. tcz. 1. §-a, az örökváltsági szerződés szabályosságára vonatkozólag oly szoros és exclusiv értelemben alkalmaztatván, s a „lényeg" a puszta „alakiságnak" áldozatul vettetvén, a valósággal kielégitett váltságösszeg megtérítése iránti jogos igény méltatlanul elejtetnék: ugyan nem szülne-e, és nem szülhetne-e ez a szentesitett törvényeknek egyenlő igazságot szolgáltató szelleme iránt bizalmatlanságot; nem támasztana-e egymás iránti alattomos gyanakodást, irigyes gy űlöletet; és igy nem fajulna-e a pusztán külső formaságra alapított „summum jus" a megváltás teljesítésében rejlő lényeg ellenében „suprema injustiává" ? Avagy kit terhelhet a szorosan szabályos szerződés 33