Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 32. szám - Jóakaratu figyelmeztetés [2. r.]

Pest, 1870 kedden april 20. 32, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Jóakaratú figyelmeztetés. — Az ügyvéd joggyakornok sut. — Semmitőszéki határozatok. — Bírósági tjavaslat. Jóakaratn figyelmeztetés. Kültey Ede váltófeltszéki ülnök úrtól. (Tége\ Az igénykeresemek kellő időbeni beadása tekintetében fontos azon kérdés: váljon a 8 napi határidő honnan számíttassák? Ezen határidő a miniszteri rendelet 72. §. szerint a hirdetménynek hírlapi közzététele esetében, a hirlapilag felszólítottakra nézve a közzététel utolsó napjától, különben ppdig a végzés keltétől számítandó. Amazt helyesnek tartom, mert ott, hol a törvény a hirdetménynek háromszori hírlapi beigtatását rendeli, a hirdetmény csak a harmadik beigtataskor tekintethetik közzétettnek s a kitűzött határidő a dolog természetéuél fogva a félnek egészen kell, hogy rendelke zésére álljon. De ugyanez okokból nem helyeselhetem utóbbit, s következetlenségnek tartom, hogy a többi esetekben az érintett szakasz a 8 napi határidőt a végzés keltétől rendeli számíttatni. Általánosan elismert jogelv ugyanis az, hogy a birói határozat joghatálya csak a kihirdetés vagy kézbesítés avagy közzététel idejétől veszi kezdetét. E?. a dolog természetében is fekszik, mert a fél oly birói meghagyást, melyet még nem is ismer, nem teljesíthet. A határozatban kimondott kötelezettség az illető' félre nézve csak akkor keletkezhetik, midőn a fél ezen határozatról tudomást nyert. A kézbesítendő vagy kihirdetendő határozat joghatálya tehát csak a kézbesítéstől vatjy kihirdetéstől, a kifüggesztendő határozaté pedig csak a kifüggesztéstől veheti helyesen kezdetét. Utóbbi esetben a bíró az által, hogy a végzést vagy hirdetményt annak kelte után azonnal kifüggeszted, mi gyors és erélyes eljárás mellett mindenkor lehetséges, a törvény szigorának megfelelhet ugyan a nélkül, hogy ebból az illető félre nézve jogtalanság vagy méltatlanság háramlanék. Azonkívül ily kifüggesztésnek a legritkább esetekben van gyakorlati értéke, mert a közzététel ezen módja mellett korlátoltságánál fogva vajmi kevesen nyernek az őket illető birói intézkedésekről tudomást, miért is joghátrányról alig fog valaki panaszt emelni a miatt, hogy a kérdéses 8 nap a végzés keltétől számíttatott oly esetben, melyben a kifüggesztés körüli eljárás nem oly gyors és erélyes vala, mint fentebb érintetett Áll ez különösen a szóban lévó hirdetményről, mely ex superflua cautela csak azon feltevésből bocsáttatik ki, hogy lehetnek tán, kik a foglalásról tudomással nem birnak, s a lefoglalt tárgyakra tulajdoni vagy zálogelsőbbségi igényt tartanak; oly feltevés, mely a mindennapi tapasztalás szerint majd mindig alaptalannak mutatkozik, miután a fennforgó igények rendesen már a foglalás alkalmából a végrehajtó biró tudomására jutnak. De más szempont alá esnek azon kézbesítendő végzések, melyekkel az ismeretes igénylők igény kereseteik beadására utasíttatnak. Itt a felszólítás nem puszta feltevésből, hanem biztos adatok alapján eszközöltetik. A kézbesítés nem oly gyorsan eszközölhető, mint a kifüggesztés. Az azonnali kézbesítést még oly esetben is, midőn a felszólítandó fél a bíróság székhelyén lakik, az időt igénylő kiadmányozás, a kézbesítő járása, sokszor véletlen akadály, mint például, ha a kézbesitő az illető felet a kijelölt helyen nem találja, s azt nyert értesítés nyomán felkeresni kénytelen, lehetetlenné teszi. Az érintett körülmények által okozott késleltetés több napokra is terjedhet, ugy, hogy a félnek ily esetben a törvényes 8 napból csak négy nap marad. De lehet-e az igénykereset felszerelése és beadása tekintetéből a törvény által megengedett 8 napi határidőből csak egy napot is jogosan levonni? Ha lehet, akkor fictio a 8 napi határidő, s a valóságos határidő ennél rövidebb, s mint a véletlentől függő nem is egyforma; több igénylők közül például az egyiknek, kinek a végzés annak kelte után másnap kézbesittetett, hét napra — a másiknál pedig, kinél a kézbesítés a végzés kelte után három nappal történt, öt napra terjed. Megfelel-e ez a jogegyenlőség elvének, s lehet-e a határidőtartamot a puszta véletlenre bízni? De még kirívóbb ezen eljárás viszássága oly esetben, midőn a felszólítandó fél a bíróság székhelyétől távol lakik, kinél tehát a végzés kézbesítését megkeresés utján kell eszközöltetni. Ily ecetben a legnagyobb csodák közé tartoznék, ha a kézbesítendő végzés annak keltétől számított 8 nap eltelte előtt az illető léi kezébe jutna. Minthogy pedig a csodák ideje már lejárt, kétségtelen dolog, hogy ily esetben a végzés mindig akkor fog a fél kezébe jutni, midőn a kitűzött határidő — a végzés keltétől számítva — már lejárt. Hogy mily arczczal olvassa ily fél a birói meghagyást, s hogy mit gondol a törvényről s az azt alkalmazó bíróról, könnyen eltalálhatni. Ily viszásság a törvényhozás intentiójának nem tulajdonitható; miért is azt hiszem, hogy a kérdéses határidőnek a végzés keltétől számítása a 72. §-ban csak elnézésből terjesztetett ki a kézbesítendő végzésekre is, hiszem ezt annyival inkább, mert a 34. §-ban, mely épen az ismeretes igénylőkről tüzetesen szól, az igénykeresetek beadására tisztán 8 napi zárhatáridő kitűzése rendeltetik. Mindezeknél fogva nem vélek tévedni, midőn a törvényhozás intentióját, s a miniszteri rendelet 34. és 72. §§-ait akkép értelmezm, hogy a 8 napi határidő a kifüggesztendő hirdetményekre nézve a végzés keltétől ugyan, de az ismeretes igénylőknek kézbesítendő végzésekre nézve a kézbesítés napjától számítandó. Hátra van még a 8 napi határidő eltelte után, tehát elkésve beadott igény keresetekre vonatkozólag a több32