Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 32. szám - Az ügyvéd joggyakornok általi helyettesitése rendes perekben. Czáfolatul Timkó József ur értekezésére (e szaklap 26. sz.)

126 ször idézett miniszteri rendelet 79. § ra utaini, mely sze- | rint ily igénykeresetek is elfogndandók és elintézendők, | a különbség csak az lévén,hogy az elkésve beadott igénykereset a vételár feleslegére szorittatik, az tehát az árverés megtartását nem gátolhatja. Ezt azért tartom szükségesnek kiemelni; mert gyakran történik, hogy az elkésve beadott igénykeresetek a végrehajtó biróság által hivatalból egyszerűen visszautasittatnak. Az fagy véd joggyakornok általi helyettesítése ren- l des perekben. (Czáfolatul Timkó József ur értekezésére (e szaklap 26. sz.) Truskóvszky Aladár ügyvéd úrtól. A mennyire fölöslegesnek tartottam volna a hivatkozott czikkben fejtegetett kérdést a szóvita körén túlvinui, ép annyira szükségesnek tartom azon nézet megczáfolását, melyet e kérdés szőnyegre hozatalával Timkó József t. kartársam érvényre emelni iparkodik. — Mert mig e résiben lúlhiányos perrendtartásunk elég érthe'ően s nem helytelenül intézkedik, addig más részről Timkó József úr magyarázatának elfogadása törvénykezésünknek csakis hátrányára válhatnék. A kérdés, mint az a t. értekező által feltétetett, következőleg szól: „Helyettesitheti-e magát rendes perben azügyvéd t ö r v é n y s z é k i 1 e g bejegyzett joggyakornoka által, avagy nem?" Ez a kérdés, melyet T. J. úr „nem^-mel kívánna megfejteni, smelyre e sorok irója határozott „igen"-nel felel, tökéletesen helyeselvén a T. J. úr álial kitüntetett gyakorlatot, melynek nagy fontosságú szükségéről annyira meg van győződve, hogy ha az, nkár a törvény hiánya, akár ignorálása miatt T. J. úr nézetének hódolna, bizonnyára nem késnék a törvénykezesi rendtartás ezen hiányának pótlását czélzó szerény indítványával föllépni. Szerencsére az „igen-lők" úcry hiszem — majoritásban levő nézetének helyessége törvényből deriválható, mely mellett T. J. úr meddő elméleti sophizmai kétségtelenül elenyésznek; s épen nem lehet tartanunk attól, hogy a félszeg theoria csak bonyodalmat szülhető nátrányos elfogadásával, törvénykezésünk hézagrti szaporittassanak. T. J. úr nézetének érvényre emelése, mint azt a mindennapi gyakorlat bőségesen igazolja, — hogy többet ne mondjunk — több bírósággal, s illetőleg törvényszékkel biró varosok területén, nem egyszer lehetlenitené az ügy védnek felei érdekében pontosan eljárni. Mert azt igen jól fogja tudni értekező' is, hogy vannak napok, melyeken egyes ügyvédnek több pertárban leendő, több rendbeli megjelenései s ezek mellett még sommás bíróságoknál sőt külhelyekeu is —tárgyalásai kitüzvék, — valamint tudni fogja azt is, hogy nem minden, sőt csak kevés ügyvéd képes irodájában collegát tartani. De nem is volna semmiképen értelme, megszakítani a folytonos s még eddig hátrányokat nem, csak előnyöket fölmutatható gyakorlatot, mely az ügyvédnek joggyakornoka által történendő helyettesítését megengedi. — Ugylátszik, belátta és belátja ezt majd minden jogász, s a perrenduek annyi jeles s;akférh* által történt megvitatását tárgyazó értekezések egyikeben sem találjuk e kérdés felesleges bolygatását, valamint az általános gyakorlat mellett, nem latunk példát, mely e kérdést semmiségi panaszul tőkésítette volna, mint nem találhatunk erre vonatkozólag T. J. úr nézete értelmében hozott semmitőszéki határozatot. T. J. úr a perrend 85. és 131. §-ainak egyoldalú s felületes értelmezéséből meriti okoskodását, melyet igen mereven véve fel, azon hibába esik, hogy a törvénynek mind szavait, mind pedig intentiójat felreismeri. Feledi, hogy egyes § ok intézkedései, csak is a velük kapcsolatos szakaszok kellő figyelembevételével bírálhatók meg helyesen; s hogy 85. és 131. §-ok mellett, ott van még a 130-ik szakasz is, melyet T. J. úr egészen mellőzött. A 85. §. világosan kimondja, hogy a félnek rendes eljárásban ügyvéd álta! kell magát képviseltetnie, ha maga nem az. A 130. §-ban megh.igyatik, hogy a per felvételére a felek „ni eghatal m ázott ügyvédeik" által jelenjenek meg a pertárban; a további periratok bedása s átvétele végett a 131. §-nál fo<jva, a felek ügyvédei „illetőleg azoknak igazolt helyettesei" tartoznak a pertárban megjelenni. A 85. §. b) pontjának intentiója kétségenkivül azon alapul, hogy a rendes eljárás már tárgya és szabályainál fogva alaposabb törvény ismeretet igényel, mit a törvény csak ügyvédnél feltételezhet, — nem a pertárbani megjelenés gépies teendőire fektetvén súlyt, hanem a tulajdonképeni képviseletre, melyet a periratok szerkesztése constatál. — Annál inkább el kell ezt fogadnunk, ha figyelembe veszszük, hogy a sommás eljárásban a félnek saját személyében vagy bármely megbízott által is meg van engedve magát képviseltetni. Mert a sommás eljárás főkülönbsége a ívndeü eljárástól épen abban rejlik, hogy mig amabban a tényálladék földerítése kiválóing a biró kötelességét képezi, ebben a biróság a felek által előadott ténykörülményekből kifejtetts előállitotttényálladék alapján ítél, az ügy ved altí.li képviseitetés kötelessége tehát itt igen helyén van, tekintettel az ügy érdemére, mely a periratokban vitattatik meg. A peri ári megjelenést szabályozó 130. és 131. §-ok egy sajátságos körülményt tüntetnek föl, — ugyanis a 130. §.szigoruan a felek meghatalmazott ügyvédeit emliti,holott a 181 §. már ezeknek igazolt helyetteseiről is szól. És e körülmény az, mely a T. J. úréval ellentétes nézetet nemcsak f"képen támogatja, de sót annak helyességét félreérthetlenül megállapítja. A 130. §. azon rendelkezése, hogy a felek a törvényszék pertarában a per felvételére am e g h ata I m ázott ügy v éd e k" által jelenjenek meg, bizonnyára nem zárja ki — valószínűleg T. F. úr véleménye szerint sem — az ügyvédnek meghatalmazásában foglalt azon jogát, melynél fogva a per felvétele alkalmával magát valamely ügyvédtársa által helyettesitheti. Mert ez esetben a meghatalmazásnál fogva, a helyettes fog a fél meghatalmazott ügyvédének tekintetni, minek törvény által különösen történendő kimondása nem szükségeltetik, s ugyanazért ezt a 130. §. is teljesen feleslegesnek tartotta. És igy, midőn a 131. §. a keresetlevél után következő periratok beadása s átvétele végett történendő megjelenés iránt intézkedve, nem mint a 130. §. egyedül a meghatalmazott ügyvedeket, hanem azoknak „igazolt helyeteseit" is érinti, úoy a törvény világos szavai, mint annak intentiójával merőben ellenkeznék, ha az „igazolthelyettesek" alatt az ügy védek bejegyzett joggyakoruokai neoi értethetnének,—annyivalis inkább, mert áll e mellett azon — raóg régebben kelt — meghagyás, mely szerint az ügyvédek nevében és helyett — különös meghatalmazás nélkül — eljárni, csak törvényszékiig bejegyzett joggyakornokaik jogositvák, s mint