Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 31. szám - Jóakaratu figyelmeztetés [1. r.]

Pest, 1870 péntek aprii 22 31. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Jóakaratú figyelmeztetés. — Eperjesi ügyvéd-egylet. — Rövidutu sat — Semmitőszéki határozatok. — Bírósági tjavaslat. Jóakaratu figyelmeztetés. *) Külley Ede váltófeltszéki ülnök úrtól. A váltóvégrehajtások tárgyában 1869. évi april 8-n kibocsátott igazságügyrainiszteri rendelet 74. §. szerint: „igényperek és elsőbbségi bejelentvények a váltói rendes szóbeli eljárás utján tárgyalandók és végzés által dón­tendők el, mely végzés ellen a felek a váltótörvény által megengedett perorvoslatokkal élhetnek." A mindennapi tapasztalás szerint a váltótörvényszé­kek által végrehajtás végett megkeresett városi törvény­székek, illetőleg szolgabirák, a váltóvégrehajtásbói kifolyó tulajdon- és elsőbbségi igényperekben a fentebbi világos rendelet ellenére, majd mindig a polgári perrendtartás szabályai szerint járnak el. E szerint az igénykeresetek beadására a polg. per. 464. §-noz képest a foglalás napjától számitandó 15 napi határidőt tűznek ki, a beadott kereseteket a 4 68. §. sze­rint sommás uton tárgyalják, a vesztes félnek kötelezett­sége teljesítésére a 124. §. szerint 8 napi határidőt tűznek ki, az érdemleges határozat kihirdetésekor a feleket a 125. §. szerint a felebbezé?, illetőleg semmiségi panasz iránti azonnal nyilatkozattételre szorítják, ehhez képest a szóval bejelentett felebbezést, vagy semmiségi panaszt valamint a 8 n.ip alatt Írásban beadott indokokat is elfo­gadják, s az iratokat sokszor a váltótörvényszékhez ugyan, sok esetben azonban felebbezés folytán a királyi táblához, semmiségi panasz folytán pedigakir. curiához mint sem­mitőszékhez felterjesztik. Ezen eljárás által gyakran a felek is tévútra vezettetnek, a mennyiben az eljáró bíró­ság végzései elleni felfolyamodásokat, illetőleg semmiségi panaszokat, nem a váltótörvény által kiszabott 24 óra, hanem a köztörvény által megengedett hosszabb határidő alatt is beadhatni vélik, mi sok esetben valóban ugy is történik. Ezen törvényellenes eljárásnak mi a következmé­nye? Az, hogy az eljáró bírónak semmiségi panaszszal megtámadott intézkedései a váltófeltörvényszék által megsemmisíttetnek, a semmitőszékhez, illetőleg királyi táblához tévesen felterjesztett ügyiratok vagy a váltófel­törvényszékhez leendő felterjesztés végett az első bírósá­gokhoz visszaküldetnek, vagy illetékes elintézés végett a váltófeltörvényszékhez áttétetnek, mely bíróság által a váltótörvényben kiszabott 24 órai határidő után, tehát elkésve beadott semmiségi panaszok,illetőleg felfolyamo­dások visszautasittatnak. Mily tetemes hátrányok és károk háramlanak ebből nemcsak a perlekedő felekre, hanem az eljárásukért fele­*) A közügy érdekében óhajtandó volna, ha a többi szaklapok t. szerkesztői jelen czikket átvenni szíveskednének. lős biróf tagokra is, ez— ugy hiszem — bővebb bizonyí­tást nem igényel. A felek időf, sokszor jogokat vesztenek, s ennek foly­tán anyagi kárt is szenvednek. A biró pediga megsemmi­sitett eljárás által okozott kárért felelőssé tétetik, mi egy­részről anyagi kárt, másrészről morális tekintetben is nagy hátrányt okoz; mert a megtámadott eljárás megsemmisí­tése a biró iránti bizalmat megingatja s a birói tekinté­lyen nem kis csorbát üt; pedig mindkettő a helyes igaz­ságszolgáltatás alapfeltételeit képezi. Ennélfogva a közügy érdekében felhiva érzem ma­gamat a vál. törvény idevágó rendeleteit az illetőknek a következőkben emlékezetébe hozni: Ha a foglalás alkalmával, történjék az akár biztosí­tási, akár kielégítési végrehajtási végzés folytán, a lefog­lalt tárgyakra nézve igénylő jelentkezik, a végrehajtó biróság által a váltóvégrehajtások tárgyában 1869. évi april 8. kiadott igazságügyminiszteri rendelet 34. illet. 72. §. szerint az igénylő végzésileg utasítandó, hogy igénykeresetét 8 nap alatt adja be. A kellő időben beadott igénykereset az idézett ren­delet 74. §. szerint a váltóeljárás szabályai, tehát az 1840. évi XV. tcz. II. r. VII. fej. rendeleteihez képest tárgya­landó. A tárgyalás befejezte után az esetleg felhívott tanuk­nak netán szükségesnek tartott kihallgatása végzé>ileg elrendeltetvén, a tanúállitó fél kérdópontjai oly utasítás­sal közlendők az ellenféllel, hogy netáni ellen-kérdőpont­jait bizonyos határidő alatt nyújtsa be; melynek letelte után a tanúk kihallgatására — a mennyiben azok hely­ben laknak — határidő kitüzeivén, s erről a felek is érte­sittetvén, a beidézett és megjelent tanúk a kérdőpontokra és a fentérintett határidő alatt netán beadott ellenkérdé­sekre kihallgatfrttnak ; ezen eljárás körül a tvtk. II. r. 100. §. illetőleg az 1861 évi ideig. törv. szabályok III. fej. 2. §. zsinórmértékül szolgálván. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv folytán a vallomá­sok feletti észrevételek megtételére a vtk. II. r. 102. §. szerint tárgyalás tűzetvén ki, annak alapján — az idézett miniszteri rendelet 74. §. szerint végzés alakjában —per­döntő határozat hozandó. A perdöntő határozat a feleknek a fennálló gyakor­lat szerint kézbesittetvén, — az abban meg nem nyugvó fél a vtk. II. r. 133. és 140. §§-hoz képest 24 óra alatt fel­folyamodással, illetőleg semmiségi panaszszal élhet, mely nem a királyi ítélő táblához, illetőleg a magy. kir. curiá­hoz mint semmitőszékhez, hanem mindenkor a magyar kir. váltófeltörvényszékhez, illetőleg ennek a pesti kir. | ítélő táblához leendő beolvasztása után ennek váltóosztá­| lyához felterjesztendő. Ugy a felfolyamodás, mint a uo­31

Next

/
Thumbnails
Contents