Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 28. szám - Az örökösödési szerződések bekebelezhetéséről [1. r.]

* 110 kötelék felhontása esetében, a rendelkezhetési jog sértetlenül megmaradván, azt egyik vagy másik mindenkor kedélyesen fel is használta. Kérdés tehát, a magyar jog szempontjából hogyan ítélendő k meg ezen szerződések? Semmitöszéki határozatok. Sommás perben a felebbviteli indokok hasban adatván be, egy példánybani beadatásuk elégséges. A bíróság nincs jogosítva azt hivatalból visszautasítani, a rendes perben szükségelte példányszámokkal való pótoltatás végeit. De hivatalból visszaulasitandók, ha a felebbezés vagy sem miségi panasz indokai az Ítélet kihirdetésétől számítandó 8 napnál később adattak be. Habár az igy beadott indokok hivatalból visszautasittatnak, maga a semm. panasz vizsgálat alá veendő, ha az bejelentetett az ítélet kihirdetésekor. Péter Istvánnak Gál Ignácz ellen Erdély baróthi egyesbirósága előtt indított birtokháboritási ügyében alperes elmarasztaltatott. Az itéletnov. 8-ki kihirdetésekor alperes semm. panaszt jelentettbe szóval,indokait s felebbezését pedig az ítélet nov. 30-ki kézbesítés után decz. 2-kán adta be. A bíróság ezen felebbezést és sem. panaszt visszautasította 1869. decz. 9. kelt végzésével azon indokból; mert sommás perekben a perorvoslatok a kihirdetéstől számítandó határidő alatt érvényesitendők. Ez ellen alperes semm. panaszszal élt, de indokait kellő számú példányban nem nyújtván be, a biróság azt 1870. jan. 16-ki végzésével ismét visszautasította. Ez ellen újra sem. panaszt adott be, mert sommás perben az indokok beadása csak megengedve van, meghatározása nélkül annak, hogy hány példányban adandók be? A Semmitőszék e panasznak a 297. §. 1-sö pontja alapján helyt adott, a neheztelt határozatot megsemmisítvén ; „m e r t a perr. 125. §. szerint a felebbvitelnek a jegyzőkönyvbe^ bejelentése elegendő levén, ha a felebbvitel indokai Írásban beadatnak, ezek úgy tekintendők, mintha a fél azokat a jegyzőkönyvbe iktatta volna, és igy egy példánybani beadatásuk is elégséges. Az egyesbiróság tehát nem volt jogosítva a fél által egy példányban beadott semmi indokokat a rendes perben megkívántatott példányszámokkal hivatalból pótoltatni. „Ellenben a kérdéses egy példányban beadott sem. panasz elvettetik; mert a perrend 125. §. szerint a bejelentett felebbezés, vagy sem. panasz indokai 8 nap alatt írásban külön beadandók. Jelen esetben panaszló semm. panaszát s felebbezését 1869. nov. 8-kán jelentette be, indokait azonban csak decz. 2-kán, tehát elkésve adta be, tehát ezeket a biróság a perr. 282. §. szerint hivatalból visszautasittani jogosítva volt, annál is inkább, mert sommás eljárásban az Ítélet kézbesítésének csak meg nem jelenés esetében van helye. „Miután azonban panaszló semm. panaszát az ítélet kihirdetéskor bejelentette, ezen bejelentett panasza vizsgálat alá vétetvén, az szintén elvettetik; mert nem bizonyította, hogy valamely elhárithatlan akadály gátolta a tárgyalásnáli megjelenésben. „Az egyúttal bejelentett felebbezés végre visszautasittatik, mert azon esetben, ha az igazolásnak hely nem adatik, a perr. 310. §. szerint a mulasztás miatt hozott előbbi határozat lép hatályba, és az igazolás kérdésében hozott határozat ellen a perrend 311. §. szerint felebbezésnek nincs helye. (1870. mart. 22. — 2163. sz.) Az uj perrend életbeléptetése folytán Erdélyben a haszonbérleli felmondást szabályozó 1858. évi deczemb. 17-ki minis teri rendelet érvényen kivül van helyezve. Nagy Enyedváros főhadnagya mint a város képviselője a városi egyesbirósághoz Fiuna István póstamester ellen haszonbér-felmondási kérvényt adott be bizonyos házra nézve, mely a város tulajdonát képezi. Az egyesbíróság 1869. okt. 3 kán 202. sz. a. kelt végzésével támaszkodva az 1858. decz. 17-i bel-igazságügyi ministeri rendeletre, mely a haszoubérleti-felmondási eljárást szabályozta, a felmondásról azon felhívással értesítette a haszonbérlőt, hogy szabadságában áll 8 nap alatt kifogásait megtenni. Ezen végzés ellen a haszonbérlő semm. panaszt adott be; mert az 1858-ki min. rendelet szerinti eljárás ellenkezik az uj perrend szabályaival, s mert az jelenleg nem is tekinthető törvényi érvényességűnek, az átm. intézk. I. czikkje megszüntetvén mind azt. mi az 1868: 54. tczikkel ellenkezik. A S e m m i t ő s z é k e panasznak helyt adott; mert az átm. intézk. I. cz. szerint minden a perrendet tárgyazó 1868: 54. t. cz. ellenkező törvény- vagy szabályrendelet 1869. jun. 1-től kezdve hatályon kivül tétetvén, igy az 1858. decz. 17. igazs. rendelet is azon naptól fogva hatálytalan. (1870. mart. 18. 2326. sz.) A szolgabiróságok illetősége, az előttük indítható perekben csak az illető járásokra, s nem az egész megyére terjed ki. A felek a permeginditás tekintetéből a megye szolgabiróságai közölt válaszlhalási joggal nem bírnak. Habár az uj perrend 1. § sában első folyamodási bíráskodással a szolgabirák átalában a megyékben ruháztattak is fel. A kir. kincstári jogügyek igazgatósága 1869. okt. 27. bizonyos örökösödési ügyben az illető felek kihallgatásának elrendelése végett Pestmegye Solt járás szbiró ágához kérvényt adott be. A biróság azonban 1869. nov. 30. kelt végzésével a kérvényt birói illetőség hiányából visszautasította, a perrend 51. §. alapján; mert ez ügyben a volt cs. k. kalocsai szbiróság utódja, tehát a Kalocsán székelő szbiróság levén felsőbiróságilag utasítva a további eljárásra, annak teljesítése a Solt járásihoz nem tartozhat. A kincstári képviselő semm. panaszt adott be lényegileg az alapon, mert az 1729: 35. tcz. 7. §. szerint az alispánok és szolgabirák illetősége az előttük indítható perekben az egész megyére kiterjed ; mivel az uj perrend nem ellenkezik, mert 1. § sa szintén nem járási, hanem megyei szolgabírói bíróságot állított fel.Tehát a kincstár képviselője választása szerint adhatta be kérvényét a szolgabírósághoz. A Semmitőszék a panaszt elvetette; „mert az abban felhozott azon állitás, mintha a szolgabirák illetősége a megye egész területére terjedne ki, az e részben irányadó 1868: 54. tczikkben igazolását nem találja. (1870. mart. 18. — 2149. sz. a.) A községbiró a végzés kézbesítésének elmulasztása által a félnek kárt okozván, ez rt felelős s kártérítésre kötelezett.