Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 27. szám - A perrend 580. §-hoz összevetve az 560. s következő §§-kal

106 — minthogy annak a kereset második példánya törvényes időben kézbesitve nem lett — uj tárgyalási határnap kitűzését s annak arrai megidéztetését kérte. Az ezen jegyzőkönyvre hozott végzésben B. panaszlottra nézve uj tárgyalási határnap kitüzetett, de a makaosságbóli elmarasztalás! kérvény iránt a törvényszék részéről mi intézkedés sem történt. (Pedig e végzésben legalább annyit érinteni kelletett volna, hogy a C. és D. iránt határozathozatala addig függőben marad, mig a B.veli tárgyalás befejeztetik.) A B. panaszlott s A. panaszló részére kitűzött uj tárgyalásnál sem A. sem pedig B. meg nem jelent; mire a tárgyaló bírótól jelentés tétetett. Kérdés, ha váljon most ezen birói jelentés folytán a C. és D. panaszlottak ellen makacsságból felvett jegyzőkönyv úgy, a mint A. panaszlótól az első tárgyalás alkalmával kéretett, perérdemileg elintéztessék-é ? vagy pedig azon körülménynél fogva, — hogy A. panaszló a második tárgyalásnál meg nem jelent, ez által nem csak a B., hanem a C. és D. elleni igénykeresetétől is elállónak vólelmeztessék e? — s az egész ügy mind a három B. C. és D. panaszlottra nézve panaszló A. jogainak épségben hagyása mellett a levéltárba eltétessék-e? Tekintve, hogy az eljáró törvényszék által a tárgyalás alkalmával A. panaszlótól C. és D. panaszlottak elleni kérelmére eddig mi határozat sem hozatott; Tekintve, hogy az eljáró törvényszék a perben álló felek minden kérelmére határozni köteles; Tekintve, hogy A. panaszló a tárgyalás alkalmával az ítéletre megkívántató bélyeget is a jegyzőkönyvre ragasztotta, holott az arra hozandó határozat kezeibe nem kerül; Tekintve> hogy mindenki az 1869. évi april 8-ikán kelt igazságügy ministeri rendelet 72. §. értelmében kitűzött határidő alatt jogosítva van igénykeresetét azok ellen, kik által jogaiban magát sértettnek érzi, — tehát nem minden foglaltató ellen, beadni; Tekintve, hogy a megrendelt második tárgyalás ''sak az A. és B. közötti ügyre vonatkozott, legalább az uj tárgyalást kitűző végzésben arról, — hogy a C. és D. elleni ügy is ujjolag tárgyaltatni fog, — említés nem tétetik, Tekintve, hogy az eljáró törvényszéknek arról, hogy A. panaszló a C. és D. panaszlottak elleni igénykeresetétől elállott volna — eddig mi tudomása sincsen; Tekintve végre, hogy minden bit óság határozatát egyedül csak a perben foglalt iratokra alapítani hivatva van : mindezen körülményeknél fogva tehát azon nézetben vagyok, hogy a tárgyaló birói jelentésre C. és D. panaszlottak ellen a perérdembeli végzés hozandó, B.-re nézve pedig az iratok panaszló A. jogainak épségben hagyása mellett a levéltárba elteendők volnának. A netalán ellenvéleményüek okadatolt indokolását örömmel olvasandom. Audiamus igitur et contrariam partém. Legfőbb itélöszéki döntvények. Telekkönyvi ügyekben a másodbirósági helybenhagyó végzés ellen további felfolyamodásnak nincsen helye. A telekkönyvi rendelet 145. §-sa előbbi hatályába viszszaállitottnak tekintendő; az ideigl. törvk. szabályok korlátlan felfolyamodást megengedő 153. $ sa érvényének megszüntetésével. Blaga Ignáczné 1868-ban Biharmegye tszékéhez folyamodott, hogy a bemutatott birtokbizonyitvány alapján az illető telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan vagyon tulajdonjogilag nevére bekebeleztessék. A telekk. törvényszék 1868. decz. 22-kén 14813. sz. a. kelt végzésével a kért telekk. átíratást elrendelte, de az egyik örökös Blaga Petru terhére bejegyzett tartozás jelzálogi fentartásával. Ez ellen B. Ignáczné felfolyamodott, mert a kérdéses ingatlan B. Petru nevén a telekjkönyvben nem állván, tartozását arra bekebelezni, s tovább azt fentartani nem lehetett; és mert azon vagyon felfolyamodónak a birtokbizonyitvány szerint Blaga Tódora hagyatékát képező egyedül', kizárólagos örökségét képezi, tehát a B. Petru elleni zálogjogi bekebelezés többé meg nem állhat. A kir. tábla az első bir. végzést egész terjedelmében helybenhagyta; „mert a kérelmezett tulajdonjogi bekebelezés alapjául szolgáló birtokbizonyitvány tartalma szerint Blaga Petru a telekk. ingatlanhoz, valóban öröklési igénynyel birván, arról tehát Blaga Ignáczné javára igen, — de jóhiszemüleg zálogjogot nyerő saját hitelezője kárára le nem mondhatván, ezen indokokból a tulajdonjogi bekebelezést a bekebelezett zálogjog fentartása mellett kellett elrendelni. (1869. okt. 26. — 3829. sz. a.) Ez ellen B. Ignáczné ismét fel folyamodással élt. A legfőbb ítélőszék azonban azt visszautasította ; „mert a telekk. rend. 145. §-hoz képest, mely az 1869. mart. 30-ki minist, rendelettel kibocsátott átmeneti intézkedések 19. cz. 2-ik pontjával hatályába visszaállíttatott — telekkönyvi ügyekben a másodbirósági helybenhagyó végzés ellen további felfolyamodásnak helye nincsen." (1870. február 26. — 244. sz. a.) Semmitőszéki határozatok. A bíróságnak személyes megjelenést rendelő végzése semmiségi panaszszal meg nem támadható. Kovács András egyik erdélyi egyesbiróság előtt Fazekas Mózes s társa ellen 85 for. iránti kártérítési pert indítván, elhalasztások után megtartott tárgyaláson felperesi meghatalmazott azt kérte, hogy az ügy békés elintézése czéljából a felek maguk személyes megjelenésre idéztessenek meg s a tárgyalás napoltassék el. Alperes ellene mondott az elnapolásnak, 9 ragaszkodik ahhoz, hogy a jelen kereset alapjául vett bűnvádi Ítélet még jogerőre uem emelkedvén, felperes perelhetésijoga tehát nem létezvén, az keresetével el utasíttassák. Az egyesbiróság 1870. mart. 4-kén 43 sz. végzéssel a tárgyalást elnapolta, s a felek személyes megjelenését elrendelte. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be, melyben a fentebbi érveit ismételi. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a perr. 83. §. szerint az első biróságnak jogában állván a peres feleket személyes megjelenésre idézni, — az ily megjelenést rendelő végzést semmiségi panaszszal megtámadni nem lehet.* (1870. mart. 22. 2623. sz.)