Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 22. szám

87 Ám lássuk mit vallanak ezek? Első tanú Báthory Elek második r. alperesi nem ismeri, valami szerződési látótl Ottó József asztalán, de annak tartalmát nem tudja, mivel nem olvasta: — nem látta, hogy azt alperesek aláírták] de azt sem tudja, ha váljon a neki másolatban felmutalatott A. alatti szerződés, azon szerződés másolatja-e, melyet Ottó József asztalán látott, vagy sem? Tehát ezen tanú a felperesi állítás mellett mit sem bizonyít. 3-ik tanú Halassy Gábor látta, hogy alperesek az A. alatt másolatban befektetett haszonbéri szerződést aláírták; hallotta, hogy az előttük felolvastatott; de nem tudja, ha váljon az A. alatt másolatban nekie felmutatott haszonbéri szerződés, azon eredeti szerződés másolatja-e, melyet alperesek aláirtak és nektek felolvastatott vagy sem? Tehát ezen tanú sem bizonyít felperes mellett minden kirivó érdekeltsége mellett sem, mivel a mit a felperesi 2-dik kérdő pontra felperes mellett vall, azt az alperesi ellenkérdés 2 ik pontjára tett vallomásával teljesen megsemmisíti, vagy legalább is azt oly ingataggá teszi, hogy azt egy bhóság figyelembe soha sem veheti. Különös ezen tanú vallomásában az, hogy ez egy időben volt Ottó József házában első tanú Báthory Elekkel, mégis Báthory Elek sem a szerződés felolvasását nem hallotta, sem nem látta, hogy alperesek azt aláírták volna, hanem mindezeket csakis 3-dik tanú Halassy Gábor észlelhette! — nagyon figyelemre méltó körülmény, ezen tanú vallomás i hitelének megítélésénél, mi a bíróságnak becses figyelmét kiérdemeli. Továbbá a 2-ik tauu csak azt vallja, hogy első r. ul peres előtte beismerte volna, hogy az A. alatti szerződést aláirta; de ezen vallomás sem bizonyít felperesnő mellett semmit, mivel a) az nincs az 1840: 15. tcz. II. r. 95. §-a szerint bebizonyítva, b) Mivel a keresethez A. alatt másolatban befektetett szerződést alperes alá sem írhatta, (ezt felperesnő maga sem állítja), hanem legfőlebb is aláírhatta az A. alatti másolat eredetijét: tehát ezen beismerés valótlanságát maga a józan logica deriti fel. Hol van tehát azon két tanú, kinek vallomása által az első bíróság nézete szerint begyőzelett, hogy alperesek az A. alatti szerződés eredetijét aláírták, és melyre az első biróság saját ítéletét fektette? Valóban sehol; és azt egy elfogulatlan bírónak a periratok közt nagyon is nehéz lenne feltalálni, mert, ha 3-dik tanúnak vallomása minden kifogáson felül állana is: akkor is az aláírás megtörténte 2 r. alperest illetőleg csak egy tanú vallomása által volna begyőzve, a mi ítélethozatalra az 1840: 15. tcz. II. r. 99. §-anak b. szerint nem elegendő, mert első tanú nem látta, hogy alperesek aláírták volna a szerződést, de a mi több ezen tanú 2-ik r. alperest nem is ismeri. Ha pedig mind a három tanúvallomás minden kifogáson felül állana: akkor is a fizetési kötelezettség csak 1-ső r. alperessel szemben állhatna meg, és az is csak 62 ft. 50 kr. erejéig; mivel sem az állitólagor; kötelezettség az A. alatti szerint nem sollidaris, sem a keresetben alpe rések sollidariter elmarasztatni nem kéretnek; de 2-dik r. alperes ellen egyáltalában nem. Itt ugy látszik az első biróság azon előzményekre fektet nagy súlyt, melyek, az első tanú vallomása szerint, a haszonbéri szerződés aláírását megelőzték? De azok, midőn az ügyletről irásos okmány készül, mi jelentőséggel sem birnak, mivel a kölcsönös jogokat és kötelességeket a léire jött okmány szabályozza; az okmány pedig törvény szerint csakis akkor tekintetik létrejöttnek, midőn azt az érdekeltek szabályszerüleg aláírták, addig pedig semmi jelentőséggel nem bir. Eelperesnö az A. alattira fekteti saját követelését, — a bíróságot tehát semmi sem jogosíthatja fel ítéletét más alapra fektetni, mint a mire azt felperes maga kéri. Ezekből kitetszik, hogy az első biróság egyrészről semmiséget követett el; más részről pedig, egy semmi által bé nem bizonyított körülményt — a perrendtartás szabályai ellenére — bebizonyitottnak fogadott el. F. G. (Folyt, köv.) BIg. Kai'itg-eorgievich-íelc ügy. (Folytatás). A közvádló után vádlóit hg. Karageorgievics védő ügyvéde funták Sándor tartott védbeszédet, mely (a ,Honl utan) küvetkezőleg szóll : Hg. Kar. Sándornak viszontagságos élete volt. Gyermek korában tanuja volt azon szívszaggató jeleneteknek: miként özönlé el a török pusztító had hazáját; miként költöznek ki a síró honfiak s menekülnek a hazából, mely csak az ellenséguek nyújt menedéket; miként dönti le az ellenség Szerbia szabadságának zászlóját, melyet atyja diadalmasan lobogtatott s melyet Sándor hg. maga is a I harezok mezején védett. Neki a hontalanság ifjú korában már ábrándképe lett. Hős atyját, kit a nép hite szerint uralomvágy nem ösztönzött soha, ifjú korában vesztette el; — gyilkos kéz ölte meg, gazul. — S. hg. látta bukásában a trónvesztett Milost, kiről ma is azt hiszi a nép, hogy Kara meggyilkoltatásaért isten boszuló karja döntötte fel fejedelmi székét, hogy soha többé szilárdul fel ne állhasson; — látta kora végzete alatt elhervadni Milánt; látta trónra lépni Mihályt, s az iíju fejedelem első izbeni uralkodását. Ez alatt Kar. S. elhatározta az Obrenovics családdal a kibékülést s igy két uralkodó család között a barátság, a bocsánat és béke szent pecsétével erősitetett meg. Valóban Kar. hg és Obrencvics Mihály fejedelem közt, valamint a két család közütt, a harag s neheztelés elenyészett s ők nemcsak kiengesztelődtek, hanem a viszony benső bizalommá, s barátsággá fejlődött. E barátság folytán, főleg az özvegy fejedelemné Ljubicza közben járása folytán, Kar. Sándor, Mihály hg mellett hadsegédi rangot s állást vállalt s viselte e tisztséget oly példányszerü loyalitással, s hűséggel, hogy Szerbiában máig élő emberek is mondják, miszerint a viszálkodó Obr. testvérek között, S. hg-nek a fejedelem iránt különös nemes hűségét utánozandó példa gyanánt emlegették. Azonban Mihály fejedelem ege csakhamar beborult; édes atyjának kiengesztelhetlen ellenségei, — kik között feltűnt azon párt, mely a két fejedelmi családnak elűzése mellett önmagát akarta trónra emelni, — fellázították a népet a fejedelem ellen, s a fejedelmet a nép ellen, s biztatták a fejedelmet, hogy a felzúdult nép ellen csatára keljen; — tették pedig azért, mert tudták, hogy el fogja veszteni a csatát, s ők a zavarosban halászhatnak. A fejedelem vesztett, s ott hagyva édes anyját, maga futással menekült a Száván át, itt várandó be a sors végzetét. Vádlott Sáudor herczeg, a bukott Mihály fejedelem édes atyját néptömeg között karon fogva vezette a Szávához, azon szándékkal, hogy ő is kisérni fogja a hget s ismét a hontalanság szomorú állapotára lép. Mikor a ha-