Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 19. szám

?,5 tudomása volt. Megerősíti e vallomásokat Petkovics vallomása, miszerint Fülöp gyakran értekezett Rad. Pállal. Ezenkívül Sztankovics a mult húsvétkor Pesten levelet kapott Rad. Páltól, melyben ezt Belgrádba hivta, s itt elhatározták, hogy Pál a hg meggyilkolásán működik. Sztank. pedig e tény után a bg palotáját foglalja el, Ugyanezt vallja Bogoszád is s hozzáteszi, hogy neki Sztank. űrnap előtt azt mondotta, hogy mind az véghez fog vitetni, ami megállapittatott. A belgrádi tszék előtt Stank. védő ügyvéde semmit sem hozott fel védencze mellett, csupán arra kérte a tszéket, bogy jól fontolja meg az ügyet. Ezután olvastattak a Zimonyi — vádlottra vonatkozó jkönyv kérdései s feleletek. „Elfogatásom oka, vállá — előttem ismeretlen. Aug. hó egyik napján éjjeli két-három óra közt lakásomon ismeretlen egyének zörgettek. Nőm kérdésére válaszolták, hogy a kapitányságtól jönnek. Ekkor feleségem kinyitotta az ajtót, s ezek bejővén, azt mondották, hogy engem keresnek, s a városházához kisértek, azután pedig a jelen fogságba vezettek. Én nem tudok semmit ezen összeesküvésről, s igy nem is válaszolhatok Bűnösnek magamat nem érzem, részes pedig annyival kevésbbé lehetek, mert máj. 17-én tértem vissza Szerbiából, a fejedelem meggyilkolása pedig jun. 15-én történt, midőn már Pesten voltam, s innen legfeljebb a Kőbányáig távoztam. De összeköttetésben Radovanovicscsal épen nem is lehettem, mert én az Obrenovics s nem a Kar. család iránt voltam rokonszenvvel. Utazásom czélja Szerbiában — Baziáson át Belgrádba, Semendria vidékén — sertéskereskedés volt. Arra, hogy miért használt magyar lakos létére szerb útlevelet? felelte: Előbb török útlevelem volt 1862. óta, mert nem volt szabad Szerbiában tartózkodnom. 1863-ban az uralkodó hghez folyamodtam Szerbiába visszatérhetésért. Ezt megkapván a fejedelemhez mentem ezt megköszönni, s ekkor váltottam szerb útlevelet, melyet azután évenkint megújítottam. Arra nézve, hogy lakásán tőr s töltött revolver találtatott, szóval is azon válaszát erősiti, hogy a tőrt Belgrádban Terzibasicsnél, a revolvert Pesten a Fehérhajóban vette utazási szükségül s megtölté, mert a szerb, ha fegyvert vesz, azt mindjárt meg is tölti. — A csomag röpiratot egy ur hozta Szerbiából, — mihez szóval azt adja, hogy nem neki adta át, mert akkor hon nem volt, hanem cselédjének s akkor mondák, hogy testvérétől érkeztek. Bizonyos Rogics Stanoe Belgrádon azt vállá, hogy Sztank. is be volt a Rad.-fóle összeesküvésbe avatva, mert arra őt is bátorította, s egyszer húsvét után azt mondotta neki, hogy Karával értekezett már, hogy Mihály meggyilkolására dolgozzanak. Sztank. jk. feleié, hogy az nem igaz, neki arról semmi tudomása, különben nem Pesten hanem Belgrádon lett volna a többiekkel együtt dolgozni. Szóval hozzáteszi: hogy a ténykörülmények eléggé mutatják, hogy neki ezen ügyben része nem volt. Radov. irányában vállá, hogy vele ellenséges viszonyban állt — miről — mondja szóval — a pestvárosi tszék is tudhat egy előtte lefolyt per irataiból. Ezek felolvasása kéretett a védő által, de az válaszoltatott, hogy jelen tszéknél ily iratok nem léteznek, különben is azok csak azt tanusithatuák, hogy egy perben Rad. képviselte Sztank. ellenfelét. Radov. azon állítását, hogy ö is az Obren. megbuktatására törekedett — hazugságnak mondá; szóval hozzá teszi, hogy bizonyítja azt Milos által részére kiállított okmány is. Ez felolvastatván kitűnt belőle, hogy Sztank. rendjelekkel ékesitetett fel 1860-b Milos által — a családja iránti hűség kiemelésével. Fent már emiitett Bogics azt is vallván, hogy neki Sztank. rnondá, mikép bizonyos Csucsicrot felfegyverezve magánál tart, a hg meggyilkolására, s a fegyvereket is 8 Sztan. adta neki; ezt Sztank. kereken tagadja, annak semmi fegyvert sem adott. Ha — mondá — Csucsicsot, ki kapitány volt s csalás korhelység miatt elűzetett s most korhely csavargó — akartam volna arra használni, akkor nem lett volna szükséges Rogics, Marics, Rad.-nak Milos élete ellen törni. Hasonlóan hamisnak nyilvánítja Radov. azon állítását is mintha Sztank. feladata lett volna a gyilkosságután a várost fellázitni, a ministereket megöletni, a hgi palotát elfoglalni. „Ha, mondja szóval — ezen szerepe lett volna, akkor okvetlenül Belgrádban kellett volna lennie; és a szerb kormány mégis nevezte volna azokat, kikkel kellett működni, mert az mindjárt kutatást tartott Semendrián. Elismeri, hogy mintegy 5 hó előtt meglátogatta Marics Lázárt a topcsideri fogházban, hol neje meggyilkolásáért bűnhődött — azért, mert rég nem látta ezen földijét s vele csak neje esetéről beszélt. A Vil. tői kapott 500 aranyra nézve Zimonyban vállá, hogy a hgtöl 1867. jul. Bogszegen 500 ar. kért kölcsön — s annak kifizetését a hg Vil.-nek meghagyta kellő kötvény mellett. Kereskedelmi üzletére szükségelte a kölcsönt. — Most szóval hozzáteszi, hogy Bogszegre azon kölcsön végett Strafkovicscsal ment; ahg nem akart adni, mert — mondá — nincs pénze; de Strafk. a kezességet mellettem felajánlván, mondá a hg: Adj hát neki, Vilut. által majd megtéritetem. Sztank. Zimonyi vizsgálatkor ezen kezességről mit sem szólván, ezt akkép magyarázza, hogy ott később szinte kijavította előbbi vallomását, még megjegyezvén, hogy Strafk. előbb csak 300 aranyat adott s a többi 200-at akkor, miután Vil. a 300 ar. neki kifizette. — Azt, mintha Vilut.-ként 700 ar. kapott volna, mint Zimonyban úgy most szóval is koholmánynak nevezi; mit Vilut. nem is tehetett, mert nála 4389 ar. találtatván másod kutatáskor még 500 ar. s 300 ft. ha ehhez még 700 ar. jönne, akkor Vil.-nél nagyobb összeg lett volna mint 5000 ar. a menynyit kapott volt és Vilut. első vallomásában azt nem is mondotta, hanem csak a másodikban. A mellett, hogy azon pénzt kereskedelmi üzletre kérte s kapta, megmaradt vizsgálati vallomásaiban. Most szóval hozzáteszi, hogy sem 500 sem 700 aranynyal nem lehet lázzadást csinálni, mit Simon legjobban tudhat, ki 1863-b Vucsics világító lámpája volt. Stanoje, Stanacskovics, s Radov. állítását, mintha ő is tudott volna az összesküvésről, valótlannak mondja; azokkal közeli viszonyban nem is állt; sót épen azok a szerb bíróságok előtt azon hirt terjesztették, hogy ő Milos kéme s mint ilyen 2000 ar kapott volna, Radov. czéljai kifűrkészésére. Ezt szóval is erősiti. Stenacskovics azon állítására, hogy jelen voltabelg. kereszt cz. vendéglőben, midőn vádlott társaival a merénylet felett tanácskozott, mint jelen volt Petrovic9, Rogics, Drugija is — vallja, hogy ott azokkal csakugyan találko-