Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 18. szám

72 Vilut. azon állítására nézve, hogy tőle Sztankovics 700 ar. kapott volna, vallja, hogy azt nem tudja; csak az való, hogy a hgtől többször kért kölcsönt s egyszer Dravkovics jótállása mellett 500 ar. kapott is, másszor pedig a hgnőtől 2000 ar. kölcsön, mit visszafizetett. De lehetetlen is —• mondja szóval — hogy Vilut. 700 ar. adhatott volna, mort az egész pénzösszeg nála megtaláltatott. 0 arra nem is adott soha utasítást. Különben atszéki előadó hivatalosan constatálja, hogy megvan azon levél, melyben Trifk. azt hagyta meg Vilut.-nek, hogy a pénzt tegye le a kamariasiába. Vilut. ezt tagadja, mert szerinte Trif. szóval mondotta meg, hogy mit tegyen a pénzzel; de ezen levél még mindiga belgr. tszéknél létezik. Ennek felmutatása minden részről szükségesnek nyilváníttatott, hanem azis ismét csak megígértetett. (Valóban kitűnő, hogy ily hiányok mellett, hogyan lehet ily tárgyalást eszközölni!) Végre határozottan tagadja, hogy tudomása lett volna arról, hogy azon 27 e. frt. átadása, Szerbia felforgatásával, Mihály meggyilkolásával stb. összeköttetésben lett s az előre szóba is hozatott volna. Antonovics irányában vallja, hogy 20 év óta ismeri, de vele közeli viszonyban nem állt. Azt tudja, hogy többször volt Pesten a hgnél; utolszor 1867. májusban is kereste bizonyos kötelezvény s meghatalmazás végett, de akkor a hg. Bogszegen volt, miért oda ment utánna. Ha azt állítja, hogy akkor Pesten beszélt a hggel, akkor hazudik, mert a hg nem volt Pesten. Beszélgetéseik — tudomásaként — mindig a jószág kezelése körül forogtak. Sztrafkovicsot is ismeri mint a hg bérlőjét. Mivel az állitá, hogy a 700 ar. bér mellett vesztesége van, s mivel uj berendezéseket is kellett tennie, s ez okból Bogszegre személyesen is elment, a hg a bérletet 600-ra szállította. Azon működésre nézve, mely Konstantinápolyban Kara érdekében kifejtetett, azt vállá, hogy : midőn Kar. a trónra jött, minden módon azon dolgoztak az Obrenovicsok a török udvarnál, hogy ők léphessenek a trónra, s midőn Milos ezt elnyerte, akkor Szerbiában ismét többen, névszerint: Aczika Jeremiás, Brankovits, Maiszterovics stb. összeesküdtek, 9 azon iparkodtak, hogy az Obrenovicsokat megbuktathassák, s ezek Konstantinápolyba jöttek segélyt kérendŐk. En azon levelemben csupán azt közöltem a hggel, a mit hallottam. — Ez időben a török udvarnál nagyon dolgoztak azon, hogy Kar. jöjjön vissza a trónra, s levelembe ezt értettem. — Es ezen kifejezés alatt ,,a mi ügyünk," értettem azt, hogy Aczika Jeremiás, Brankovics, Maiszterovics és több más kivándoroltak azon dolgoztak, hogy Kar. jöjjön vissza a szerb trónra, hogy ez ügy ezen menekülteké a a mienk volt, s továbbá mondtam : daczára, hogy Resid basa jött a vezérségre, még aem fog ügyünk megváltozni, mert a kivándoroltakat ígéretekkel biztatta. Ezen menekültek panaszkodtak a portánál. En pedig atyámhoz jártam Konstantinápolyba. Azt, hogy Rad. hozzá Trif.-hoz a börtönből irta volna azon ismeretes levelet, mely azt tartalmazza, hogy a merényletre nézve mind egyetértésben lettek volna, lehetlennek állítja a szigorú börtön fegyelem miatt, vagy ha mégis irta, azt csak a szerb kormány parancsára Írhatta, t. i. azért, hogy Kara tönkretéteasék. De azért Í9 lehetetlen — mondá szóval, — mert olyat nem irhát valaki anélkül, hogy tudná, megkapja-e a kért ajándékot. Az ,Obrenovic9'féle röpiratot Sabbar küldé hozzám, de hogy a 10 példánynyal mi történt, nem emlékezem. A 27,800 ftot azért | küldé általa a hg Baziásra, mert ő Trif. mondotta neki, hogy ugy is oda utazik. E pénzátadásról Vil.-töl nem kapott irást. — Temesvárig — mondja szóval — egy hölgy elkísérése miatt utazott, s innen Baziasig, hogy a pénzt Vil.-nek átadhassa, kit e végétt Belgrádból levélben oda rendelt. — E tárgyra vonatkozólag, Vilut. 'evele, bár mit vallott is kényszerítés folytán, csak azt tartalmazta, hogy Major hon nem levén a bukaresti camarazia a pénzt el nem fogadta letételül, miért azt magánál tartotta, mint általa utasitva is volt. A Radov.-csal való temesvári találkozására nézve vallja ismét, hogy polit. felforgatási czélokról szó sem levén, arra a Lotics-féle ügyben hivatott fel, annak is Rad. levén meghatalmazottja. A hgnek ezt akkor nem is mondhatta, mert az Gratzban volt. Csak visszajöttekor mondhatta meg neki. Ismétli azt is, hogy a Rad. részére való fegyvervásárlás czéljáról seramit sem tudott, s azt csak barátságból teljesítette, „különben is — mondá — őrültnek kellene engem tartani, ha tudva Rad. terveit, azokra a fegyvereket oly ismeretes helyen vásároltam volna" — milyen Kirner pesti üzlete. „Nekem — vállá — Mihály meggyilkolásában serami részem, különben lett volna időm menekülhetni." Megmarad a mellett is, hogy Vil.-nek semmi iratot sem adott át a hg részéről, hanem csak szóval közölte vele az utasítást. Azon levél, mely megtaláltatott, általa Temesvárróli visszatérte után íratott Vil.-hez. A hg vallomása is az, hogy e dologról C3ak a temesvári találkozás után értesült. „Csakugyan — valja Trif. a hg megbízása nélkül tettem ezen utat és saját költségemen." Febr. 15-i tárgyalás. 14-én vasárnap lévén, a tszék csak 15-én folytathatta Trifk. hitelesítését, minél ma vádlotthoz az előadó még néhány kérdést intézett. Trifk. arra, hogy a Rad.-hoz irt levél fegyverekről szóló részét titkos jegyekkel irta, azt mondá, hogy az azért nem lehetett gyanús, mert saját neve alatt küldötte el. Most kérdeztetvén, mikép irta alá magát, feleié : azokásom szerint, mint rendesen teszem, keresztnevemet irtam alá s nem egész nevemet is." ,Különben erről a hgnek nem szóltam; és a fegyvereket saját pénzemből vettem.' A hg pénzei kezeléaét illetőleg feleli, hogy a kiadáaokról nem vitt külön számadást, hanem havi jelentésekben száraolt be. A Sabbárnak diját, 200 ftot, a többi kiadások közt osztotta fel, mert ha külön áll, a hg azt helyben nem hagyja. A Lotics-féle ügyet illetőleg Trifk. azt adja elő, hogy L. a kincstárnak 2000 ar. volt adósa, mi mindig többre szaporodott, miért a kincstár a jószágot elakarta adni, s azért akarta Rad. általam a hgnek azon ajánlatot tétetni, hogy fizetné ki L. adóságát. Ezen ajánlatot neki tette s azért hivatta őt Temesvárra. Ezen ügy kideritésére fontosnak találtatott az illető időszak kipuhatolása. Trifk. szerint ekkor volt a hg Gratzba a onnan még vissza sem tért, mikor ő már ismét otthon volt — a hg 2—3 nap múlva jött meg. Az tudatik, hogy Trif. válaszlevele Rad.-hez jan. 27. kelt, a Trif. vallomás aként ő 2—3 napra utazott hozzá ; de felderítést az nehezíti, hogy a telegram, mely Trif.-tól Rad.-hoz küldetett, a mely Szerbiából megküldetett nem tartalmazza sem az év sem a hónapot (Folytatása köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft. negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: terézvároa dohány utcza 6-ik szám a. Pesten, 1869. Nyomatott Kocsi S á n d o r n á l Hal-fiaci és al-dunasor sarkán 9. »*. a.