Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 18. szám

70 egyletnek még behozandó praxisánál fogva ily — valóban szerény megörökítésre igényt tarthatna. Ha az elleninditványozó elhunyt tagtársunk kitűnőségét a Beryerrek, Cremieux — Favre-ek mértékével Ítélte meg — verdiot-je igaz volt, bár ez eljárás — köztünk legyen mondva — valóságos satyra az egylet élő tagjaira. Sőt megengedem, hogy még köztünk, a fentérintett hatalmasak epigonjai közt sem volt elhunyt kartársunk oly „kitűnőség," minő már köztünk is akad, s legkönnyebben a hali-érzékekre ható egyleti működés által érhető el. De igenis kitűnőség volt az elhunyt kartárs, ha működését egyletünk egyik főczélja szempontjából Ítéljük meg. — E főczél: az ügyvédi testület erkölcsi hitelének és tekintélyének fentartása. — És e czél az által érhető el, ha karunknak minél több oly tagja lesz, ki fedhetlen jellem, a becsületesség erénye, s a jogért és igazságért való önzetlen küzdelem által válik kitűnővé. Senki sincs a ki elhunyt tagtársunknál különbnek vallhatná magát e téren > a nélkül, hogy az ignorantia recti et invidiae vádját magára ne vonja. Én átlátom azt, hogy a hivatalnok-ügyvéd reá nézve egészen kétes becsű kincsnek tekinti az ügyvédi testület erkölcsi tekintélyét, mert ő egy más testületnek lévén tagja, — főleg ennek tekintélyét óhajtja emelni. — Nagyon természetes tehát, hogy az oly erények iránt, melyek csak erkölcsi tekintélyét emelik az ügyvédi karnak, élénk érzékkel nem birhat. Azért nem is tekintheti kitűnőségnek az oly erényt, mely főleg az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének emelésére hatott. De hogy az egyleti tagok azon része, kiknek erkölcsi hitelét nem emeli a hivatalos állás tekintélye, szintoly kevésre becsülik saját erkölcsi tekintélyök alapját képező független jellemet s az önérdek nélküli lelkesedést, küzdelmet ajogért és örök igazságért, — s hogy megengedték kegyeletlen kézzel letépni elhunyt tagtársunk erény alkotta emlékéről őszinte részvétünk és elősmerésünk kiérdemelt koszorúját, — azt csak mólyen sajnálni tudom. Egy egyleti ügyvéd. Hg. Karageorgievich-féle ügy. (Folytatás). Febr. 12-i tárgy, vége s febr. 13—15-i ülés. Mielőtt a tszék (febr. 12-én) a hg vallomásai hitelesítése után Trifk. s Sztank.-ér& áttérne, még egy pár — Kar. hgre vonatkozó vallomáf lett felolvasva, melyek az eddig töredékesen felolvasott vallomások közt elő nem fordultak. Ily vallomások: Radovanovics Pál, ki kezdetben nem akart vallani — később elismerte, hogy Mihály hg. meggyilkolásában azért vett részt, mert tőle sok rosszat szeuvédett, — s mert közérdekből kívánatos volt meggyilkolása s a kormány felforgatása, hogy vagy Karagyorgyevics jöjjön a trónra, vagy pedig köztársaság legyen Szerbia. Radovanovics Ljubomir vallotta, hogy Marics Lázár volt az, a kiben a gyilkossági eszme támadt. Marics Lázár vallja, hogy Kar. Péter Persidahgnő arczképeitRadovanovics Ljubirnak ö adta, ő pedig ezeket Nenadovicstól kapta. Marics bevallotta bűnét s hozzátette, hogy ezt bosszúból követte el, mivel neje meggyilkolása végett igaztalanul Ítéltetett el 20 évre és sehol orvoslást nem találj és Nenadovics Szvetozártól hallotta, hogy a Mihály hg elleni merénylet és a kormány felforgatás Kar. hg érdekében történik. — Rogics Stanoje vallotta, hogy merényletre magát elkeseredésből szánta, mert Milostól s Mihálytól sokat szenvedett, s azt tartotta, hogy a Kar. dynastiája kívánatosabb az Obranovicsok dynastiájánál, s azért akarták ezt elenyésztetni. Radovanovics Szilárd vallja, hogy őt Gryörgy testvére hitta meg Szabácsból, s ho<,'y bosszúból követte el a merényletet, mert testvére Ljubomir fogságra ítéltetett. Stadics Ljubomir vallotta, hogy Radovanovics Pál vonta be az összeesküvésbe, s hogy Rad. Györgytől hallotta, hogy e merénylet színleg Kar. javára tétetik, hogy pénzt lehessen kapni, de egyik sem fog a trónra jutni, mert mind az atyja, mind a íiu tudatlanok s nem fejedelemnek valók. Nenadovics Simon vallja, miszerint Radovanovics Páltól hallotta elóször, hogy Mihály hg-nek meg kell gyilkoltatnia s az uralomra Kar. Péter jön, de csak azon feltét alatt, ha aláírja az alkotmányt, mely a felforgatás esetére készítve van, s hogy Radovanovics Pál nem engedte neki, hogy e merényletben nyíltan részt vegyen, nehogy ez dynasticusnak tűnjék fel, miután ő Kar.-nak rokona. A febr. i3-i ülésben a tszék megkezdette Trifk. másik vádlott vallomása hitelesítését; és mindenekelőtt felolvastattak azon ítélet indokai, melyek alapján a belgrádi törvényszéktől 20 évi fogságra ítéltetett; s ezek következők: Először Radovanovics vallomása, melyből kiderült, hogy Rad. vádlottal levelezésben állott politikai dolgokra nézve; hogy Trifk, a mult évben jun. hóban Rad.-nak irt, miszerint az meggyőződjék az iráut, hoory milyen érzelmű a nemzet Mihály irányában, hogy Rad. Trifkovicsel j Temesváron találkozván, e tárgyról értekezett vele, hogy az akkor neki egy „alkotmány" példányt adott át oly czélból, hogy Péternek mutassa fel; ezen találkozásra pedig Rad.-ot egy chifrirozott levéllel hivta föl, de Rad. a mit bevallott, visszavonta; e visszavonás ellen bizonyít azonban azon levél, melyet Pál Tr.-nak irt. — További indok Vielotievics vallomása, mely szerint neki Tr. leveleket irt és pénzt küldött a Pestremenetel alkalmival, hogy működjék a Mihály meggyilkolásra, mely szerint 27,000 frtot oly czélból adott át neki, hogy azokat aranyra váltsa be. — És Trif. bünrészességére nézve Vil. András és Rad. Pál által be van bizonyítva, hogy ó a Kar. vállalatában közben járt, hogy a Kar. dynastiája érdekében közreműködött, hogy az alkotmány-példányt átvette, és hogy pénzt küldött. Tamogattatnak ezen körülmények az által is, hogy Rad.-nál a Trifk. alphabetja szerint egy chifrirozott levél találtatott, melylyel ő R. Pá't magához hivta titkos értekezletre: hogy Andrásnál pénzek találtattak, melyeket ő Trifkovicstól vett át, hogy a bűntett ideje \ alatt Rad.-nál egy levél fogatott el, melyben a bűntettről ' szó van. Mindez törvényes bizonyítékokat képez Tr. ellen, hogy ő közbenjárásával a büntettet elősegítette. A közvádló által Trif. ellenében leginkább ezen gyanuokokra támaszkodva köv. vádpontok terjesztetnek elő: „Trif.-nak 1859. dec. 12 írott levele bizonyítja, hogy Trif. az Obrenovicsek megbuktatására, és Kar. visszahelyezésére töreked tt. „Tr. volt az, ki Andrievicsnok és Popovics V. Aozának elrendelte ama levél irását a török szultánhoz Kar. hg érdekében, valamint az ő fölszólitására történt ama lázító ploolamatió szerkesztése. Ő adott ki 200 frtot az