Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 17. szám

68 ipájától, Petrovievicstól stb. amaz leveleiben (1862. mart. 2.1864. mart. 24.) szabadkozik az ellen, mintha a szerb uralkodó kegyei után járna; tovább istenre kéri a hget, hogy őrizkedjék Fülöptől — tudja, hogy bánik Vucsievicsel is — s Perzsának is szigorún tiltsa meg az azzali összeköttetést. — Petr. a hgnőtől pénzsegélyt kér, mire tőle 400 ar. kapott. Ezekre a hg feleletei: hogy Pet. fia számára adatta a segélyt mert beteg volt, kórházba kellett vitetnie, hol meg is őrült. — Sztankovicsra nézve — ki a hg ágenseként viselte magát, s ki erélyesen működött a felforgatásra, toborzásra — feleli, hogy ipája hallá, mikép Szt. tőlem pénzt kéreget, — ezért óvott bennünket tőle. De neki az egyszer kereskedésére kölcsönzött 2000 aranyon kivül, mit vissza fizetett, semmi sem adott, — sem 100, sem 700 aranyat mint Vilut. hazudta. — Itt van — monda — Sztank. meglehet őt kérdezni. Mikor én Romániában valék, a hgné kölcsönzött neki 2000 ar. miről a kötvényt haza érkeztemkor láttam meg — mi megsernmisitetett a fizetés után. A hgné pedig inkább irántai hálából tette azt, miután nőmet s gyermekeimet, midőn 1858-b Magyarországba akartak átköltözni, ő oltalmazta meg a háborgó néptömeg megtámadásától. Előkerültek azután Trifkovics konstantinápolyi levelei, (1859. s utánról) melyekben beismeri, hogy ottani létének s működésének czélja, az Obrenovicsok megbuktatására dolgozni ; azntán jelenti Küpriczinek Mahomet általi felváltatását, mitől szerinte szinte csak jót várhatni, mert utóbbi is barátja az ügynek, azt mondván < gyszer, hogy Szerbia nagygyai nem gondolták meg jól a dolgot, midőn Kárát elűzték ; s ajánlja, hogy egy pár ügyes embert po. Markovicsot, Jankovicsot kellene nagyobb működés végett oda küldeni. A hg tolmács által feleié, hogy mint többi emigránsnak, ugy Trifkovicsnak sem volt tőle semmi megbízatása Konstantin ápolybajki oda azért ment, mert atyja ott lakott s most is ott lakik. Egy fent már közlött levélben a hg figyelmeztetve lőn arra, is, hogy Sztank. mikép bánt Vucsicsievicsel is. Ezen viszony iránt a hg igy nyilatkozott. „A mint tudom, Stank. Milos uralkodása alatt mindenható volt; ő nevezte ki a minisztereket, tanácsosokat, s ő is tette le. Vucsicsievits ellensége volt Milosnak. Később azonban minthogy mind az egyik, mind a másik idős volt, Milos ki akart békülni, ennélfogva magához hivatta Stankovicsot, előadván neki akaratát, kérte, hogy vezesse hozzá Vucsicsievicset rendelkezésére adván saját fogatát. Vucsicsievicset Stankovits be is vette a kocsiba, de a város végén rendőrök álltak elibök, Sztankovicsot kiküldték a kocsiból, egyik Vucsicsievits mellé ült, s ezt az őrültek házába vitte, a hol kinozták, mig végre belehalt." Itt Sztank. ugy állitatik elő, mint a ki az Obrenovicsnál nagy befolyású volt, mi ellentétben áll azzal, hogy a felolvasott vallomások szerint még is Kara családja iránt is ragaszkodással volt; tőlük nevezetes kölcsönöket kapott, a hgtől 500, nejétől 2000 aranyat. Ezt a hg akkép fejti meg; hogy Szt. Serbiában mindig az Obrenovics család pártjához tartozott s mint ilyen ellenére volt a Karáknak : mindamellett a régénséggel dolgozott, de csak nyerészkedésből, csalási szándokból. A kölcsönt pedig csak kezes melletti kötvényre kapta; azért azonban lehetett ellenese, mint ezt maga Szt. is bevalja. Hasonlóan Radov. Pálról is azt mondá a hg, hogy 1858-ki trón villongáskor ellensége volt, és mégis ügyvédének választotta. Erre feleli a hg, hogy nem ő. hanem Nenadov. Jeffren fogadta fe,l s ő csak 1867-b adott neki meghatalmazást, mit azért is tehetett, mert az, ki 1858-b politikai ellenese volt, később — 10 év múlva barátja lehetett, a mint mutatta is magát. Trifkovics 150. sz. áru fegyvert vásárlott, pedig semmi vagyona sem volt; s azért arról a hg gyanusitatott Ez azt határozottan tagadja, mig Trifk. azt vállá, hogy abból vette, mit a hg háza eladásáért kapott. — A hg nyilvánitja, hogy házát Ehrenfeld vette meg, s Malics volt az alkusz, de valószínűen Trifk. is közreműködött s azért kapott is jutalmat. Málics utóbbit szinte erősiti. Aziránt is felszóllitatott a hg, hogy mikép lehet az ; ő folyvást állítja, hogy a belgrádi merényletben semmi részt sem vett; még is levelek vannak bizonyítására, hogy 1863. óta a trón visszafoglalására dolgozik. Erre a hg tolmács által azt feleli, „hogy ha ezen összeesküvésről tudott volna, ő maga felfedezte volna, mert az maga és családja érdekében fekszik." A védője közbeszólt, hogy a tolmács nem adta elő a hg szavait tökéletesen. A hg ugyanis azt mondotta: „Miután csak két család van, melyeknek Serbia trónjához joguk van, az Obren. család elvesztésével, s az ő családja ily módoni megsemmisítésével egy 3-ik család jutna a trónra, mi pedig neki egyáltalában nincs érdekében. Különben ha voltak, kik nevével visszaéltek, ezért ő nem lehet felelős. Végre a hg nyilvánitja, hogy ha ő bármily kis mértékben is részt vett volna Mihály meggyilkoltatásában, akkor nem maradt volna Magyarorsságban, hanem külföldre menekül; de mivel lelkiismerete tiszta, bentmaradt, s magát önkényt s nyugottan vetette alá a magyar törvényeknek. Es ezzel a hg vallomásánakhitelesitése befejeztetett. (Folytatása köv.) Telekkönyvezés: Sz. k. Szegedvárosában a telekkönyvi helyszínelési munkák igaz. min. 3691. sz. rend. folytán f. é. január hóban kezdettek meg. — Sz. k. Trencsénvárosában a telekk. helyszínelés teljesen befejeztetvén 1869. jan. 1-től a közzétett telekjegyzőkönyvek telekkönyvekként tekintetnek. Az igények bejelentésére zár határidőül f. év aug. 3l-ki — a f. é. jan. l-ig nyert zálog stb. jogok bejelentésére pedig dec. 31. tüzetett ki (17,707 sz. min. rend.) — Csődök :GoldsteinMárton beregszászi ruhakeresk. e Beregmegye tszékénél; bejei. febr. 22—24; perügy Gulácsi Dezső; Mayer Adám baltavári keresk. e. Vasmegye tszékénél; bej. márt. 1—3 perü. Szirkovics István szombathelyi ügyvéd. Halálozás: Orbán Pető ügyvéd Debreczenben, az ügyvédi karnak jelesb tagja, az irodalomnak is egykor szorgalmas munkása élte. 45 évében jan. 30. elhunyt. — A Horvát-szlavón udv. kanczellaria az 1868: 30. I. u. 55. §. értelmében feloszlatatván jan. 31. napján működését megszüntette. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft. negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: terézváros dohány utcza 6-ik szám a. Pesten, 1869. Nyomatott Kocsi Sándornál Ilal-piaa és al-dunasor sarkán 9. sz. a.