Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 16. szám

63 volt szó a bánsági jószág számáras arra Ant.-nak 700 db aranyat adtim, de nem tudom vett-e? A hg védó'je kiemeli annak fontosságát, hogy e tanuk első kihallgatáskor mindent tagadtak, mit később beismertek. Erre az előadó — nyilvánítván mikép az érintett levelek a belgráditszéktől sem eredetben sem másolatban meg nem küldettek; és hogy a hg házmotozásánál semmi nyugtára sem találtak — következő felvilágosítást ád: 1868. jul. 5. a belgrádi tszék részéről, minthogy Vil. beteg volt, s félni lehetett, hogy meghal, egy bizottság küldetett ki azon czélból, hogy kihallgassák ott, a hol betegen fekszik. Mikor előtte az 1868. jun. 12. 16, 18. 19. 22-i a bizottság előtt tett vallomása felolvastatott, válaszolta: a bizottság előtt tett vallomásomnál megmaradok. A 21. szám alatti vallomásomban az áll, hogy a házamban találtatott pénzben 14 havi fizetésem van. Ez nem helyes, mert 15 hó utáni fizetésem van közte, 150. cs. ar. Továbbá székemben, hol a pénz megtaláltatott, van Nikolevics Sz. levele, melyben 2Ö0 darab aranyat ajándékozott, mivel jószágát jó aron adtam el. — A mi Rad. részére való pénzadást illeti, az igy történt; hg Sándor meghagyása értelmében adtam Pálnak bizonyos sommá pénzt, nem tudva mi czélból. Később midőn Pestre mentem s megtudtam ők min dolgoznak, kértem a hg-et, hogy engem szegény gyermekkel terhelt embert ne terheljen oly megbízásokkal. Trif. Pálnak azon levele, melyben meghagyta, hogy a pénzt a Camarasiaban adjam be, nem való, ezzel csak takartatottaz ügy. Később Antonovicstól hallottam, hogy Vucsicíevics csak hazudik, hogy a herczeget némely emberrel meg akarja öletni, csak hogy pénzhez jusson. Autonovics egyszer beszélte, hogy Radovanovics Pálnál, mint ügyvédnél valami ügye miatt volt — vagy talán S. herczeg ügye miatt, — s akkor beszéd közben hallotta Páltól, hogy ez élénken dolgozik, de hogy min, azt nem mondta. Eddigi vallomásomból tehát kitűnik, hogy S. hg megrendeléséből adtam a pénzt, mit nem teszek, ha szolgája nem vagyok. S kértem is hget, hogy ne sodorjon engem ily szeretcsétlenségbe; hanem a hg és Trifkovics azt mondák, neked kell meghagyásunk szerint a pénzt kiadni, különben nincs fizetésed, nincs lakásod: pusztulj el, dögölj meg. így belesodortak a roszba. Az összeesküvés tervét azért nem fedeztem fel, mert arra támaszkodtam, hogy Pál a hget meg fogja csalni, s ezt annyival inkább hittem, mert Vusicsevics mondotta, hogy a hg e tervtől elállott." Midőn Vilutievits e vallomást tette, az orvosi bizonyítvány szerint öntudatán volt, későbben ugyan gyengélkedése miatt, nem volt képes nevét aláírni. Teste sötét hólyagocskákkal volt rakva, melyek nyomás alatt el nem enyésztek, ütere sebesen vert, egy szóval erós beteg volt. Ezt bizonyítják Klinkovszky és Khicho orvosok. Ezután felolvastatott RadovanovicsDak Vilut.-re vonatkozó 1868. jun. 21-i vallomása,főkép arra nézve, hogy a hg akarata s segélyzése folytán működött. Abban R. mondá, hogy az 200 db aranyat adott, meghagyva Vil.nek, hogy annyi pénzt adjon mennyi szükséges a toborzásra, s azt a mint kaptam, ki is adtam. Sztank. hustvétkor beszélte, hogy összeesküvésünket közölte Majsztrovics Antallal, ki feleié, hogy embereit Smedorova kerületben készen tartja a kivitelre, ha a gyilkosság megtörténik. De én Maj.-csel mint compromittálttal nem akartam beszélni." Vilut. azon állítására, hogy a 27800 ft török telkek vásárlására rendeltetett, az eziránt megkérdezett szerb minisztérium a magyar consulatus utján válaszolt, hogy azon évben semmi oly telkek nem árvereztettek. Ezután feloloastattak vádlott hgnek Vilulievics vallomására tett észrevételei. Ezekben a feltett kérdésekre válaszolá: „Vil. ki 1858-b vele Pestre jött, Serbiába visszatérhetvén, mint szegény családos embert belgrádi javai igazgatásával bizta meg,felhatalmazva haszonbérei felvételére is. Nála Pesten egy pár hóval K. leánya férjezése előtt volt, a mikor kölcsönvetélre hatalmazta fel, később Bogszegen 2 napig volt nála. — A Vil.-nél talált pénzre nézve feleié: Lyányom eljegyzése előtt szükségem volt pénzre, s e czélból felhatalmaztam Vilutievicset 3000 arany fölvételére; azonban ö nem kü'dte az egész összeget, hanem csak 1700 aranyai, a többit két rátában küldötte meg, az utolsót még ezen évben. — Midőn Vil. ezen évben Bogszegen volt, elbeszélte, hogy Belgrádban közel házamhoz a szerb kormány részéről úgynevezett töröktelkek árvereztetnek el. Én noha akkor pénzem nem volt, elhatároztam az árverezésben részt venni, mit ugy akartam eszközölni, hogy pesti házamat eladom 27,000 forintért, mely összeget Vilutievicsnek Trifkovics által Baziásra küldöttem, — miről Vil.-eset levélben értesítettem, — oly meghagyással, hogy a 2 7000 ftot aranyokért cserélje be, és ha török telkek nem lennének eladandók, a cserébe kapott aranyokat ügyvédemnek adja át, ki azokat a bukuresti kamarasiában fogja letéteményezni. Vájjon Vilutievics megbízásomat teljesitette-e, nem tudom, csak az újságokból értesültem, hogy pénzem nála megtaláltatott. Trifkovics azon állítására, hogy Vilut. tői levelet kapott, hogy a kamarasiában a pénz el nem fogadtatott, s hogy e levelet a hgnek megmutatta szóval feleié: hogy Trifkovics nem közölte vele a levelet, mert különben ezen pénzzel rendelkezett volna. — Továbbá azért küldé a pénzt Trifk. által, mert az akkor saját ügyei végett Baziásra utazott, s azon alkalommal, mint már egyébkor is tettem, neki a pénzt átadtam, egyszersmind annak átvételére Vilutievicsot táviratilag Baziásra rendeltem. — E pénzről nyugtát Vilutievicstól nem kaptam. A hg további feleleteiben állítja, „hogy nem való Vil.nek azon vallomása, mintha neki meghagyta volna, hogy Rad.-nak mindenkor adjon pénzt, mit mutat az is, hogy tőle nyugtát sohsem kapott; sem az, hogy 5 — 600 aran nyat adott is át Rad.-nak, mert belgrádi javai annyira eladósodtak, hogy jövedelmeikből a kamatokat sem lehet fedezni." Erre nézve védője azon kérdést kérte a hghez intéztetni „váljon azzal, hogy eladósodott javai jövedelme a kamatokat sem fedezheté" azt akarja-e mondani, hogy Vilut. nem volt képes Rad.-nak a jószág jövedelméből pénzt adni? vagy azt, hogy Vilut. a hgtól Rad. szániára külön kapott pénzt? tehát, hogy a hg azzal, hogy javainak nem volt jövedelme, azt akarta-e igazolni, hogy az érintett czélra pénzt Vil.-nek nem adott? Erre a hg feleié: „Vilutievicsnek azon czélra egy krajczárja sem volt a jószág jövedelmeiből, mert ezekből a szükséges kiadásokat kellett fedezni, s a mellett még a család néhány tagját is onnan fizetni: tehát Vil.-nek azon czélra semmi pénze sem volt"