Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 15. szám

60 kolásáról, Szerbia felforgatási tervéről beszélgettek — a bg felelete volt a vizsgálatnál, hogy Pesten Ant.-val nem találkozott ; ha nem Bogszegen volt nála, 8 akkor csak gazdasági dolgokról beszéltek. E vallomást a hg rno3t a tolmács által következőleg egészítette ki: „Azt hiszi, miszerint ez egész vizsgálatból látni lehet, hogy Ant. minden szavai valótlanok, mert ha neki — t. i. Antonovicsnak — valamit szólott volna arról, hogy elfogadta Rad. tervét, ő ennek okvetlen valami szerepet adott volna. Az egész vizsgálatból nem tűnik ki, hogy Antonovits valami szerepet nyert volna tőle; ő ilyen embernek nem is adott volna szerepet. A szembesitésnél Zimonyban Ant. megmondta, hogy megmarad véleménye mellett. — A hg szintén azt mondta, hogy ő is kénytelen megmaradni, mert Ant. állításai csak az által lettek kicsikarva, mert odaát Szerbiában verik, kínozzák az embereket. — Hivatkozik azon urakra, kik oda által voltak, s kik látták a kínzásokat. Ant. csak azért beszél ugy, hogy általa a hg mind morális mind materialis érdekei mogsemmisittessenek, tönkre tétessenek. Az érintett kínzásokra nézve az előadó azt jegyzi meg : hogy azokat a vádakat a szembesitési jegyzőkönyv szerint a hg Ant.-nak szemébe mondta. Azonban tegnap felolvastatott Ant.-nak nyilatkozat, melyben azt mondja, hogy nincs olyan pénz, a melyért ő igaztalan vallomást tegyen, és ra i d Ő n a hajdút hozták, azt mondta, hogy inkább szeretneaföldalábujniA közvádló pedig megemlíti, hogy a hajón történt szembesítéskor a hgnek vádlott társai, mintegy 5 — 6-an megkérdeztetvén, egyhangúlag mind azt mondották, hogy ő hozzájuk egy ujjal sem nyúltak. Erre a vádlott hg.: Megmaradok azon állitásom mellett mit akkor szemébe mondtam Ant.-nak, hogy minden a mit beszél nem igaz. Különben az egész arczárói lehetett látni, hogy fél a kínzástól. Nagyon sajnálom, hogy Ant. teste m égnem vizsgáltatott. Hiszem, hogy akkor a kínzás nyomai láthatók lettek volna. Megjegyzi az e 1 ő a d ó : Ant.-ra nézve a vizsgálati iratokból kiderült, hogy ő is bűntárs. Akkor ugyan el nem ítéltetett, hanem irányában a vizsgálat még az Ítélet után is folytattatott, a mint értesültem azonban utólagosan ő is öt évre Ítéltetett. A hg véd őj e jkönyvbe kéri vétetni a hg feleletéből azt, hogy : O t. i. azt monta. hogy ha igaza volna Ant.nak abban, hogy a hgvele a gyilkosságról beszélt, akkor ezt csakúgy tehette volna, ha egyszersmind neki is adott volna valami szerepet, hogy annál inkább eltitkolja a dolgot. Folytattatik a vizsgálati jkönyv felolvasása; itt azon kérdésre: Miféle meghatalmazást adott Ant. által Radovanovicsnak ? — felelete: Ügyvédi meghatalmazást adtam az akkor elárvereztetni szándékolt török telkek megvásárlására. Adott-e Ant.csal valami utasítást Rad. tervére vonatkozólag ? felelet: Én Ant.ra felől soha nem beszéltem, minek következtében aző e tekintetbeni vallomása nem igaz. Előadó megjegyzi: hogy vallomásában csakugyen azt mondja, hogy neki magának semmi szerepet nem adott, hanem azt mondta, hogy majd később neki is lesz valami tenni valója. Mire ő azt felelte Sándor hgnek, hogy ő 5 embert sem tud összeszerezni e czélra, a minthogy senkit sem szólított fel. — Mit felel erre vádlott ? Va dlott megmarad fennebbi vallomása mellett, hogy Antcsal e tárgyról soha nem beszélt. Azon kérdése, hogy ismeretes-e előtte, hogy Ant Pesten tartózkodása alatt hol volt szállva ? V á d 1 o 11 hg (tolmáos által) feleli : egyetlen egyszer volt nálam a mint emlékszem Ant. szállva. Azon kivül olykor-olykor ebéden és vacsorán. Ez ellenében Ant. azon hozzátétellel ismételte vallomását, hogy a hggeli szembesítés alkalmával sem vallana máskép; míg a hg megmaradt előbbi vallomása mellett és arra esküt tenni ia kész hogy Ant. felelete nem igaz. Ezután következett Vilutievics András vallomása. Ez mint az előadó megjegyzé, a legterhelőbb vallomás. 0 azt vallotta, miszerint közöltetett vele az egész összeesküvés, s hogy azt a megbízást nyerte, miszerint azoknak pénzt szolgáltasson ki. Azonban az a pénz, mely rendelkezése alatt állott, nem volt elegendő s Trifk. által 27800 frtot papírpénzben kapott azért, hogy aranyakra váltsa, s tartsa magánál és ha a gyilkosság sikerül, a lázadást a pénzből az illetők elősegítsék. 4200 db arany Vilutievicsnál virágedényekben és székekben meg is találtatott. Ugyan-e vallomásban van említve, hogy kinek mennyi összeget adott, itt jön elő Rad. Pálra vonatkozólag is, hogy Kar. az összeesküvést mennyi összeggel segítette. Vilutievics A. felolvasottvallomása következő : obrenovasi születésű, belgrádi lakos, 45 éves, fenyítve nem volt, Karagy. hg jószágfelügyelője, fizetése havonkint 10 db arany és lakás Sándor hg házában. Körülbelül mártius elején Sándor hg küldött nekem 27800 frtot Trifkovics Pál által, melyet Karabiberovits belgrádi bankárnál aranyokra váltottam. E pénzen telkeket kellett volna venni Belgrádban a török templom mellett, a luth. egyház közelében, s ezenfelöl a Kleinféle boltokat megvásárolni. E vasáriásnak Rad. Pál közbenjöttével kellett volna megtörténni. Ezen 27800 ft. roai napig is nálam van, még pedig csupa aranyokkan. — Később utasításom volt, hogyha telkeket nem vásárlók, Sándor herczegnek mind adjam vissza. Ezen pénz közt, melyet a rendőrség házamnál megtalált, van azon 200 db arany, melyet Nikulics azért adott, mert jószágát jól eladtam, és még 14 havi saját fizetésem és ezenkívül 50 db ar. saját tulajdonom. Hozzáadom még vallomásomhoz, hogy ezen 27800 frtból 700 db aranyat átadtam Szemedrobaics Antalnak. — Abelgráditszék azon kérdésére; Radovanovicsnak nem adott semmi pénzt, és ki megbízásából? feleié: Mikor Pesten voltam, Sándor hg szóval mondotta, hogy Radovánoviesnak adjak pénzt, ha kérni fog, s azért adtam is neki 5—6 száz db. aranyat; tőle mind annyiszor nyugtát vettem és Sándor hgnek küldöttem; hogy Rad. mi czélra vette át az aranyokat, nem tudom. Trifkovics Pál több ízben irta Sánd. hg. nevében, hogy adjak pénzt Rad.-nak, hogy mire, azt nem kell kérdezni, mert az a pénz ugy sem az enyém. E leveleket elégettem, mert Trifkovics azt mondotta, égessem el. Lehetséges azonban, hogy némelyeket talán nem is semmisítettem meg. Előadó megjegyzi, hogy a házmotozás alkalmával találtatott is öt levél, mely a belgrádi törvényszéknél van, és eddig velünk nem közöltetett. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken.— Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: terézváros dohány utcza 6-ik szám a. Pesten, 1869. Nyomatott Kocsi S á n d o r n á l Hal-piac* és al-dunasor sarkán 9. sz. «.