Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 15. szám

59 dám, újságokból értesültem, hogy nála pénzem megtaláltatott, mi iránt én igényt is támasztottam. Azon kérdésre: mi okból utazott Trifkovics Temesvárra és miféle ajánlatot tett Lotios Demeter meghatalmazottjának Rad-nak —jkönyvilegfelelé.Kórdeztem Trifkovicsot, hogy mi okból ment Temesvárra? mire ó azt felelte, hogy Rad. öt pörös ügyben táviratilag hivta oda. S itt találkozván Rad-csal, ki Lotics Demeternek is ügyvéde, ennek megbízásából azt akarta a herezegnél kieszközölni, hogy fizesse ki azon adósságot, melylyel Lotics jószága terhelve van, a belgrádi gyámhivatal részére. Ezután Antonovics Szilárd vallomásai olvastatnak fel (47 éves 5 gyermek alyja. Jószágigazgató volt a hgnél 1864. nyugalomba lépett, mitől késóbb elesett). Vallomása Zimonyban vétetett fel oct. havában a biztosok által s az következő: 1864-ben gyermekei gyógyítása végett Pestrd ment és akkor elment Kara<;yorgyevicshez, ki neki emiitette, mikép fel van hiva Radovanovics által arra: működjék közre a szerb tron felforgaiására és Mihály fejedelem megölésére. 0 a hg azonban e tervet nem helyeselte és undok dolognak tartotta, és ezt Nikolajevics Radovanovics Pál jelenlétében ki is mondotta. Erre Rad.-vics mosolyogva utalt arra, hogy Mihály fejedelem sem átalt Milosnak véres trónjára ülni. Sándor hg azt —folytatá hármunk jelenlétében mondta, s hozzá adta, hogy attól el is állott; vele e dologról többé soha sem beszélt, csak 1865-ben mondta, hogy hozzájárul Radovanovics tervéhez Szerbia fellázitására, s Vilutievits által adatott Radovanovicsnak pénzt, hogy működjék Szerbiában a forradalom előidézésére, hogy fia Péter üljou a trónra. Aut. neki azt válaszolta, hogy hagyjon föl e tervével, azt nem lehet kivinni, mert a nép megváltozott,s nem fog Mihály fejedelem ellen menni. De a herczeg feleié,hogy Pál által a dolgot folytatni akarja, s hogy neki vannak emberei, a kik azt kiviszik ; s itt Rogics, Stanoje és Radov. testvéreket nevezte meg. 0 újra válaszolta, hogy ez nem lehetséges, mert 5 embert sem tud e czélra összeszedni, s nem is akar s ó nem is toborzott. — Pestről visszatértekor elment Radovanovicshoz, a jószágokra vonatkozó meghatalmazás átvétele végett, Rad. valamid dolgozott, s azzal utasította el, hogy jöjjön máskor, okot nem mondott. Találkozva Vilutievicscsel, mondotta neki, hogy Rad. igen erélyesen dolgozik valamin, neki nem akar egy meghatalmazást is megírni, s kérdezte vájjon vele is ugy bánik-e? Rad.-csal a forradalomról sohasem beszélt, s Vilutievirscselcsudálkoztak azon, hogy miért adott neki Sándor hg. 400 darab aranyat, mikor semmié sincs. — Trifk. Pállal, Stank. Fülöppel soha sem beszélt a szerb felforgatásról, pedig Trifcsal mindig találkozott, mikor a hg.-hez ment, mert 6 a hgnél van, s Pestre jöttekor oda szállt. St. Fülöppel igen gyéren találkozott, 58 óta nem állott vele jó lábon, s ez ügyről soha sem beszélt vele, csupán Sándor hggel és ez sem mondotta neki soha, hogy Rad. Mihály hg meggyilkolásán dolgozik, s ő nem is tudta, hogy a herczegnek volt-e erről tudomása vagy nem. Azon megjegyzésre, hogy tanú A. ellenmondásban van önmagával; mert előbbi vallomásában azt állította, hogy Sándor hg. Mihály fejedelem meggyilkolásába beleegyezett ; — Ant. azt válaszolta belgrádi vallomásában: maga is átlátja, hogy ez igy van, azért kimondja, hogy 1868. évben azt is mondotta,miszerint a hg. ráállott Mihály fejed, meggyilkolására, s pénzt is adott Rad.-nak, hogy a gyilkosságot eszközölje. Azért nem akarta ezt tegnap kimondani, mert mint Sándor hg szolgája, nem akarta annak nevét ily undok tettel bemocskolni. — Tovább azt válaszolta, hogy Rad. cson s Rogics Stanojen kivülabg. senki másról nem beszélt, s ha neki beszélt volna, semmi esetre sem kímélné azt, mert nem kímélte önmagát és Sándor hget sem, Ezek felolvassa után az előadó felvilágosításul előterjeszti, mikép Ant. Szilárd jószágigazgató confrontáltatott 1868. octoberben hgel Zimonyban, s itt a hg szemébe mondotta az egész vallomást. A hg azonban ezen körülményeket határozottan tagadta, mire Ant. felkiáltott, „az a szerencséttenségünk, hogy Radov. Pállal megismerkedtünk, most már mindennek nyomán vannak, s igy igazat kell vallanunk." Erre a hg. azt válaszolta, hugy eddig becsületes embernek tartotta Antonovicsot, de most vagy meg van vesztegetve, vagy pedig kínzással vették ki tőle vallomásait. Antonovics erre uira felkiáltott: „Uram! nincs az a pénz, mely engem te ellened vallomásra indíthatna, de most már minden napfényre jött, s igy mindent ki kell vallani." Végre Sándor hghez fordulva igy kiáltott föl: Jobban szerettem volna, ha megölnek, minthogy itten ön ellen vallják." Ezután az előadó Popovics István kihallgatását indítványozta arra nézve, mert Ant. vallja, hogy Bogszegen tartózkodása alatt a kapu előtt ülve beszélt vádlottal Szerbia fel forgatásáról és a fejedelem meggyilkoltatásáról; Popovics pedig állitja, hogy ugyanakkor ő is Bogszegen volt és Szerbia felforgatásáról nem volt szó. Ez elfogadtatván Pop. megjelent, de azt vállá, hogy jelenlétében arról szó sem volt. „Meg lehet mondá, hogy j mindez megtörtént, de nem az én jelenlétemben; mert Ant. előbb volt Bogszegen mint én, s a beszélgetés előtte való nap történhetett. Ezzel a febr. 9-i ülés bezáratott. Február 10-i tárgyalás. Következett Antunovics felöl vásott vallomásaira vádlott hg. részéről tett vallomások felolvasása s azok hitelesítése. Azon kérdésre, hogy Ant. 1864-ban őt meglátogatta-e, feleié felolvasott vallomásában, hogy igen, vagy 3 —4-szer; mint más szerbek is, kiket megnevezni nem tud, mert látogatásokról jkönyvet nem vezet. — Azonban sem A val sem mással a fejedelem meggyilkoltatásáról nem beszélt. Ezen vallomásait a tszék előtt is megerősítette. Antonovich azonban azt állítja, hogy ön egy alkalommal neki elbeszélte, hogy Radovanovits Pál önt felszólította, és pedig Nikolievich előtt, hogy a Mihály hg meggyilkoltatása és a szerb kormány felforgatására vele i együtt működjék, Nikolievits azonban azt mondá, hogy undok és égbekiáltó tett volna a véres trónra ülni.Ekkor Radovanovics az ön atyja véres halálán?: k képére mutatva azt mondá, hogy ha Milos hget nem ijeszté vissza a tróntól e véres kép, miért rémül ön vissza attól ? A hg felelete: nem igaz, én Antouovichchal Mihály hg meggyilkoltatásáról sohasem beszéltem, sem Radovanovich nekem ilynemű ajánlatot nem tett. Vádlott tolmács által a tszék előtt feleli, hogy evallomáson semmit sem kiván változtatni. Anton. azon vallomására, hogy ő Pesten is volt (1868. máj. 12. körül) a hgnél, s vele Mihály hg meggyil-