Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 15. szám

58 az alperesnek előtte tudva volt lakhelyét elhallgatta — miután ö a hatósági bizoyitvány által fedve van. Azonban — valeat, quantum valere potest, — az intézkedést e tekintetben habár szükségtelennek,de helytelennek mondani nem lehet. Második észrevételem az, hogy a törvény nem intézkedik, váljon, mely biró, és mily eljárás, vagy jogorvoslat folytán fogja az egész eljárást semmisnek nyilvánitani; és mily eljárás és kinek kérelme folytán vagy hivatalból fog-e a felperes megbüntettetni? hiszen az alperes, vagy a per folyta alatt, vagy annak vagy a végrehajtásnak befejezése után értesül arról, hogy felperes az alperesnek előtte tudva volt lakását elhallgatta. A törvény ily esetben az eljárást semmisnek jelenti ki; ámde azt, hogy a felperes elhalgatta az alperes lakhelyét, nézetem szerint az alperes tartozik bebizonyítani, hogy az eljárás semmisnek nyilvánitassék ; a bizonyítás pedig forma szerinti eljárást tételezfel. E tekintetbeni eljárás szabályozását tehát szükségesnek tartora; mert a 270. §. esete a 297. §. elősorolta semmiségi esetek között fel nem található, miután a 297. §. 16 pontja alatt foglalt semmiségi er et, midőn t. i. az alperes épen nem, vagy nem törvénvszerüleg lett megidézve, a kérdéses esettel nem azonos, miután a kérdéses esetben feltételeztetik, hogy az alperes a 268. §. értelmében törvényszerüleg, habár lakhelyének eltitkolása mellett idéztetett meg; de különben is a semmiségi panasz benyújtása bizonyos határidőhöz van kötvj, melyet az alperes, kinek lakhelye elhallgattatott, s ki elmarasztaltatott, meg nem tarthat, miután ezen határidő tekintettel a 298. §-b pontjára, melyben hosszabb határidő van megengedve, de melyben a 297. §. 16 pontja, ha ez csakugyan a kérdéses esetre alkalmazandó volna, nincs bennfoglalva —a 277. §. szerint csak 15 napra terjed, s igy oly rövid, hogy a 270. §. üdvösnek látszó intézkedése legtöbb esetben meghiúsulni fog; és mert a semmiségi panasz természetével nem fér össze, hogy annak elintézésével egy külön eljárás feleselés, bizonyítás sat. kapcsoltassák össze. (Folytatása köv.) Hg. Karageorgievich-féle ügy. (Folytatás). A febr. 9-ki tárgyalás folytatása s vége. Ezután felolvastattak a hgnek a vizsgálati jegyzőkönyvben foglalt, s a Rad. vallomásaira vonatkozó vallomásai, melyekben nevezetesen mondja: Radovanovicsal 1860-ban Pesten ismerkedtem meg, és akkor egy felhatalmazványt adtam neki, mely szerint őt Belgrádban előforduló minden pörös ügyeim vitelével megbíztam. Más alkalommal külön megbízást nem adtam Radovauovicsnak. 1861. vagy 62-ben a császárfürdőben tartózkodtam és akkor látogatott meg Rad., és akkor magát nekem bemutattatván ujabban csak 1863-ban találkoztam vele Bogszegen és később, mint fölebb emlitém, találkoztam vele Pesten, hol ügyeim vitelével őt megbíztam. Azon tul nem találkoztam vele. — Testvéreit nem ismeri. Olvastatik Radov. Pálnak a belgrádi tvszék előtt tett vallomása, melyben azt állítja, hogy a mult évben (azaz 1867-ben) egy röpiratot fogalmazott, melynek czéljavolt Szerbia fellázitása és a Karagy. családnak újból trónra juttatása bármi uton is. — Erre a hgj könyvi felelete ez .-Vele e tárgyról soha sem beszéltem, hanem igen is pőréimről. 1858-ban kezemben voltahatalom és lett volna alkalmam a felforgató párt daczára a trónt megtartani, de én azt elhagytam. Ha minden áron vissza akartam volna szerezni, nem ily csekély embereket használtam volna ily tett kivitelére. — Én Rad.-csal közvetlen levelezésben nem álltam, sem Trifkovicsnak sem másnak általa nem írattam, sem tőle levelet nem kaptam. Olvastatik Rad. vallomása, melyben azt állitja, hogy a m. év (azaz 1867.) jun. havában Trifk.-tól levelet kapott, melyben általa föl kéretik, hogy kémlelje ki a hangulatot Mihály fejedelem kormánya irányában. E czélból ő Szerbiának általa elsorolt több vidékeit beutazta, s ugy találta, hogy azon a helyeken az emberek elégedetlenek. Innen Belgrádba visszatérve Trifkovicsot értesítette a tapasztaltakról. — Erre a hg jegyzőkönyvi vallomását újra megerősíti, azaz hogy e levélről nincs tudomása. Rad. jkönyvi vallomásában tovább azt állítja, hogy öt a hg. migához hivatta, és hogy ő már előre is tudta, miszerint e meghívásnak czélja, a trón felforgatása iránt értekezni. Vádlott ismétli, hogy R^d —csot soha sem hívta magához, és ha jiltt, önkényt jött azon czélból, hogy itt egy röpiratot fogalmazzon a szerb kormány fel forgatására, boszuból, hogy a kormány fiával igazságtalanul bánt. Ez alkalommal azt mondotta neki, hogy ne tegye magát nevetségessé azon röpirattal. Azért nevetséges, mert a kormány Rad. fiával igazságosan bánt. Rad. további vallomása szerint 1867. kisasszony napján Karagyorgyevicscsel összejött s ekkor elhatározták, hogy oda működjék, miszerint Mihály fejedelem a trónról, mielőbb eltávolíttassak, ha mindjárt kicsikart lemondás, vagy forradalom vagy gyilkosság által is. Erre a hg jgykönyvileg azt felelte, hogy Rad-csot e vallomásra csak a bosszú indíthatta, miután 1858-ban nem sikerült tervét ellene (Kar. ellen) keresztül vinni, a ki különben több fanatikus társával neki épen ugy, mintáz Obrenovics családnak ellensége volt. — A hg ezen vallomását most szóval is ismételte. Felmutattatik Rad. egy levele, melyet Trifkovicsnak irt (a fejedelem meggyilkolásáról), és a hghez azon kérdés intéztetik, ha van-e neki ama levélről tudomása? A tolmács által azt feleli, hogy már az előbbi vallomások ból ismeri a levél tartalmát; különben arról semmi tudomása nem volt. — Ezt állította jkönyvileg is. Ajkünyv szerint azon kérdésre, hogyan követelhetett Radov. a hgtől 30 ezer ftot viszonszolgálat nélkül, ez azt feleié, hogy azon követelés teljesen légből kapott. Arra pedig, hogy Trifkovics mikép rendelkezhetett pénzei felett? jkönyvi válasza ez: A pénz, mely mint a hírlapokból tudom, Vilutievics topolyai jószág-igazgatómnál találtatott, ugy került ahoz, hogy én ót Heléna leányom férjhez menetele alkalmával felszólítottam: vegyen fel a belgrádi gyámhivataltól 3000 aranyat. Ő azonban az összeget, nem tudom mi okból, nem küldötte el egészen, hanem csak 1700 aranyat. Azonkívül még két küldeményt vettem tőle. Késóbb Viletievics Bogszegen közölte velem, hogy Belgrádban házam környékén török földek eladandók. Én, noha nem volt pénzem, mégis licitálni akartam, és e czélból pesti házamat eladattam és Viletijevicsnek 22 ezer forintot küldöttem. Vájjon Vil. megbízásomat teljesitette-e? nem tudom, csak mintfönebb mon-