Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 15. szám

f\ '— /• * Pest, 18Ö9. péntek febr. 19. 15. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Észrevételek az új perrendre. — Hg. Karageorgievich-félc ügy. Észrevételek az új polg. perrendtartásra. Mihailovics Miklós úrtól. (Folytatás.) A 268. §. azon eseteket tartalmazza, melyekben alperes részére ügygondnok rendelendő. Ezen esetek közé beillenék még két eset; előszór, ha a kereső' félnek ellenfele, például a hitelezó'nek adósa, mielőtt per indíttatnék ellene, meghal, és hagyatéka, mely a törvény szerint, vagy hivatalból, vagy az örökösök kívánsága folytán tárgyaltatik, még senki által sem vétetett birtokba, és kiskorú örökösök nem lévéD, a nagykorúak az öröklés körüli birói eljárást nem kérelmezik, vagy midőn általában az örökösök ismeretlenek. Ha még az örökség, helyesebben mondva, a hagyaték senki által birtokba nem vétetett, a hitelező, kinek pénzre van szüksége, vagy ki netán az elévülés időtartama közel lefolyásától tart, kívánná beperelni az örökösöket; de azok vagy ismeretlenek, vagy a hagyaték körüli birói eljárást nem kérelmezik. Az első esetre nézve az 590. §. intézkedik ugyan, hogy ha az örökhagyó örökösök nélkül haltmeg — itt még mellékesen legyen megjegyezve — hozzá kellennék tenni ezt: „vagy az örökösök ismeretlenek, — miután a haláleset felvétele még nem teljes bizonyítéka annak, hogy az örökhagyónak örökösei nincsenek — a korona ügyvédje értesitessék és az 594. §. rendeli, hogy azok, kik örökösi, vagy hitelezői minőségben érdekelvék, felhivassanak, miszerint jogaikat, illetőleg követeléseiket bejelentsék. Azonban ily bejelentés által, miután a törvény a követelés további érvényesítéséről, vagyis érvényesítése módjáról, és ki elleni érvényesitéséró'l nem rendelkezik, a hitelezőn még nincs segítve; mert ha fel is teszem, hogy az 593. §. esetében, midőn t. i. örökösök nincsenek, — helyesebben — nem tudni, vannak-e, —vagy, a mi mindegy — ismeretlenek, és midőn ily esetről a korona ügyvéde értesíttetik, ha örökösök jelentkeznek, a hirdetményi határidő alatt, az 587. §. szabálya, mely szerint, vagy a korona ügyvédje, vagy pedig a jelentkező örökösök per útjára utasitandók volnának, alkalmazásba jő; ha mondom ezt fel is teszem; mégis a hitelezőn ez által sincs segítve; mert neki szabadságában áll, követelését a lejárat után bármikor per utján az adós, vagy általános utódjai, — heredes universales — ellen érvényesíteni. A hitelező azonban nem tudhatja mindaddig, míg a jelentkezésre kitűzött hirdetvényi határidő le nem jár, ki ellen inditson pert. Azon esetben pedig, midőn a vélt nagykorú örökösök a hagyaték tárgyalását nem kérelmezik, ha ellenük a hitelező pert indit, avval védelmezhetik magukat, hogy ók még semmiben sem örökösödtek, és a hitelező elmozdítandó volna,s így a hitelező ez esetben sem indithat pert. Ezen két esetben, melyet egybefoglaltam, lenne tehát nézetem szerint a hagyatékot addig, mig az illető örökösök nem jelentkeznek, vagy a nagy korú, különben ismeretes örökösök a hagyatékot birtokbi nem veszik, vagy legalább az öröklés körüli eljárást nem kérelmezik, képviselő gondnok kinevezendő, ki ellori a hagyaték elleni követelések — de nem örökségi igények érvényesitendők volnának. Az ez esetben kinevezendő gondnokot nem kell a zárgondnokkal összezavarni, kit az öröklés körüli eljárásra hivatott biróság rendel ki; mert ennek kötelessége nem a hagyatékot képviselni, hanem biztonságban tartani, kezelni és erről annak idejében számolni. A második eset, melyben a hagyatékot képviselő gondnok rendelendő volna, nézetem szerint az: ha a per folyta alatt az alperes, vagy a felperes is meghal, és a fentebbi két eset egyike beáll, azonfelül pedig a fél ügyvédje is meghal, vagy lakását megváltoztatta, — vagy eltávozott hosszabb időre, a nélkül, hogy ezt a bíróságnak tudtára adta, vagy más megbízottat rendelt volna; mely esetben a 266. §. értelmében a végzések magának a félnek kézbesítendők, feltéve, hogy az ügyvédi meghatalmazás nem terjed ki az örökösökre. A 268. §-ra nézve még van egy csekély észrevételem. Ugyan is ezen §. azt rendeli, hogy a keresetlevélnek illető példánya a kinevezendő gondnoknak kézbesittessék. Már pedig a c) alatti pont szerint a gondnok csak akkor rendelendő, ha a kereset levélnek az országon kivül tartózkodó alperesnek lett kézbesítéséről szólló kézbesítési vevény kellő időben be nem érkezik. Ámde, ha a kereset levélnek alperesi példánya az illetó külországi hatósághoz kézbesítés végett átküldetett, és, ha a kézbesítési vevény be nem érkezett, az alperesi példány sem érkezhetett be, hanem az országon kivüli hatóságnál maradt; ennélfogva azon kérdés merül fel, váljon a 268. §. szerint, melyik példánya a kereset levélnek fog a kinevezendő gondnoknak kézbesitletni. Erről a törvényben intézkedni kellene, nehogy a felek és a biróság e tekintetbeni ügykezelésre nézve bizonytalanságban hagyassanak meg. A 270. §. igen helyesen, és okszerűen rendeli, hogy ha rábizonyul a felperesre, miszerint az előtte tudva volt lakhelyét áz alperesnek elhallgatta, az egész eljárás semmis, és a felperes 20 ftól 200 ftig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. Azonban első észrevételem az, hogy a felperes a 268. § a pontja szerint helyhatósági bizonyitványnyal igazolni tartozik, hogy alperes tartózkodási helyét felfedezni nem sikerült; sigy gyakorlatban sohasem fog sikerülni, a felperes ellenében annak bebizonyítása, hogy