Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 14. szám

56 dovanovich, hogy igaz a mit a kihallgatásnál mondott Trifkovios felöl, és hogy igaz a mit az Ausztriábani összejövetel felől vallott, valamint a lázitást, a trón felforgatást illetőleg is, a többi nom igaz ; vallja továbbá, hogy elhatározta magában, miszerint a herczeget Obrenovits Tomanja házánál elfogja, s lemondásra birja, s Trifkovits ezen közleményt értette azon levelében, melyben neki válaszolja, hogy ő Temesvárra nem mehet, mert ott igeu jól ismerik. Mondja továbbá a levélben, mely részben betűkkel, részben számjegyekkel volt irva : hogy Radovanovics rendeléseit vette, s azokat teljesitni fogja. Alégyottat azonban óhajtja, hogy Szegeden a.,Hét választó fejedelemnél" legyen, a hol őt senki sem ismeri. Ezen levélre ment Trifkovicshoz Radovanovics Páltól aztán egy telegramm, a melyben mondja, hogy holnapután Temesváron lesz, jöjjön oda és ennek folytán ment Trifkovits Temesvárra, s akkor adta át a revolvereket is. A június elsején irt levél igy szól: „Szeretett Pálom ! Lám e szerencsétlenség, mily örvénybe döntött! Hogy mi ennek az oka, azt itt szóba hozni nem lehet. En minden összeköttetést a mi herczegünkkel tagadtam. Sikerült volna is róla elháritni minden gyanút, ha Milutinovics ki nem mondja, hogy a hg 3 izben rendelkezésemre 200 aranyat adott, és hogy még több egyebeket is fog adni, ha Mihály hg meggyilkolva leend. E vallomás mit András ugy össze-vissza hadart, most rögtön alig tudom, mi módon lenne érvényesíthető, hogy a hg. tiszta maradjon. S ezek után a mint hallom, elhatároztatott, hogy a költségek azok vagyonain vétessenek meg, a kik ez ügyben részesek. Az eddigi költség több mint 36 ezer csász. arany, mert ebben a Skupcsina körüli költségek is bennfoglaltatnak, s igy világos, hogy herczegünk birtokait el fogják adni. Ha ezen vallomás megsemmisíttethetnék, akkor a hg neve minden szennytől meglenne mentve, a pénzek, melyek Stankovicsnál és Andrásnál találtattak, visszaadatnának, a hg. javai megmaradnának, Nenadovits a haláltól meg lenne mentve ; mi pedig mind a négyen meghalunk s 11 apró gyermek táplálás nélkül marad. Én mint ember és szörnyeteg egy személyben, kész vagyok minden eddigi vallomásaimat visszavonni, s mi magunkat négyen feláldozzuk, de óhajtom, hogy következő kérésem teljesíttessék: eladósodtam, s igy az adósság fizetésére atyán; kezeibe 500 aranyat fizessen a herczeg, továbbá adjon 30,000 forintot pengőben, hogy javaink visszaszereztethessenek. Küldessék pedig ez összeg Pafáravátz kereskedőnek postán, a levélben annak leírásával, hogy a portékát a herczeg megkapta s az árát ime itt küldi. Te Pál igen jól tudod, hogy én a herczeget szeretem 8 hogy érte meg is halok : alázattal kérlek, hogy a herczegnél eszközöld ki, a kérésem teljesítését." Ezen levél felolvastatván, az előadó előterjeszti, mikép azon levél elfogatása után Radovanovich P., ki hg Mihály meggyilkolása miatt fogva volt, azon kezdett dolgozni, hogy kezére nyerje a főnököt s a börtönészt a végett, hogy megszökjék, s igy nagyobb levelezésben is állott rokonaival, s több leveleket is küldött különféle egyénekhez czimezve, ezek között egyet Trifkovicsnak Kar. herczeghez irt. — 1868. július 9-én kérdőre vonatván, a törvényszék előtt vallotta, hogy ezen leveleket és czédulákat fogsága ideje alatt irta s azon czélból, hogy megszökjék börtönéből s hogy testvére és családját anyagilag biztositsa. Ezután felolvastatván előtte Trifkovicshoz irt levele, azon kérdést intézték hozzá, mi az a mi a levélben említtetik, hogy „herczegünk" s bogy „életét vagyonát meg kell menten i", mi az, hogy visszavonja minden eddigi vallomását, „habiztositjaaz emiitett összeget. E kérdésre azon választ adta: hogy azon levélben emlittetik a mi herczegünk, melyben Trifkovitsnak irt s itt a „mi'- szó alatt magát és Trifkovicsot értette. Továbbá, hogy hg. Sándor becsületét meg akarta menteni, vallomása visszavonásával, ha megküldi az emiitett pénzt. A levélnek azon kifejezése pedig: „hogy csókolom a herczeg és herczegnő kezét", az illedelem kifejezése volt. A Stankovicsnál levő pénzekről egyéb tudomása nincs, mint a mit fogságában hallott. A törvényszéktől felszólittatott az iránt, hogy roí módon jutott a börtönbe Milajevits s hogy ismerkedett meg Radovannal? vallja, hogy kérdezősködött egyszer Radovántól Milarits Szilárd felől s ez azt válaszolta, hogy a kérdezettet ismeri. Radovanovits felkérte azonnal, hogy bocsássa hozzá, ez azonban azt válaszolta, hogy azt nem teheti, hanem irjam meg neki, a mit akarok s ő majd átadja a levelet ; ennek folytán irt Szilárdnak, hogy Radovant kérje fel arra nézve, hogy bocsássa hozzá Másnap csakugyan hozzá bocsájtatott, s akkor átadott neki egy csomó levelet, melyben Trifkovics részére is volt egy E levelek tartalmát azonban sem Radován, sem Milarics nem tudták. Azon kérdésre, hogy ezen vallomás van-e, s kiáltal hitelesítve, előadó válaszolá, hogy a belgrádi tszéki biztosok s hivatalnokok által.] Pestről Szavassi volt Belgrádra küldve vizsgálat végett, de felolvasását a védők sem kívánták, mert az rég Rad. kivégeztetése után eszközöltetett. — Ezután felolvastatott vádlott hg. v a 11 omása, melyből k itünik, hogy ő 1848-ban választatott meg a Skupstina által szerb fejedelemmé, s mint olyan 1858-ig ült a fejedelmi trónon. Karassevits és Musich ellenei társaikkal saját érdekükben különíéle cselszövényeket szőttek ellene, ugy, hogy ö a Skupstina egy küldöttsége által lemondásra felszóllíttatott, ezt azonban visszautasította. Elleneinek sikerült zavart előidézni, mit akkor rendőr ministere által lecsillapitni törekedett, ennek azonban sikere nem lévén, a hg nagyobb nyugtalanságtól tartván, a belgrádi várba visszavonult, mind addig, mig török kormánynak azon rendelete érkezett, melynél fogva Obrenovits Milosnak szerb fejedelemmé választatása elfogadtatott, s ennek folytán leköszönését Kabul effendinek adta át, s minden tisztviselőjét esküje alól felmentette, Magyarországba jött, azóta itt lakik, s a magyar törvényeknek magát teljesen alávetette. A felolvasott vallomás hitelesítésére szóllittatván fel a tolmács által válaszolja, hogy 6 addig maradt a várban, mig a császártól meg nem érkezett Obrenovics jóváhagyása, s eddig nem akart visszalépni. Különben az Obrenovicsokat tömegesen választotta meg a Skupstina, mennyiben Szerbiában nem áll fenn a trónörökösödési szabály, hanem a meddig akar ja a nép tűrni a fejedelmet, tűri, ha Ínyére nincs a népnek a fejedelem,, vagy ha gátolja a törvényeket elkergetheti. A felolvasott vallomást helyben hagyja, s hozzá teszi, hogy családját a nép helyezte a trónra, s miután jelenleg csak két család van, mely a nép által már fejedelemmé választatott, ha az egyik kihal, hiszi, hogy a másik s igy az ő családja jogosan fog a trónon ülni:" (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen c lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt fél évre 4 ft negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: terézváros dohány utcza 6-ik szám a. Pettcn, 1869. Nyomatott Kocsi S á n d o r n a I Hal-fiaci is al-dunaser sarkán •>. *j. „.