Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 14. szám

55 Ez ítélet végrehajtása annyiban foganatosíttatott is, a mennyiben hg. Karagyorgyevits Sándornak Szerbiában létező vagyona lezároltatott, s egyszersmind a szerb kormány minisztériumunk utján lépéseket tett a törvényszéknél az iránt, hogy Karagyorgyevicsnak Magyarországon létező birtokaira az elmarasztalási összeg telekkönyvileg előjegyeztessék, s ezen birtokból az összeg behajtassák. A tszék azonban tekintetbe véve azt, hogy Kar. S. hg. már 10 év óta Magyarországon lakik, időközben mind Pesten, mind Aradmegyében Bokszegen birtokokat szerzett, és igy minden positiv honositási törvény hiányábau már ezen körülményeknél fogva is magyarországi illetőségűnek tekintethetik, — a birói illetőséget magának követelte, és a belgrádi törvényszék által hozott Ítéletet irányában kötelező erejűnek el nem fogadta, s ezen összegeknek végrehajtását megtagadta. A mennyiben azonban ezen követelések a vizsgálat folytán merültek fel, a törvényszék oly intézkedéseket tett, hogy ezen összeg, mint kártérítési összeg biztosíttassák, és mint ilyen tekintetbe fog vétetni. — Azon ítélet következő okokon alapszik: Bebizonyíttatott, miszerint hg. Karagyorgyevich Radovanovich Pállal azon működött, miszerint Mihály szerb fejedelem meggyilkoltatása, erőszakosan meggyilkoltatása előidéztessék; — továbbá, hogy ezen Rad. Pálnak pénzt adott e vállalatra, hogy azzal összeköttetése volt, — bebizonyíttatott a vizsgáló hatóság előtt, mikép ő fenn emiitett Rad. Pált már korábban magához hivatta Pestre, ő vele megállapodott a vállalatra nézve, hogy akkor neki pénzt adott: — a bűnrészesek vallomásai támogattatnak azon körülmények által is, hogy a rendkívüli motozás alkalmával nagyobb összegek találtattak András felügyelőnél, s ugyancsak ekkor Trifkovicsnak egy levele megtaláltatott, melylyel Pályát értekezletre meghívja, és egy öly levél fogatott el, melyben Sándor berezeg Radovanovichnak pénzt ígér. Mindez oly törvényes adatokat képez, hogy vádlott hg. ezen vállalatbani bünrészessége bebizonyítható és ámbár Rád. vallomását visszavonta, de miután ezen visszavonás semmi oly körülményre támasztva nincs, melyek az előbbi vallomás igaz voltát a legkisebb kétségbe is hozhatnák, és miután a többi bűnrészesek vallomásai R. vallomásaival e tekintetben megegyeznek : a hg e visszavonás által a bünrészességből ki nem zárható. Szükséges volna a vádlottnak Radovanovics Pállal és Antonovi cs Szilárd dali szembesítése. Az (első kivégeztetett) utóbbival már Zimonyban szembesittetett, s ezeknek vallomásain alapszik a belgrádi ítélet, és ezeknek vallomásai képezik jelenleg vádlott irányában a legfőbb gyanuokot. Az e'ső vallomás, mely most fel fog olvastatni, 1862-re vonatkozik. Karagyorgyevies Sándor berezegnek jószágfelügyelője Antonovich Szilárd, a belgrádi törvényszék előtt azon vallomást tette, hogy ő 1862-ben vagy 1864 ben feljött Karagyorgyevicshez, és itt az előhozta neki, hogy pár évvel ezelőtt Radovanovich nála volt és előhozták Mihály fejedelemnek a montenegrói ügybeni magatartását. Kar. hg. roszalta Mihálynak ezen ügybeni egész magatartását. Azon alkalommal Radovanovits biztatta arra, hogy tenne lépéseket a szerb trónnak ismét elfoglalására, és azt mondá, hogy ha ez máskép nem történhetik, megtörténhetik gyilkosság utján. Véres trónon úgymond, szintén lehet ülni. De Kar. veje Nikolajevich ezen beszédet abban hagyatta s igy a beszédnek akkor semmi eredménye nem lett Erre nézve lett Radov. először kihallgatva. A szerb kormány egy bizottmányra bizta, egy vizsgáló küldöttségre az ügy megvizsgálását s e vallomások is elöszörnematörvényszék előtt történtek, csak azután kerültek a belgrádi törvényszék elibe. Tehát ezen i-allomás elsőben azon vizsgáló bizottmánynál vétetett föl. Ezen vallomásra nézve Nikolajevics kihallgatása megkiséreltetett, de ő azt hgeli rokonságánál fogva íjiegtagadta. Radovanovics Pál 38 éves ügyvéd felolvasott első vallomása következőleg szóll: „Trifkovics Pállal az 1860-ik évtől fogva^ismeretségben állokAzóta valahányszor Pestre megyek, mindig összejöttem vele. Politikai ügyekre nézve vele levelezésben állottam, s innen minden politikai nevezetesb tényt neki megírtam. Ivanovics Vladimírral 3—4 évvel ezelőtt 1865. készítettem egy alkotmányt, mely által az uralkodót egészen korlátolni akartuk. Czélunk volt pedig, hogy Tomanja assz. házánál a hg elfogattassék, és kényszeríttessék a trónról lemondani. Pálya (Trifkovics) felhívott, hogy Szegeden találkozzunk tanácskozás végett. — Én összejövetelünkre oly nagy súlyt nem fektetvén, nem akartam Szegedre menni, de mégis összejöttünk. Más értekezésem vele nem volt, mint azt mondám neki, hogy mi itten az állam felforgatásán dolgozunk, mint már ezt neki mondottam. Általadtam neki egy példányát az alkotmánynak, hogy adja azt át Péternek (Karagyorgy. fia), hogy ő azt átolvassa, és hogy ha kívánsága van uralkodni: jöjjön be. Elismerem, hogy előbbi vallomásom nem volt tökéletes. Kimondani akarom azt is, mit még eddig nem mondtam s titkolni semmit nem fogok. Mult évben kaptam egy levelet Trifkovicstól Pestről, melyben fölkért, miszerint jól tudakoljam ki, és értesítsem öt a felől milyen a nép hangulata Mihály uralkodása felöl. E czélból bejártam az ország több vidékét, (falunkint elsorolja) és meggyőződvén, hogy ezen környékeken vannak elég elégületlenek, visszatértem Belgrádba és levelemben Trifkovicsot a látottakról értesítettem. Ezen értesítésem folytán ő felhitt a hg. tudósítására ... Ez évben kisasszony napján találkoztam Sándorral. O mondta, hogy Mihály eltávolíttassák az uralomból bármi módon, akár kényszerítés, akár lemondás, akár a nemzet forradalma, akár gyilkosság által, csak én mindent megtegyek, hogy uralkodó legyen Péter, Karagyorgyevies fia. 2-ik vallomása június 9-én következő : „Magam is átláttam, hogy az ügy elegendöképen bebizonyíttatott, most már magam is kívánom, hogy kiderittessék, és pedig legalább is engem illetőleg. A mit tettem, hogy mi vezérlett reá, arról szólani szükségtelen, miután a dolog ily módon nem sikerült, s olyan történt, a minek nézetem szerint nem kell vala megtörténni, ögy voltam meggyőződve, hogy Karagyorgyevicsnek uralomra jutása által a közügyek jó fordulatot nyernek. Elég, hozzá, hogy megfogamzott bennem azon eszme, hogy legyen felforgatás a honban és jusson. Karagy. a trónra, vagy pedig legyen köztársaság. Ez eszme a mult év óta létesült; többen is jöttek hozzám, s ez eszméimben osztoztak. Javasolták, miszerint törekedjem, hogy azek még a mult évben keresztül vitessenek, annyival is inkább, mert az alkalom kedvező, minthogy Mihály herczeg fürdőre megy, s ez alatt, ha a miniszterek meggyilkoltatnak, az országban igen könnyen zavart lehet csinálni. En azt mondtam, hogy a ministerek meggyilkolásával az ügynek még jó vége nem lesz, mert a herczeg még sürgöny által is nevezhet ki minisztereket. S igy Stankovits. Trifkovics s többiekkel abban egyeztek meg, hogy f. év 1868-ki június 12-kén végzik be az ügyet. A gyilkosság után feladata volt Stankovicsnak, hogy fellázítsa a népet, Krisztits és Blazovits ministerek megölettessenek, s a kormányt mi vegyük át. Június 21. már a tszék előtt R. azt vallotta: „Azért vallotta mindezeket akkor, mert kinoztatott, s azért most visszavonja a bíróság előtt. Wekovics azonban, a ki biztos volt, azt állitja, hogy mindezeket még a kinzás előtt vallotta. Vallomásában később ismét bevallotta, hogy a hgtől pénzt kapott, s hogy Topolyán vele együtt volt." A védő azon kérdésére, hogy a fentebbi vallomásában említett levél mikor kelt; az előadó, azt adja elő, hogy az első január 21-én, az pedig, mely a börtönből Íratott június 1-én — a görög naptár szerint 22. júniusban. — A törvszék előtt azt mondotta RaSÍ)