Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 14. szám

54 nem is tekfuthaő bírónak, holott mindkét félnek joga vau követelni, hogy az ügyet az illetékes hiró intézze el. Ide járul az is, hogy a törvény nem szabályozza a végrehajtási biró előtt megindítandó eljárásnak módját; azonban azt máskép nem képzelhetjük, minthogy a felek feleselnek, bizonyítékokkal és ellen bizonyítékokkal, talán okiratokkal, tanukkal becsüsökkel lépnek fel, és hogy a felperes, mivel az elmarasztalási összeg végrehajtás utján kitudandó, kereset levelet is benyújt, és abban a követelést bizonyos összegben fejezi ki. És a kiküldött, a mint sommás szóbeli, vagy rendes eljárás szabályai szerint tárgyaltatik a végrehajtási per — a mit a törvényből ki nem tudhatni — kézbesitteii a kereset levelet, teljesiti a pertárnoki teendőket, a feleselésre, azaz a periratok beadására határidőket szab, felveszi a jkönyvet, és mint biró határozván, megállapítja a marasztalási összeget, mely a mit nem kell elfelejteni, igen nagy lehet. Határozata ellen használatba vett jogorvoslat — természetesen — nála benyújtandó, és a peres iratok általa a királyi táblához felterjesztendők. Mikép egyeztethető ezen eljárás a birói szervezettel és a perrendtartás szellemével? vagy talán a törvény ugy értendő, hogy a végrehajló biró az előtte befejezett pert az őt kiküldő bírósághoz beterjeszti, mely azt itéletileg eldönti? Ámde akkor az eljárás nem végrehajtási, hanem rendes bíróság előtti eljárásnak nevezendő. A 256. §. azt rendeli ugyan, hogy a kérdéses esetben, az ítélet határozott utasítást foglaljon magában. Azonban az utasítás nem lehet olyan, hogy az eljárás és bizonyítás módját határozzá^meg ; mert ekkor a biró a törvényhozói jogot gyakoroluá, hanem Segfölebb olyan lehet, hogy az Ítéletben határozottan kimondassék, hogy ez vagy ama szerint elkerülhetlenül halált hozó kínzások folytán 1867. jan. 5-én meghalt, ezeu a tény körülményekkel, jelesül az orvosi boncz jegyzőkönyvvel, és az elhaltnak még éltében tauuk előtti nyilatkozatával egybehangzó önbeismerés által vádlottak ellen aszándokos gyilkosság kétségenkivül állván, Izsa András és annak anyja Izsa Józsefnére első biróságilag kimondott halálos Ítélet azon megjegyzéssel, hogy ezen halálos büntetés kötél által lészen végrehajtandó — helybenhagyatik ; többi vádlottakat illetőleg, jelesül Izsa József, Izsa Imre, s Izsa Andrásnő szül. Balázs Annát és Horváth Józsefet illetőleg a megye tszék ítélete indokaiból szinte helyben, Lakatos Andrásnő illető nem felebbezett részében pedig érintetlenül hagyatik — s a birói per a Hétszemélyes táblához hivatalból felterjesztetni rendeltetik (.1868. apr. 30 J A Hétszemélyes tábla ezen bűnügyet megvizsgálván, abban következő ítéletet hozott: „Minthogy Izsa András 1-ső és ennek anyja Izsa Józsefné szül. Tóth Julianna 2-sod rendű vádlottak szabad vallomásaikban beismertek azt, hogy Izsa Ádámnak meggyilkolásán azon czélból, miszerint annak '/4 telkét örökölhessék, előre eltökélett és huzamos idő alatt tervezett gonosz szándokkal elhatározták, s hogy miután előbbi két tervük, melyeknélfogva az áldozatul kiszemelt rokonukat bérenczek által, vagy pedig Pécsrei utaztában kivégezhetni reményiették, meghiúsult, a már szinte előre készült 3-ik tervüket kiviendők 1866. decz. 14. Izsa Ádámot ravasz módon a pinczébe kicsal ván, ott orozva megtámadták s 2-od rendű vádlott a szekórcze fokával verte s nyakát kitekerni erőlködött, l-ő r. vádlott pedig nyakát kekérdés végrehajtás utján intéztessék el. Ez által pedig a j resztül szúrta; minthogy ezen kegyetlenséggel párosult fentebbi aggodalmak nincsenek eloszlatva. kinzás a boncz jegyzőkönyv által is támogatva van, s (Folytatása köv.) Büntető jogeset. Rokon orgyilkosság. (Vége.) Befejeztetvén ez ügyben a vizsgálat Baranyamegye tszéhe 1868. febr. 4-én 1313. sz. a. hozott Ítéletével első s másod r. vádlottat hóhér pallosa általi halálra ítélte, és a meggyilkolt Izsa Ádám 40 ft. vérdijában s az okozott s még okozandó költségek megtérítésében elmarasztalta; továbbá 3-ad r. vádlottat 10 évi súlyos rabságra; 4-ed r. egy évi — keresztényi oktatással egybekapcsolt — fogságra ; — 6-od rendű vádlottat 2 évi szigorú rabságra Ítélte; ellenbenben 5-öd rendűt egyszerűen — 7-ed rendűt pedig bizonyítékok elégtelenségéből a vád alól felmentette, A vádlottak ugy, mint a tiszti ügyész részéről közbevetett felebbezés folytán a kir. táblán Ítéltetett. „Izsa Andrási-só és Izsa Józsefné szül. Tóth Julianna 2-od r. vádlott önként beismervén, hogy rokonukat Izsa Ádámot azon czélból, hogy annak '/4 telekből álló birtokát örökölhessék, előre tervezett, s eltökélett gonosz szándokkal meggyilkolni elhatározták; e végett bérenczet is kerestek, de ilyet nem találván, pisztolyt szereztek, azonban lőpor hiányában czólt nem érhetvén, 1866. dec. 14-én Izsa Ádámot ravasz módon a pinczébe kicsalták, s ott orozva megtámadván, késseli szúrások, fejszéveli ütések, s fojtogatás által addig kiuozták, míg őt már hallva lenni gondolván, ott hagyták, ki is ezen az orvosi vélemény \ • --\ - v % azzal a sértett is még életébea kivett,s halála előtt vissza nem vont vallomásában, vallomásában nevezett vádlottakat terheli, ezeknél fogva Izsa András és Izsa Józsefné szül. Tóth Julianna,az ellenük minden kétségenkivül bebizonyított rokon és orgyilkosságnál fogva, halálos büntetésre ítéltetnek; ekképen a t. kir. itélő táblának ítélete, ugy a nevezett vádlottakra felhozott valamint a többi vádlottakra nézve felhívott indokainál fogva is helybenhagyatik. (i868.jun. 23. 3380. sz. a.J A halálra ítéltek részéről a kir. curiai szegények ügyvéde által a kegyelmezési kérvény legfelsőbb helyre felterjesztetett. Hg. Karageorgievich féle ügy. (Folytatás). Február9-itárgyalás. E napi ülés igen érdekes, a figyelmet nagy mérvben elfoglaló mozzanatokat mutat fel. Ily fontos mozzanatok nevezetesen a fejedelmi gyilkos Radovanoviosnak, a Karagy. féle jószág igazgató Antonovicsnak felolvasott vallomásaik, s a vádlott herczegnek azokra tett nyilatkozatai. Ezeket megelőzőleg a tszéki előadó a dolog állásának felvilágosítására előterjeszti, mikép a herczeget a szerb kormány szerb alattvalónak tekintette, és mint ilyet összes az előtt ekifejlődött bizonyítékok alapján m. évi jul. hó 15-én kelt Ítéletében, a fennforgó gyilkosságban bűnösnek találta, ezért 20 évi fogságra itélte, mely büntetés rajta akkor volna végrehajtandó, a mikor a szerb kormány által kézre kerittethetik. \