Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 8. szám
31 Másodrendű alperes Beyer János a kereset minden kitételét beismerte. Felperes elsőrendű alperes irányában kifejtette, miszerint őt az engedményező Beyer János Preisz Jánost jogutódának beismerte, s hogy ezen beismerés folytán, ha tényleg nem is lenne Preisz János jogutóda, a bíróságnak mégis kötelessége őt Preisz János jogutódának elismerni; mert Beyer János az engedményezés által fizetést tett, s igy mindenesetre érdekében állott meggyőződnie arról, hogy a fizetést illetékes kezekbe teljesiti, s mert jól tudta, hogy ha a fizetést nem illetékes kezekbe teljesítené, azon veszélybe jutna, hogy tartozását a valódi jogutódnak még egyszer lekellene majd fizetnie. Kifejtette továbbá, hogy a 150 frtnak 134 frtnyi részlete őt tulajdonjogilag illeti, mert az engedményezés által a kü vetélésre vonatkozó tulajdoni jogczimet szerzett, s hogy a pénztárnáli jelentkezése által e szerzett jogát gyakorolta s igy a követeléshez való jogát birtokába vette, kifejtette végre, hogy az engedményező oklevél valóságát az azon aláirt tanuk fogják bizonyítani, kik az engedményezésnél jelen voltak, s kiket eskü alatt kihallgattatni kért. Elsőrendű alperes viszonválaszában ellenbeszédéhez ragaszkodott. Erre az 1-sö bíróság szab. Érsekújvár városának törvényszéke, mintha mint szabadalmazott város törvényszékének, az országos törvénytől, s az átalános jogi felfogástól eltérő, s saját maga által alkotott törvényszerinti ítélet hozatalra is szabadalma lenne, felperest keresetével elmozdította, azon különös egyedüli indoknál fogva „mert felperes azt, hogy néhai Preisz János jogutóda bizonyitni elmulasztó" — s őt 6 frt o. é. költségben elmarasztalta. Felperes az ítéletet felebbezte, s felebbezésében kifejtette azt, hogy a bíróság másodrendű alperes Beyer Jánost a jogi állapoton kívül levőnek tekintette, mert megtagadta benne az önálló jogi akaratot, a mennyiben közvetve kimondá azt, hogy az általa végbevitt jogügylet érvénytelen, hogy neki nem állott szabadságábau saját követelését Haulik Józsefre ruházni, mert azon kimondásban, hogy felperes Haulik József néhai Preisz János ntáni jogutódságát ki nem mutatva, keresete lészállittatik, másodrendű alperesnek azon jogügyleti nyilatkozata, melyben Haulik Józsefet néh. Preisz János jogutódának elismeri, s neki, — mint olyannak, —• azaz, mert Preisz János valóságos jogutóda, engedményezi a kereseti öszszeget, semmisnek, érvénytelennek, nem létezőnek vétetett. A másodbirósági i'élet az első bírósági ítéletet azon igen kényelmes s a magy. kir. tábla stilus curialisában átalános kisegítőül használt kifejezéssel, hogy „az első bírósági ítélet, az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik" megerősítette. Felperes tehát két bíróság által elmozdittatván, a harmadbirósághoz folyamodott, okokat nem hozott fel, csak a tényállást, s az ügy egész menetét adta elő jogorvoslatában. íme! mondanók egy áldozata a magyar igazságszolgáltatás azon hiányainak, melyek szerint a bírósági rendszerben az első bíróságok tagjai a választások alkalmával használni szokott idegen befolyásoknak és capacitálásoknak, a felsőbb birák pedig a többségre jutott politikai pártok követői jutalmazásának, de nem szaktudományuknak köszönik hatalmukat, ha még nem kecsegtetne azon tudat, hogy az ügy végleg eldöntve még nincs, s hogy a felett még egy oly bíróság mondja ki a végszót, mely habár hiba nélkül az sincs, mégis legtöbb okot adott a perlekedők bizalma elnyerésére, s a mely a sok alattas biróságók eljárásainak zűrzavara között világító Pháresként tűnik ki. A dologhoz Iegillőbb, e sorokat azon a perlekedők által napi imáikba foglalt óhajtással fejezem be, hogy „korszerű birói szervezet, jöjjön el a te országod!" Utasítás az Erdélyben felállított külön úrbéri bíróságok számára a birtok-szabályozási perek körüli eljárás tárgyában. (Folytatás.) Ha azonban a kereset a volt jobbágyok ellen is van intézve: •A.z ezek számára szánt példány a községi elöljárónak kézbesítendő. Ha az első idézési végzés kézbesítésével megbízott hivatalos személy, a felet rendes lakásán nem találná, és a nyert értesülésből az tűnnék ki, hogy rendes lakásáról hosszabb időre eltávozott : a távollevő számára ügygondnok rendelendő ; ha pedig a nyert értesülésből az ki nem tűnnék, az idéző végzés két tanú jelenlétében, az eltávozott lakása ajtajának belsejére, vagy ha az lehetséges nem lenne, külsejére, a háznép vagy szomszédok értesítése mellett felszegezendő. Az ily módon történt eljárás ugyanazon foganattal bír; mint a kézbesítés. A volt jobbágyok részére, ha elöljáróik által magukat nem képviseltethetnék, és rendes ügyvéd fizetésére elegendő vagyonnal nem birnak : a törvényszék valamely birói vagy közigazgatási tisztviselő személyében képviselőt rendelhet. Ha felperes a földadó-lajstromokban előforduló közbirtokosokat mind megnevezte : az azon lajstromokban nem foglalt, s netán megidézni elmulasztott egyes közbirtokosok a pert azon állapotban tartoznak felvenni, melyben azt találják. Ha azonban a meg nem idézett közbirtokos, később önként jelentkeznék, vagy az a kiküldött törvényszéki tag tudomására jut : a helyszínén tartandó tárgyalásokra a kiküldött biró által hivatalból is megidézendő. 14. §. A keresetlevél fölötti szóbeli tárgyalásra, harmincz napon tul nem terjedhető határnap tűzendő ki. Ha a megidézett felek valamelyike a kitűzött tárgyaláson meg nem jelennék : a törvényszék vagy tüstént, vagy pedig újólag történt és siker nélkül maradt mcgidézés után, a meg nem jelenő fél veszélyére és költségére megy, az ország törvényeiből megvizsgált és az úrbéri szabályokban jártas jogértőt nevez ki, kivel az eljárás folytattatik. Ha pedig a hivatalból kinevezett ügygondnok maradna el a tárgyalásról : a biróság Öt pénzbírság terhe alatt kötelessége teljesítésére szoritandja. A késedelmes fél a késedelem által okozott költségek megfizetésében mindig elmarasztalandó. Ha a megjelenő közbirtokosok jószágai együtt véve az ö8Zszes majorsági fekvőség fele részét felülmúlják : az elmaradottak ismételt megidézése elhagyandó, s az elmaradott pertársakról az vélelmeztetik, hogy az érdekeikre legkedvezőbb előadáshoz járultak. Ha a fentebbi határozatok szerint a tárgyalás megkezdhető, annak más okból leendő elhalasztását a bíróság csak az esetben angedje meg, ha az, az ügy érdekében okvetlenül szükségesnek mutatkozik.