Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 8. szám

31 Másodrendű alperes Beyer János a kereset minden kitételét beismerte. Felperes elsőrendű alperes irányában kifejtette, mi­szerint őt az engedményező Beyer János Preisz Jánost jogutódának beismerte, s hogy ezen beismerés folytán, ha tényleg nem is lenne Preisz János jogutóda, a bíró­ságnak mégis kötelessége őt Preisz János jogutódának elismerni; mert Beyer János az engedményezés által fizetést tett, s igy mindenesetre érdekében állott meg­győződnie arról, hogy a fizetést illetékes kezekbe teljesiti, s mert jól tudta, hogy ha a fizetést nem illetékes kezekbe teljesítené, azon veszélybe jutna, hogy tartozását a valódi jogutódnak még egyszer lekellene majd fizetnie. Kifej­tette továbbá, hogy a 150 frtnak 134 frtnyi részlete őt tulajdonjogilag illeti, mert az engedményezés által a kü vetélésre vonatkozó tulajdoni jogczimet szerzett, s hogy a pénztárnáli jelentkezése által e szerzett jogát gyako­rolta s igy a követeléshez való jogát birtokába vette, ki­fejtette végre, hogy az engedményező oklevél valóságát az azon aláirt tanuk fogják bizonyítani, kik az enged­ményezésnél jelen voltak, s kiket eskü alatt kihallgat­tatni kért. Elsőrendű alperes viszonválaszában ellenbeszédéhez ragaszkodott. Erre az 1-sö bíróság szab. Érsekújvár városának tör­vényszéke, mintha mint szabadalmazott város törvényszé­kének, az országos törvénytől, s az átalános jogi felfogás­tól eltérő, s saját maga által alkotott törvényszerinti ítélet hozatalra is szabadalma lenne, felperest keresetével el­mozdította, azon különös egyedüli indoknál fogva „mert felperes azt, hogy néhai Preisz János jogutóda bizonyitni el­mulasztó" — s őt 6 frt o. é. költségben elmarasztalta. Felperes az ítéletet felebbezte, s felebbezésében ki­fejtette azt, hogy a bíróság másodrendű alperes Beyer Jánost a jogi állapoton kívül levőnek tekintette, mert megtagadta benne az önálló jogi akaratot, a mennyiben közvetve kimondá azt, hogy az általa végbevitt jogügy­let érvénytelen, hogy neki nem állott szabadságábau saját követelését Haulik Józsefre ruházni, mert azon kimon­dásban, hogy felperes Haulik József néhai Preisz János ntáni jogutódságát ki nem mutatva, keresete lészállittatik, másodrendű alperesnek azon jogügyleti nyilatkozata, melyben Haulik Józsefet néh. Preisz János jogutódának elismeri, s neki, — mint olyannak, —• azaz, mert Preisz János valóságos jogutóda, engedményezi a kereseti ösz­szeget, semmisnek, érvénytelennek, nem létezőnek vé­tetett. A másodbirósági i'élet az első bírósági ítéletet azon igen kényelmes s a magy. kir. tábla stilus curialisában átalános kisegítőül használt kifejezéssel, hogy „az első bírósági ítélet, az abban felhozott indokoknál fogva hely­benhagyatik" megerősítette. Felperes tehát két bíróság által elmozdittatván, a harmadbirósághoz folyamodott, okokat nem hozott fel, csak a tényállást, s az ügy egész menetét adta elő jogor­voslatában. íme! mondanók egy áldozata a magyar igazságszol­gáltatás azon hiányainak, melyek szerint a bírósági rend­szerben az első bíróságok tagjai a választások alkalmával használni szokott idegen befolyásoknak és capacitálások­nak, a felsőbb birák pedig a többségre jutott politikai pártok követői jutalmazásának, de nem szaktudományuk­nak köszönik hatalmukat, ha még nem kecsegtetne azon tudat, hogy az ügy végleg eldöntve még nincs, s hogy a felett még egy oly bíróság mondja ki a végszót, mely habár hiba nélkül az sincs, mégis legtöbb okot adott a perlekedők bizalma elnyerésére, s a mely a sok alattas biróságók eljárásainak zűrzavara között világító Pháres­ként tűnik ki. A dologhoz Iegillőbb, e sorokat azon a perlekedők által napi imáikba foglalt óhajtással fejezem be, hogy „korszerű birói szervezet, jöjjön el a te országod!" Utasítás az Erdélyben felállított külön úrbéri bíróságok számára a birtok-szabályozási perek körüli eljárás tárgyában. (Folytatás.) Ha azonban a kereset a volt jobbágyok ellen is van intézve: •A.z ezek számára szánt példány a községi elöljárónak kézbesí­tendő. Ha az első idézési végzés kézbesítésével megbízott hivatalos személy, a felet rendes lakásán nem találná, és a nyert értesülésből az tűnnék ki, hogy rendes lakásáról hosszabb időre eltávozott : a távollevő számára ügygondnok rendelendő ; ha pedig a nyert értesülésből az ki nem tűnnék, az idéző végzés két tanú jelenlété­ben, az eltávozott lakása ajtajának belsejére, vagy ha az lehetsé­ges nem lenne, külsejére, a háznép vagy szomszédok értesítése mellett felszegezendő. Az ily módon történt eljárás ugyanazon fo­ganattal bír; mint a kézbesítés. A volt jobbágyok részére, ha elöljáróik által magukat nem képviseltethetnék, és rendes ügyvéd fizetésére elegendő vagyon­nal nem birnak : a törvényszék valamely birói vagy közigazgatási tisztviselő személyében képviselőt rendelhet. Ha felperes a földadó-lajstromokban előforduló közbirtoko­sokat mind megnevezte : az azon lajstromokban nem foglalt, s ne­tán megidézni elmulasztott egyes közbirtokosok a pert azon álla­potban tartoznak felvenni, melyben azt találják. Ha azonban a meg nem idézett közbirtokos, később önként jelentkeznék, vagy az a kiküldött törvényszéki tag tudomására jut : a helyszínén tartandó tárgyalásokra a kiküldött biró által hi­vatalból is megidézendő. 14. §. A keresetlevél fölötti szóbeli tárgyalásra, harmincz na­pon tul nem terjedhető határnap tűzendő ki. Ha a megidézett felek valamelyike a kitűzött tárgyaláson meg nem jelennék : a törvényszék vagy tüstént, vagy pedig újó­lag történt és siker nélkül maradt mcgidézés után, a meg nem je­lenő fél veszélyére és költségére megy, az ország törvényeiből meg­vizsgált és az úrbéri szabályokban jártas jogértőt nevez ki, kivel az eljárás folytattatik. Ha pedig a hivatalból kinevezett ügygondnok maradna el a tárgyalásról : a biróság Öt pénzbírság terhe alatt kötelessége tel­jesítésére szoritandja. A késedelmes fél a késedelem által okozott költségek megfi­zetésében mindig elmarasztalandó. Ha a megjelenő közbirtokosok jószágai együtt véve az ö8Z­szes majorsági fekvőség fele részét felülmúlják : az elmaradottak ismételt megidézése elhagyandó, s az elmaradott pertársakról az vélelmeztetik, hogy az érdekeikre legkedvezőbb előadáshoz já­rultak. Ha a fentebbi határozatok szerint a tárgyalás megkezdhető, annak más okból leendő elhalasztását a bíróság csak az esetben angedje meg, ha az, az ügy érdekében okvetlenül szükségesnek mutatkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents