Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 8. szám

30 intézmény a zivatarokat szerencsésen kiállotta, azokban a kormány nyomása ellenében a politikai szabadság bás­tyája s a nép jogok palládiuma gyanánt is szerepelt, *) a forradalom után még tisztább fényben ragyogott, mint azelőtt s bár miként azt értekezésünk folyamán kimutatni megkisértendjük — még sok kívánni valót hagy hátra, — folytonos reformok és tökólyesbülésnek néz elébe. A büntető igazságszolgáltatás köréből. II. A statáriumnál a bírói felelősség hiányzik, de nem is létezhetik, hiszen itt az appelláta csakis birtokon kivül van, perujitásnak helye pedig soha sincs. A statá­rium által elitélt jogorvoslattal csakis a túlvilágon élhet, a birő behantolta a sirt s a hóhér megtette kötelességót. Keserű igazság, de igaz, hogy a mult országgyűlés csakis e felöl feledkezett meg és meghagyta a rendszere­zetlenséget, hogy uralkodjék továbbra is. Tehát a statárium csak a főbenjáró bűntényekre vo­natkozhatik, a hivatalos körrendelt : rablás, útonállás, rablógyilkosság, gyújtogatás és (az ezekkel egybekötött) orgazdaság czimmel nevezi meg. Ezeknek büntetése halál. A pusztán vagyon elleni bűntényeket ezek sorába vonni nem szokás. Hogyha a statárium vagyoni megtámadá­sokra vonatkozó bűntényeket is ismerne, ugy a csalást, okirathamisitást, lopást is körébe kellene vonnia. És mégis mit látunk a büntetések kimérésénél? Gyakran megtörténik, hogy a birói bölcs belátásból keletkezett Ítéletek mig ezekre 6—8 évi súlyos börtönt mérnek, az alatt az előbbeniekre nem kivételes (statarialis) állapotban 1 — 4 évi súlyos börtönt is elegendőnek talál­nak, pedig a büntetés arányához képest — a statárium szerint — az útonálló halállal, mig a csaló, hamisító egy­szerűen börtönnel lakol. Hol itt az arány ? Hazai törvényeinkben a 8 évi börtönbüntetés súlyo­sabbnak vétetik a halálnál, hol az életben maradt bűnös­nek még mindig fenmarad a kiszabadulás vagy megke­gyelmeztetés reménye. Úgyde azt mondhatná valaki, hogy nagyobb bűn­tény ott, hol a közlekedés fenyegetve van,s az ember tá­volabb lakó embertársától elzáratik, a kereskedelmi for­galom akadályoztad k. Nincsen-e minden vidéknek közbiztonsági közege? És ha a közbiztonság ereje györ.ge, nem inkább azt erő­síteni, mint az akadályozót megsemmisíteni kell-e? Az emberek óriási gátakat tudnak emelői a folyamok men­tében anélkül, hogy a folyamokat megsemmisíteni akar­nák, hát csak az ember van a mégsemmisittetésre kár­hoztatva? Ha pedig a statáriumnál az életveszélyt találná va­laki a leghatalmasabb argumentumnak, jól gondolja fel, hogy-azon elvet mondja ki a veszélyeztető ellenében: ha *) Feuerbach az esküdtszéki intézmény politikai jelle­géről ezt állítja: „Der Begriff eines Greschwornengerichts kann nioht andera als nach politischen Ansichten bestimmt und entwi­ckelt werden: denn nur Ideen der Staatsweisheit wird es, aus welchen aich bei allén Vólkern die Einrichtung der Geschwore­nengericbte entwickelt, woduroh sie sicb befestigt, nacb welchen sie sich auagebildet hat. Betrachtungen über das Ge­schworenengericht. Landshutl813. neked akaratod vagy szándékod — mert gyakran még ez be sem bizonyul — embertársadat megölni, nekem mint a társadalmi rend megmentőjének kötelességem té­ged megölni. Mikor a bűntények sűrűn fordulnak elő, s ugyan­azon bűntények gyakran ismételtetnek, ez a társadalom­ban bizonyos kórt jelez, melynek magva magában a tár­sadalomban keresendő, és haezenkórt az orvos gyógyítani akarja, kötelessége a beteg orvoslása, nem pedig megölése ! Ha nálunk a rablás stb. nagyon gyakrau fordul elö, annak oka bizonyára a népnevelés hiányában, a tudatlan­ságban rejlik. De rejlik még másutt is, r. i. az erélyte­lenségben és a rendszer zavaros volt iban. Erről máskor. .1 o g e s e t. Közli Bakács Alajos ügyvéd ur. Haulik József érsekújvári vaskereskedő, néhai Preisz János volt érsekújvári vaskereskedő üzletét, annak tarto­zási s követelési állapotával együtt, az akkor még élet­ben levő Preisz Jánostól megvevén, azt minden tartozé­kával együtt a még élő eladótól átvette. Az üzlet cselekvő állapotában Beyer János 134 frt. o. é. tartozása is bent foglaltatott. Haulik József, adós Beyer Jánosnak tehát értésére adta, hogy a hitelező jogai ríá szállottak s őt egyszersmind a fizetésre felhívta. Beyer János a felszólításra azzal válaszolt, hogy egy a városi pénztáron lévő 150 frtnyi követelését, tartozása 134 frt o. é. erejéig, hitelezője Haulik József javára en­gedményezte. Ez engedményezés 1867. évi deczember 15-én történt, s utána nem sokára Haulik József jelentke­zett is a vásosi pénztárnál az írásban, két tanú előtt kiál­lított engedményező levéllel s a 134 frt o. é. kifizetését kérte. A városi pénztár azonban akkor a pénztárak azon közös sorsában részesült, hogy üres volt, s így nem fizet­hetett. A példabeszéd azt tartja, hogy a baj soha sem szo­kott magánosan jönni; hanem egyszerre többek társasá­gábau. E példabeszéd itt is bebizonyult, mert azt, hogy Beyer Jánosnak a városi pénztárban pénze van, annak egy másik hitelezője Ming György is megtudta, kinek már a végrehajtásig megért peres követelése volt Beyer Jánoson, a ki aztán rohamos gyorsasággal kieszközölte, hogy e pénz mir deozember 31-én végrehajtásilag lefog­laltatott. Ily körülmények közt az engedményes Haulik Jó­zsefnek mi volt egyebet tennie, minthogy igónykeresetet támaszszon a foglaltató ellen a lefoglalt 150 írtnak, őt tulajdonjogilag illető 134 ft o. é. részlete iránt. A kereset tehát a már fent megemlített engedmé­nyező levél alapján, melyben e kifejezés is állt, hogy „a Í34 frt Haulik Józsefnek mint néhai Preisz János jogutód­jának engedményeztetika Haulik József, mint néhai Preisz Jáuos jogutódja felperessége alatt a foglaltató Ming György és Beyer János ellen, a kellő időben benyuj­tatott. Tárgyalás alkalmával Ming György elsőrendű alpe­res tagadta azt, hogy felperes Preisz János jogutóda; ta­gadta ; hogy a 134 frtot mint tulajdont vagy zálogotigé­nyelnie joga van, tagadta, hogy az engedménylevél való

Next

/
Thumbnails
Contents