Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 100. szám - Az államügyészség szervezéséhez. 2. r.

398 czél elérésére, hogy a büntetó igazságszolgáltatás részrehajlatlansága biztositassék, és a politika érdekeitől lehetőleg elkülönittessék, lényeges befolyással bir. Azon tény, hogy Franczia- és Nóinethonban az államügyészség függő viszonya, számos visszaélést eredményezett, el nem tagadható, — ezen körülményről meggyőződést szerezni elégséges, a kormányrendszerek változásával összeeső időpontokban, a politikai és sajtóperek statistikáját szembesíteni, s akkor világosan észlelhető, hogy a bűnvádi keresetek számos esetben kizárólag politikai indokok által sugalt attak. Midőn a kormányrendszerek váltóznak, ezen esemény majdnem apodiktikai bizonyossággal azon eredmény nyel is bir, hogy az államügyész az uralkodásra jutott párt ellenesei irányában a legnagyobb merevséggel lép fel, eddig nem tiltott cselekvényeket szenvedélyesen üldöz, és a büntető törvény szakaszok nyulékony értelmére támaszkodva, a közcsend, háboritás és a felsőség elleni merényletek üldözése körül lázas tevékenységet fejt ki. Másrészt ily időkben gyakran észlelhető, miként óltalmaztatnak a kormány barátai, loyalitásuk kicsapongásaiban is, s mindezen visszaélés kútforrása azon függő viszony, melyben a közvádló az igazságügyministerhez áll, mely arra kényszeríti őt, hogy annak változásánál eljárását is, a változott nézetekhez idomitsa. Maga az állam érdeke, mely a hatalomkezelö férfiak érdekével koránt sem azonosítható, a vádlóközegek függetlensége által legjobban biztosítva van. Az igazságügyér gyakran azon helyzetbe jön, hogy az őt támogató pártvezérek, s másrészt az udvarnál befolyással biró egyének követelésének engedményeket tenni kényszerül, s ez által akadályoztatva van jogi meggyőződését függetlenül követni; de ép azért, mert a kölcsönös engedmények korszakában élünk, a törvényt alkotáknak arra kell törekedni, hogy a büntető per kezdeményezése, illetőleg a vádemelés joga, a miniszter személyétől lehetőleg távol tartassék. Nem is létezik egyetlen egy alapos indok, mely némileg is menthetné azon eljárást, hogy az igazságügyminiszter az államügyészség tagjaival rendelkezzék, és a vádak emelésére vagy azok beállítására egyenes befolyást gyakoroljon. Ez oly visszaélés, mely a közvádló iránti bizalmat s tiszteletet végkép megingatja, mert az többé nem függetlenül, hanem egy a politikai érdekek által befolyásolt miniszter rendelete szerint cselekszik, ki által állásától minden pillanatban elmozdítható. A függés ezen viszonya a közvádló irányában bizalmatlanságot ébreszt, és a közvélemény ítélőszéke előtt könnyen az egész vádlórendszer hitelét koczkáztatja. Még azon esetben is, ha az igazságügyi minisztérium vezetésével a legtisztább jellem van megbizva, ki a közvádlókraközvetlen befolyást gyakorolni tartózkodik, azon nézet fog meggyükeredzni, hogy a miniszter ismert nézetei számos esetben a vádak emelésére okot szolgáltattak. Hiába, mi a concessiók idejében élünk, és a felebbvaló iránti sima engedékenységet, a valódi becstelenségtől még egy nagy ür választja el, — de már azon engedékenység a miniszter változó álláspontja irányában, ama bizonynyos tekintetek, melyek a függés viszonyából önként keletkeznek, a büntető igazságszolgáltatás alapeszméjével merő ellentétben állanak. Azon franczia felfogás, mely az esküdtszékben a nép szabadság eszközét szemléli, ösztönszerűleg azon eszmére vezetett, hogy az államügyészség, a kormány kezében öszpoutositott nyilvános rendintézményót képviseli. Magyarország jogászai ezen eszmével remélhetőleg megbarátkozni nem fognak, és mi az esküdtszéket nemcsak politikai intézménynek, hanem főleg a jó igazságszolgáltatás eszközének tekintjük; ruházzuk fel viszont az államügyészséget egy független bir ói közeg jelentőségével, és észlelni fogjuk, mikép növekedik tekintélye, mikép enyészik el azon bizalmatlanság, mely ezen intézmény irányában elterjedve van. Az államügyészség függetlensége eléretni akkor fog, ha tagjai egyrészt ép oly elmozdithatlanok mint a bírák, és ha másrészt, a főtörvényszékek, illetőleg a legfőbb törvényszék ellenőrzése és fegyelmi hatósága alá helyeztetnek. Magában Francziaországban is ezen önállás szüksége élénken éreztetik, és hogy a vádemelés az igazságügyminiszter befolyása alól fölszabadítra nincsen, annak oka nagyrészt abban rejlik, mikép az államügyész számtalan közigazgatási teendőkkel van elhalmazva, melyek folytonosérintkezését a miniszterrel szükségessé teszik, és ezen körülmény már elég figyelmeztetés, miszerint a közvádló közigazgatási teendőkkel el ne halmoztassék, mi által függetlensége felette nehezítve, sőt lehetetlenné van téve. Csak is azou esetben, ha a függetlenség eme biztositékái megadatnak, tartanám czélszerűnek a törvény k ezési rendőrség vezetését a közvádlóra bizni, — mert különben fonákság és nem politikus eljárás lenne, egy függő államügyészség kezében ezen hatalmat is öszpontositani. Az államügyészség független és önálló szervezése legjobb bizonyiték lenne arra nézve, hogy a codificátióra befolyással biró jogászok, azt az igazságszolgáltatás intézményének tekintik, és kifejlődött jogérzetünknek praegnansabb bizonyítékát nem adhatnók, mint az államügyészség oly szervezése által, mely a közvádlót képessé tenné, a politikai szenvedélyek ingadózásaitól távol, nemes hivatását a pártok kölcsönös tisztelete által környezve gyakorolni. Semmit ősz éki határozatok. A tanúkihallgatásnál való megjelenés elmulasztása nem tartozik azon mulasztások közé, melyek miatt a perrend 306. $. alapján törvényileg igazolásnak van helye. Csak oly mulasztások igazolhatók, melyek a törvényben kijelölt bizonyos joghátrányokat vonhatnak maguk után. A tanúkihallgatás a felek meg nem jelenése esetében is teljesilendö (196. §.). Tehát a felek elmaradása a tanúk ujabb kihallgatlatására okul nem szolgálhat. Az ily esetben benyújtott igazolási kérvény a 313.$. szerint hivatalból visszautasítható. Gr. Józsefnek Zs. András és B. Milán elleni sommás ügyében, az eljáró n.-kikindai egyes bíróság alperesek kérelmére a kötelezvény valódiságának megczáfolása végett hivatkozott, a kötelezvényt előttemező tanúk kihallgattatását elrendelte. A végzés alperesek képviselő ügyvédének kézbesittetett idejekorán, az mégis meg nem jelent a tanúkihallgatásra, mi tehát a bíróság által távollétében szabályszerűleg eszközöltetett f. év sept. 2-kán. Alperesek sept. 10-én igazolási kérelmet adtak be aziránt, hogy elmaradásuk a tanúkihallgatásról