Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 8. szám

Pest, 1869. kedden jan. 26. 8. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreezeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A codificatio alkalmából.— A büntető igazságszolgáltatás korúból. — Jog-eset. — Törvények. A codiíioatio alkalmából. J a k a b f a). v a y Gyula kir. táblai fogalmazó úrtól. XIII. Az alkotmányt haszontalan formalitásnak tekintő s korlátlan uralomra, vagy a kormányhatalmak általajury ellen intézett merényletek leginkább az angol forradalmat megelőző valamint az, azt követő korszakban — Oraniai Vilmos trónra léptéig történtek. E korszakban több izben megkisérlette a hatalom a szigorú s egyoldalú inquisitorius eljárás becsempészését. S az ilyetén kísérleteket nem állithatjuk teljesen igazolatlanoknak, ha meggondoljuk, hogy az ököljogot gyakorló középkorban az oligarchia törvénynyel daczoló hatalma az államkormányzat meggátlásárasanarchia előidézésére irányult mennyiben a törvényszékeknek rájok nézve kedvezőtlen határozatait csak kigúnyolták, azok végrehajtásaival ellenszegültek, s gyakran a jury székhelyére siető esküdteket is útközben szétugrasztották; azonban a kormány az igazságszolgáltatásban! nagyobb erélyt igazoló intézkedéseit, csakhamar az alkotmányos szabadság rovására, nemtelen s absolutistikus czélokra zsákmányolta ki. Ki ne ismerné a VII. Henrik alatt felállított hírhedt „csillagkamara" (starchamber) történetet, mely eleintén Angliára nézve valódi jótéteményként tekintethetett, mennyiben a féktelenül garázdálkodó oligarchiát megzabolázta, dc mi hamar a politikai üldöztetés és zsaroltatás aljas eszközévé fajult el, s a legféktelenebb kutató irányával a nép átkot annyira magára vonta, miszerint I. Károly alatt (1641. évben) el kellett töröltetnie. E csekély számú tagokból álló rendkívüli törvényszék a korona legfőbb tisztviselőiből alakíttatott az esküdteknek, a nép embereinek, a szokás által szentesitettstörvényes formáknak te/jes kizárásával, s hivatása volt első sorban a közcsendnek bárminemű megbáboritása fölött, továbbá mindazon büntettek'fölött, továbbá mind azon bűntettek fölött ítéletet hozni, melyeket a kormány tetszés szerint illetőségéhez utasítani jóval látott. így koránt sem lehet csodálni, ha a hatalom, melynek természetében gyökeredzik a terjeszkedés — ezen tőle teljesen függő hivatalnokaiból alakított „csillagkamerát", s egy más ehhez hasonló rendkívüli (örvéuyszéket: „a magas commissiót",hol kegyosztogatárok, hol ijesztgetések által önkénye, vak eszközeire aljasitotta, s nem ritkán arra használta föl, hogy a nép jogtalan zs&roltatásának a tövényesség szinét kölcsönözze, s hogy a politikailag veszélyesnek tartott egyéneket az igazságszolgáltatás ürügye alatt eltegye láb alól. S nem lehet csodálni, ha egy oly zsarnok alatt, minővel a végzet Angliát VIII. Henrik személyébon sújtotta, azon tétel állíttatott föl, hogy a felségI árulók puszta vádta, per nélkül, elitéltethetnek, de maga a „szűz királynő" *) is, ki a parlamenti küldöttség előtt férjének vállá Angliát, melynek kizárólag szentelni Ígérte életét, s ki a vallással bájosabb Stuárt Máriát lefejezteté, állított föl „rendkivüli büntető commissiókat," melyeket kinvallatási jogositványnyal **) ruházott föl. Még nagyobb mérvű megtámadásokat intézett a hatalom az igazságszolgáltatás függetlensége ellen, a Stuárt házbeli királyok (I. Jakab, I. Károly) alatt. A merénylet magának az esküdtszéki intézménynek meghamisítására irányoztatott; az esküdti tisztségre jogositó census tetemesen fölemeltetett, az esküdtek lajstromának elkészítésével megbízott sheriff a király által neveztetett ki, sat. valamely vádoldat a jury a kormány kedve ellenére fölmentett, szétkergették őket, s engedelmesebb esküdteket hozattak más kerületből. De minden ilyetén kísérletek hajótörést szenvedtek a szabadságai folytán korán jogérzetre fejlődött angol nép s férfias ellentállásán. Egy koronás főnek kellett a vérpadra lehullani, s az angol alkotmány a forradalomból még erőteljesebben kelt ki. Az esküdtszéki *) Erzsébet az utókorra e siriratot kívánta átbocsájtani: „It nyugszik Erzsébet Anglia szűz királynője" (There lies Elisabeth wo liwed and died a maidén queen) a fúlánkos nyelvű S c h 1 o ss e r azonban azt állítja róla, hogy nem volt „weder schön, noch gut, noch keusch." **) Macaulayide vonatkozólag megjegyzi: „Törvény szerint I a kínvallatást), a római jogtan e gyalázatát, semmi esetben sem volt szabad angol alattvalóra alkalmazni. A XV. század zivatarai közt mindazáltal kinpad vitetett, a Towerbe, s ott politikai kénytelenség ürügye alatt, alkalmilag használtatott. Azonban szerfölött csalatkoznék, ki e rendetlenségekből következtetné, hogy az angol fejedelmek akár elméletileg, akár gyakorlatban korlátlanok voltak. Oly társadalomban élünk, mely a polgárisodásnak magas fokára emelkedett, s melyben a sajtó és postahivatal utján oly gyorsan terjed az értesülés, hogy minden felötlöbb elnyomási tettet, szigetünk bármely részén követtetett el, néhány óra múlva milliók veszik vitatás alá. Ha a fejedelem egy alattvalót a „Habeas corpus acta" ellenére bezáratna, vagy egy összeesküvőt kínpadra vonatna, hirére azon pillanatban fölvillanyoztatnék az egész nemzet. A középkorban nagyon különböző volt a társadalom állapota. Egyesek sérelme ritkán és nagy nehézséggel jutott a közönség tudomására. Fogva tartathaték valaki törvénytelenül, hónapokig, Carlisle vagy Norwich várában, anélkül, hogy Londonban legkisebb zaja eljutott volna. Igen hihető, hogy a kinpad sok évig használtatott, mielőtt a nemzet nagy többsége legkevésbbé is gyanitá vala, hogy az valaha alkalmaztatott." Lásd: Anglia története II. Jakab trónra lépte után. Irta Macaulay, ford. Csengery Antall, füzet 28 lap.