Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 96. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 9. r.

382 keblezéssel biztosított hitelezőnek zálogjogává}, mely szerint az azzal terhelt ingatlanból kielégítést követelhet, azon jog is van összekapcsolva, hogy követelése lejárta után a kielégitéít akkor követelhesse, az elévülési idő alatt, mikor neki tetszik, ha az adós őt ki nem elégíti; és hogy oly magán eladást, melynek szerződési feltétele az volna, hogy ő (a hitelező) c s a k a vételárból elégíttessék ki, ha ebből követelése ki nem telik, tűrni ne tartozzék; helyesebben mondva követelheti, hogy az adósnak tetszésétói függő eladás által a bekeblezésáltal szerzett jogai változást, csorbát ne szenvedjenek. Már pedig a fentebbi irányban szerkesztett szerződós általi magán eladás és oly önkéntes árverés között, melynek következése az lenne, hogy a hitelező csak a vételárból elégíttessék ki, és a zálogjog, ha követelése a vételárból ki nem telik, kitörültessék, nincs különbség; mert amaz azon időpontra nézve, melyben a szerződés köttetik, épen úgy függ az adós tetszésétől, mint emez azon időpontra nézve, melyben kéretik, mely időpont azonban a jelzálogos hitelezőre nézve nem lehet közönyös. Továbbá a fentebbi irányban szerkesztett magán eladásnál az eladó és vevő kimondják, hogy a vevő csak a vételárt lefizetni, nem pedig az abból ki nem elégíthető hitelezők követeléseit is átvállalni tartozik; az önkéntes árverésnél ugyanazt fentebb érintett következtetésem szerint a törvény mondja ki. A mint tehát a jelzálogos hitelezők követelései veszélyeztetve vannak, a fentebb érintett irányban szerkesztett eladási magán szerződés által, épen úgy veszélyeztethetnek az önkéntes árverés által. A törvény talán az adósnak, kinek vagyona bekeblezésekkel terhelve van, és ki ezektói megmenekedni kiván, kedvezni akart? Azonban az ilynemű kedvezések a már telekkönyvi jogot nyert hitelezők hátrányát idézvén elő, épen nem indokolhatók. Ha az adósnak a zálogjogokkal és adósságokkal terhelt vagyoni állapot terhes, adja el vagyonát magánszerződés mellett oly jogi következményekkel, melyek azzal a törvény szerint, és a zálogjog természeténél fogva össze vaunak kapcsolva, de ne károsítsa jogtalanul a hitelezőt, és még kevésbbé nyújtson neki jogtalan károsításokhoz segédkezet a törvény, mely neki a 38. §-ban érintett, és a jelzálogos hitelezőkre nézve ki nem zárt felhívási kereset által amúgy is módot nyújt a hitelezőt követelése érvényesítésére kényszeríteni, mi az adósra nézve nagy kedvezmény, miután a felhívási kereset megindithatása nincs megszorítva, s így betáblázott követelésekre is alkalmazhatónak látszik. Ha pedig a második következtetés alapos, vagy is, ha a jelzálogos hitelezők beleegyezése nélkül eszközlött, úgynevezett önkéntes árverés vételárából ki nem került követeléseket a vevő mint további terheket átvállalni tartozik — akkor a bekeblezésekkel terhelt, és azokkal nem terhelt vagyonnak önkéntes árverés utjáni eladása között nem lévén különbség, nincs ok az önkéntes árverés megengedését a nem terhelt birtokra is ki ném terjeszteni; mert akkor mindkét ncmü birtok árverésénél a bíróság csak törvényes bizonyság szerepét viszi; és ha erre a biró engedélyt az egyik nemüeknél adhat, megadhatja azt a másik nemüeknél is. De akkor az ilynemű árverések körüli eljárásra vonatkozó szabályok nem a peres, hanem a perenkivüli eljárás szabályai közé tartoznának. Legfőbb ítélőszék! döntvények. 39. Az, ki születésére nézve idegen, s későbbi honosítása sem igazoltatóit, kötelezettségi képessége tekinteté bői nem hazánk, hanem saját idegen törvényeinek megbír álása alá tartozik. Habár Magyarországban állította is ki kötelezvényét, jogi képessége mégis saját törvényei szerint megalapítandó. E tekintetben az osztrák születésűek az idegenek sorába, s tekintete alá jönnek. i Fuchsbaly Monti Mosonymegye tszéke előtt báró í Stelzhammer Ágostont és nejét S.G.Natália bárónőt5000 ft. kölcsöntőke és járulékai erejéig 1865. év sept. S.Bécsben kelt adóslevél és m. rendű alperes, illetőleg B. a. kötelező nyilatkozata alapján — beperelte. A megye tszék e. r. alperest a követelési tőke s járulékaiban elmarasztalta, nejét azonban a m. rendű alperest felmentette. És ezen felmentetést következőleg indokolta: Mert habár m. r. alperesnő a kötelező nyilatkozata kiállításakor férjezett asszony levén, hazai törvényeink szerint nagykorúnak, és igy bármely jogcselekvényre jogosultnak volna tekintendő. Tekintve azonban alperesuőnek azon időbeli anyakönyvi kivonattal igazolt kiskorúságát, különösen azon időbeni osztrák illetőségét és azon körülményt, hogy mint valóságos hadiszolgálatban állott katonatisztnek neje, osztrák polg. törvények uralma alatt állott; és ezen törvények rendeltetése alapján azon időszak szerint bíróságilag is kiskorúnak és igy jogérvényes kötelezettségre jogosulatlannak volt tekintendő. Azon felperesi érvelés, hogy mivel a B. alatti (m. r. alperesi) nyilatkozat Magyarországban lett kiállítva, ennélfogva annak jogérvényessége az itteni törvények szerint megítélendő, — birói figyelembe nem volt vehető; mert az 1792. évi 17-dik tcz. értelmében a magyar és osztrák alattvalókra nézve ezen két államban a különös jogviszonosság lévén megalapítva, az szerint mindenik alattvalónak illetékes polgári törvényei szabályozók, és igy másod r. alperesnek, mint az oszt. polg. törvény uralma alatt állott kiskorúnak magyar honbani kötelezettsége nem a magyar, hanem az osztrák törvények szerint volt megítélendő. — (1868. apr. 2. — 570. sz. a.) A ki r. tábla az e. b. ítélet megváltoztatásával m. r. alperest első rendűvel egyetemlegesen elmarasztalta (1868. aug. 15. — 16338. sz. a.) Ez ellen beadott felebbezésében m. r. alperes azt fejtegeti, hogy ő a B. alatti okirat kiállításakor hadi szolgálatban állott cs. k. katonatiszt neje volt és mint ilyen katonai hatóság alatt állott s igy személyes kötelezési képessége a katouaságra nézve érvényben fennállott osztrák polg. törvény szerint Ítélendő meg; az szerint pedig, minthogy akkor a 24 évet még el nem érte, kiskorúságánál fogva magát érvényesen nem kötelezhette. A legf. ítélőszék ítélete igy szól. „A kir. ítélőtábla Ítélete megváltoztatásával az e. bir. ítélet helybenhagyatik: „Indokok: Jóllehet, hogy m. r. alperes már B. alatti nyilatkozata kiállításakor férjnél volt; minthogy azonban ő születésénél fogva idegennek tekintendő, s a persorán felderített viszonyai sem alapítják meg magyarországi honosságát; — szerződési képessége nem a magyarországi, hanem saját honi törvényei szerint, vagyis az osztrák polg. tkönyv szabályai értelmében volt meg-