Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 96. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 9. r.

Pest, 1869. kedden decz. 7. 90. *>zátn. Tizenegyedik évfolyam. CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. — Legfőbb itélőszéki döntvények. — Semmitöszé'ki határozatok. Ijabb észrevételek a polg;. perrendtartásra. Mihajlovics Miklós urlól. . VIII. A 462. §. megengedi az önkéntes árverés'é-t. egy oly ingatlan jószágnak, mely bekeblezésekkel v a g y betáblázásokkal terhelve van. A szócska „vagy" azon következtetésre jogosít, hogy a törvény a be kebelezé-st a betáb 1 ázástó1 megkülönbözteti, holott a magyar kifejezés „bekeblezés" és a latin kifejezés „b e t á b 1 áz ás" között semmi jogfogalmi különbság norn. létezik, mert mindkettó valamely telekkönyvi jognak feltétlen szerzését jelenti. A törvény hihetőleg a „betáblázás" szó helyett az „előjegyzés" szót akarta a szövegbe fel venni, és ez esetben ezen szó „előjegyzés" a betáblázás szó helyett használandó volna ; mert, ha a törvény az önkéntes árverés megengedését a jószág terheltetésétől teszi függővé, akkor a jószágon fekvő terhek minden nemeit sem maga a „bekeblezés", sem a „betáblázás" szó, sem végre mindkettő együtt véve ki nem fejezi, miután a „bekeblezés" feltétlen, az „előjegyzés" pedig feltételes jogszerzést jelent. Ha pedjg a törvény talán a „betáblázás" alatt azon betáblázást értené, mely az 1840. évi 21. törv. czikkben van szabályozva, akkor azon birtok, melyen ily betáblázás fekszik, az eladhatási jogosultság szempontjából azon birtokkal, melyen semmi teher nem fekszik, ugyanazon tekintet alá jő; mert az 1840. évi 21. törvezikk szerinti betáblázás a tulajdonost a birtoknak • magánutoni eladásában sem akadályoztathatja, annál kevésbbé a bíróság által engedélyezendő nyilvános árverés utjáni eladásában; miután az érintett 21. törv. czikk világos szavai szerint a vevő csak a vételárból tartozik a betáblázott hitelezőket kielégíteni, s azoknak csak a vételár erejéig kezeskedik, a mennyiben a vételárt nem bírói kézbe tette le, vagy a hitelezőkkel ki nem egyezett. Az ily betáblázás által tehát nem oly zálogjogot szerez a hitelező, mint a telekk. bekeblezés által, mely, mint mondám, a telekk. betáblázással azonos. Ezt elörebocsátván,az önkéntes árve résről szóló 462. §. második kikezdés szövege nézetem szerint, nem eléggé határozott és nem is félremagyarázhatlak Ugyan is a 462. §. második kikezdésének ezen szavaiból „a becsű t, árverést és vételári felosztást il letóleg ugyanazon szabályok tartandók meg, melyek a jelen fejezetben vannak megállapítva"; először azt lehet, sót kell is következtetni, hogy az önkéntes árverésnek színtoly jogkövetkezménye, joghatálya van, mint a végrehajtási árverésnek,jelesen — ami leglényegesebb — hogy az önkéntes árverésnél elért vételárból ki nem elégíthető betáblázott követelések kitöröltetnek, hogy tehát azokat a vevő, daczára a hitelezők által szerzett zálogjognak, átvállalni nem tartozik. De 2- or,azokból az ellenkezőt is lehet következtetni, hogy t.i. a ki nem elégített betáblázott tételeket a vevő tartozik átvállalni. Az el só következtetést igazolják e következő körülmények; hogy az önkéntes árverés crak olyan ingatlannál engedtetik meg, mely bekeblezésekkel terheire van; hogy továbbá az önkéntes árverésre vonatkozó szabály a törvénynek a peres, nem pedig a peren kivüli eljárást szabályozó fejezetébe vétetett fel; hogy továbbá a ki nem elégített tételek kitörlését elrendelő 455. §. harmadik kikezdése azon szabályok közé tartozik, melyek a végrehajtási árverésre, illetőleg a vételár felosztására nézve állapíttattak meg; hogy végre az önkéntes árverés épen úgy, mint a végrehajtási, telekkönyvileg feljegyzendó; mi ismét abból következik, hogy a feljegyzést elrendelő 461. §. szintén a végrehajtási árverésre vonatkozó szabályok közé tartozik. — Az árverés feljegyzésének ^""^gyik okc és hatálya pedig abban áll, hogy a feljegyzés után kölcsönözni, vagy más létező követelését bekebleztetni kivánó hitelező tudhassa, miszerint követelése, daczára a bekeblezés által *%zerzendő zálogjognak, csak a már elrendelt, és feljegyzett árverésen elérendő vételárra lesz szorítva; ha a feljegyzésnek ezen hatálya a? önkéntes árverésre ki nem terjesztetnék, az önkéntes árverés feljegyzésének semmi értelme sem volna. A második lehető következtetést, hogy t. i. az önkéntes árverés által ki nem elégített tételek nem törültetnek ki, hanem azokat a vevő átvállalni tartozik, igazolja azon körülmény, hogy az, miszerint a törvény csak azon szabályokat érinti a ,462. §-ban, melyek a becsüre, (végrehajtási) árverésre, és a vételárra nézve a 8 ik czim 3- dik fejezetében megállapitva vannak, — úgy is értelmezhető, hogy a törvény csak az árverés és a vételár felosztásának módjára akarja az emiitett szabályokat alkalmaztatni, nem pedig az árverés jogkövetkezményeire is; mert különben rövidebben, és mégis kimeritóbben fejezhette volna ki ebbeli szándékát az által, ha kimondja, miszerint az önkéntes árverésre mindazon szabályok, melyek a 3 dik fejezetben a 423. §-tól fogva a 462-ig bezárólag foglaltatnak, alkalmazandók. Ha az első következtetés alapos — mi valószínűbb is — hogy t. i. az önkéntes árverésnek a törvény a betáblázott hitelezőkre nézve szint-r oly joghatályt tulajdonig mint a végrehajtási árverésnek, akkor az önkénte,s árverést a .betáblázott hitelezőkre nézve, kiknek zálogjoga, ha a vételárból nem elégíttetnek ki, kitörlendő volna, jogsértőnek tartom. Ugyanis a be.