Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 94. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 8. r.

Pest, 1869. kedden novcm. 30. 94. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Dcbrcczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. — Semmitoszéki határozatok. — Legfőbb itéloszéki döntvények. Ujabb észrevételek a polg-. perrendtartásra. Mi haj •••<ics Miklós úrtól. VII. Az ingatlan vagyonra intézett végrehajtásokról szóló törvéuy rendelkezéseire^ nézve szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy azo.i,a gyakorlatban igen könynyen előfordulható esetről, midőn valamely ingatlan vagyon vonatik végrehajtás alá, melyen a zálogjogon kivül mégszolgalmí jog is van bekeblezve, a törvény nem intézkedik ; és ezt hiányosnak tartom az absolut korszakban érvényben volt perrendtartásban is. A telekkönyvi törvény meghatározza ugyan a zálogjog, és szolgalmi jogok bekebelezését, vagyis általában a bekeblezések közötti elsőbbséget. Azonban a szolgalmi jog tárgya — kivéve némely nemeit — nem pénzbeli követelés lévén, az elárverezett ingatlan vételárából kielégítendő hitelezők követelései közötti sorozatba természetben, a tárgy hasonlatosságának hiánya miatt nem vétethetik fel. Hogy azon esetben, ha a szolgalmi jog első helyen van bekebelezve, a vevő a szolgalmi joggal járó terhet is a vett jószággal átvenni, és a hitelezők, kiknek követelései később bekeblezett zálogjoggal biztositvák, megengedni tartoznak, hogy a jószág a szolgalmi joggal terhelten adassék el, mi miatt — természetesen — a vételár is csekélyebb lesz, az kétséget nem szenved, és ily esetben a szolgalmi jog nem is jöhet a sorozatba. Azonban azon szolgalmi jogra nézve, mely már hitelezők után van betáblázva, azon kérdés merül fel: váljon mi történjék az ily szolgalmi joggal a vele terhelt ingatlannak végrehajtási elárvereztetése eseteben; mily tekintet alá jő az, és miként kell vele a hitelezőknek a vételárbóli kielégítésénél elbánni? Kétséget nem szenved, hogy az előbb betáblázott hitelező nem tartozik megengedni, hogy a később betáblázott szolgalmi jog a jószágon mint teher annak eladása után is maradjon, azaz, hogy az árverési feltételek akként szerkesztessenek, miszerint a vevő a szolgalmi jogot mint terhet a jószággal együtt tartozik átvenni; mert ily feltétel mellett a birtoknak értéke tetemesen c-ökkenhet, és az előbb betáblázott hitelező e miatt veszélyeztethetik; miután a szolgalmi jog által a tulajdonjog annyiban szorittatik meg, a mennyiben a tulajdonos saját vagyonában valamit tűrni tartozik,mit szolgalmi jog nélkül tűrni nem tartoznék. De másrészt az sem szenved kétséget, hogy a később betáblázott szolgalom, úgy mint a vételárból ki nem elpgii hető követelés, egyszerűen és feltétlenül ki nem törültethetik. Hasonló természetű, mint a szolgalom, az eltartási, élelmezési jog is, melyuél fogva a jogosított személy az ingatlan birtok tulajdonosától bizonyos ! mennyiségű gabonát vagy más élelmiszereket követelhet, s melynek biztosítása végett a zálogjog a tel. k. törvény 66. §-a szerint bekebleztethetik a nélkül, hogy a bekeblezéskor a kiszolgálandó élelmiszereknek becsértékét bizonyos pénzösszegben meghatározni kelljen.Ilyen jog,ha biztosítása végett a zálogjog más hitelezők után kebleztetik be, hasonló tekintet alá jö, mint a szolgalmi jog. Ennélfogva szükséges volna — miután e tekintetben sem anyagi magán törvényeinkben, sem a telekk. törvényben, melynek keretébe nem is tartozik, tüzetes szabály fel nem található — oly intézkedésről gondoskodni, mely az oly jogokkali elbánást a terhelt ingatlan elárvereztetése esetében szabályozza. Nézetem szerint legczélszerübb és a betáblázási sorrend által szerzett elsőbbségi jogoknak egy, másrészt pedig azon biztonságnak, melyet a törvény a később betáblázott jogoknak is nyújt, legmegfelelőbb lenne, vagy is, hogy az előbb betáblázott követelések a később betáblázott szolgalmi, illetőleg élelmezési jog miatt ne veszélyeztessenek ugyan, de az utóbb érintett jog sem szenvedjen nagyobb sérelmet, mint mennyit a megelőző hitelező biztonsága követelhet, legigazságosabbnak tartanám, ha a szolgalmi, vagy élelmezési jog a végrehajás, illetőleg a kielégítési sorrend megállapítása alkalmával, vagy azt megelőzőleg is felbecsültetvén, a jogosítottak a vételárból becsérték szerint a betáblázási sorrend alapján elégíttetnének ki. De minthogy az is lehetséges, hogy a megelőző hitelezők követelései a birtok nagyobb értekéhez, vagy a betáblázott követelések csekélységéhez képest akkor sem lennének veszélyeztetve, ha a birtok a szolgalmi joggal mint teherrel együtt ruháztatnék át a vevőre, nézetem szerint — miután a hitelezők beleegyezése ez esetben sem mellőzhető, ezen kérdés eldöntése az árverési feltételek megállapításánál a telekk. törvény 56. §. d) pontjának hasonlatosságánál fogva, a hitelezők meghallgatása után a biróságra lenne bízandó. Azon esetben pedig, midőn a jogosultak becsérték szerint volnának kielégitendók, a szolgalmi és élelmezési jog becslésének módját is kellene meghatározni; a becslés módjának azonban a szolgalmi jog különbözősége miatt különbözőnek kellene lenni. Például a haszonélvezeti jog felbecsültetésére nézve a bélyeg-illeték szabályai lennének alkalmazandók, melyek szerint a haszonélvezeti jog értéke magának a birtok értékének felét képviseli; e szerint tehát a birtok értéke felének kamatjai illetnék a jogosítottat, a miért is az érték fele a vételárból, a mennyire kikerül, kifizetendő, és a haszonélvezeti jog tartama alatt letétkép kezelendő, vagy máskép a tulajdonos javára biztosítandó lenne. A