Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 93. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 7. r.

370 veszteséget tartozik azért viselni, mivel a szerződés felbontását, és a tulajdonosnak kárát saját tette, illetőleg mulasztása által okozta: ezen kárt képezi a többi közt azon összeg is, ruelylyel kevesbedett az előbbeni vételár, melyet a tulajdonos kapott volna, ha a szerződést mással kötötte vagy a vevő azt teljesítette volna, Azon jogczim, mely a tulajdonost — az az a végrehajtást szenvedőt — a kár megtérítéséhez megilleti, nem a szerződésen, haoem a vevő mint egyik szerződő fél azon tettében, vagy mulasztásán alapszik, melynek következtében a szerződés felbontatott. Ha tehát a vevő az uj árverésen eszközlött többletet is igénybe vehetné, azon képtelenség állana be, hogy a szerződés felbontatott ugyan, de a vevőnek jogai, melyek a szerződésben, vagy is a tulajdoni jog czimén alapulnak, épségben maradnak. Ennélfogva jogi szempontból következetlennek tartom a 459. §. fentebb érintett szabályát. De a méltányossággal sem tudom megegyeztetni azt, hogy az, ki valamely mulasztást követett el, és ez által másnak kárt okozott, abból még hasznot is húzzon, kivált ha a törvény — mint az uj perrendtartás — a vevőt az uj árverésből ki nem zárja, mi elég kedvezés reá nézve. Azt mondhatná ennek ellenében valaki, hogy mivel a végrehajtást szenvedő tulajdonos, midőn az uj árverésen az előbbi vételár ismét eléretik, vagy ha nem is éretik el, semmi kárt nem szenved, épen a méltányosság azt javasolja, hogy a mi az előbbeni vételáron felül igértetik, nem őt, hanem a veszteség veszélyének kitett vevőt illesse. Ámde a kártétel azon időpontra vonandó vissza, melyben a szerződés felbontatott és csak a kártérítési összeg meghatározása halásztad k el az uj árverési határnapig ; s igy a tulajdonos kára azon pillanatban áll be, midőn a vételárt le kellett fizetni, és midőn az le nem fizettetik. Ily kárnak nemcsak a vételár kevesblete, hanem az is tekintendő, hogy a tulajdonos mint adós a fizetési határnapon, ha a vételár lefizettetett, hitelezőit kielégíthette volna, holott a vételár le nem fizetése miatt annyival, a mennyit az elmulasztott fizetési határnaptól az uj árverés feltóteleinek teljesitése napjáig járó kamatok tesznek, a hitelezőnek többet fizetni köteles. De károsodik a tulajdonos az által is, hogy az uj árverési költségek szaporodtak, melyeket pedig szintén a vevő okozott, és melyeket úgy, mint a megszaporodott kamatokat a törvény szerint a vevő, ha a többletet megtartja, megtéríteni nem köteles. Ez pedig nemcsak méltánytalanság, hanem képtelenség is. De kiszámithatlan kárt szenvedhet a tulajdonos az által is, hogy a vevő valamely csel által — hiszen tudjuk, hogy árverések alkalmával ilyenek is használtatni szoktak —vagy tekintélye és a. t. által jobb vevőt nyerni akadályoz'atott. Mily méltányosság javasolja tehát, hogy ily vevő még hasznot húzzon oly mulasztásból, melylyel másnak kárt okozott? A törvény ugyan a jogügyi bizottság javaslatát módosítva igen helyesen rendeli, hogy a fizetést mulasztó vevő a bánatpénzt elveszti; ámde egyrészt ez által nem mindig pótoltatik a végrehajtatott tulajdonos kára, másrészt pedig a bánatpénz elvesztése törvényes következése a szerződés nem teljesítésének ; sőt a törvénynek épen ezen szabálya — mely szerint t. i. a vevő a bánatpénzt elveszti, ugyanazon törvénynek azon szabályával, mely szerint a vevőt a többlet illeti, fentebb kifejtett nézetem szerint elvi ellenkezésben áll. Mert mig egyrészt a vevő azért, mivel a szerződést nem teljesitette, a bánatpénz elvesztése által büntettetik, másrészt ugyanazon mulasztás miatt megjutalmaztatik,a mennyiben az uj árverésen oly többlet éretik el, melyből nemcsak a bánatpénz visszakerül, hanem még haszon is jut neki. Legfőbb itéiöszéki döntvények. 33. Telekk. kérvények beadására csak azok jogositoltak, kik a telekk. bejegyzések által mint jogositoltak, ezek jogutódaik, vagy mint kötelezetlek érdekeltetnek. A tiszti ügyész magán felek irányában azok sorába nem tartozik. Az okiratok német nyelven való kiállítása nem képez okot a telekk. kérvény visszautasítására. A brüs=eli Banque de credit forcier et industriel részéről Hevesineííye telekk. törvényszékéhez Hatvan mezővárosa ellen telek, zálogjog bekeblezése iránt kérvény adatott be. A törvényszék 18G8. márcz. 14-én 1960. sz. a. kelt végzésével a kérvényt visszautasította, a kérvényhez B. C. D. alatt német nyelven szerkesztett okiratok magyar nyelveni fordításban eszközlendő beadatását rendelvén el. A kir. itélő tábla 1868. nov. 16-án 21295. sz. a. kelt végzésével az első bir. végzést feloldotta s azt érdemleges elintézésre utasította. Ez ellen Hevesmegye tiszti főügyésze 1869. február 15 én 1174. sz. a. felfolyamodást adott be. A legf. ítélőszék következőleg határozott: „Telekkönyvi kérvények beadására a telekk. rend. 119. §.szerint csak azok jogositvák, kii; a uyilvánkönjvi bejegyzések által vagy mint jogosítottak, vagy azok jogutódai, vagy pedig mint kötelezettek érdekeltetnek; a felfolyamodó tiszti ügyész jelen esetben azok sorába nem tartozván ; külöuben pedig az. okiratok nyelvkérdése az 1868: 44. t. cz. által már a felfolyamodás beadása előtt megoldatván, s ekként az jeleuleg birói intézkedés tárgyául nem szolgálhatván — a helytelenül benyújtott felfolyamodás visszautasittatik." (1869. nov. 15. 3109. sz. a.) 34- Az építtető fél a kialkudott építészi díj hátralékának építészi hiányok miatti visszatartására nem lehet jogosítva, ha az illető épületet minden kifogás nélkül birtokába vette, használta, s az ellen a szerződéses jótállási időszak alatt semmi lépési sem tett. Wechselmanti Ignácz még 1862. évben a volt dunántúli kerületi tábla előtt a tatai izraelita hitközség ellen, az ottani imaház megújításáért még hátralékban levő 3632 fi. 58 kr. iránt pert indított. Az első bíróság 1866. dec. 21-én 1120. sz. a. alperest a kereseti tőkében, 1862. ótai kamatokban s 94 ft. perköltségben elmarasztalta, ellenben felperest a szakértők által kijelölt építkezési hiányok 3 hónap alatti kijavítására kötelezte— következő alapokon: „m e rt: törvényeink szerint a szerződések szoros magyarázatúak; alperes pedig a közjegyzői okmány (A. a.) 13. p. szerint magát határozottan arra kötelezte, hogy a 3000 for. utolsó részletet az építmény megvizsgálása után teljesiti; és ezen felülvizsgálat az E. a. okmányként a kijelölt megyei hatóság által tényleg eszközöltetett is.