Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 93. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 7. r.

371 Miután pedig az A. szerződés azt, hogy ezen felülvizsgálat (Collaudirung) mire terjedjen ki résziéiesen, ki nem jelölte; a megyehatósági collaudirung pedig annak megítélésén túl, váljon az épület ellen közbiztonsági s közigazgatási szempontból nincs-e észrevétel — nem is terjedhetett; azon hatósági felülvizsgálati eljárás (E. a.) oly hatósági scelekménynek tekintendő, mely alperes 3000 ft. iránti fizetési kötelezettségét annyival inkább megalapítja, minthogy alperes maga sem tagadja, hogy az imaházat 1861-ben minden nyilvános fentartás nélkül átvette s azt azon idő óta folytonosan használja. „Ellenben felperes a kiigazítások s hiányok pótlására kötelezendő volt, mert a szakértői vélemény szerint az imaház és előház padlása között lévő ajtónak nyitvahagyása által az épületet tűzveszélyesnek, a szentély oldalán lévő két kőoszlopot töröttnek, a szentély szekrény feletti ablakkövet repedtnek, a szentély melletti oldalfalon levő ablakokat aránytalanul kimérve és beosztva lenni állítja. A szerződós 10-ik pontjábau pedig kiköti, hogy az ilyetén hibák felett választott bíróság Ítéljen; melynek következése az, hogy az ez által kijelölt, s ártalmasnak talált hiányok, a válalkozó által helyrehozandók; mit ha nem teljesítene, alperes jogai biztosítására meg kellé engedni, hogy a kijelölt hiányokat birói végrehajtás utján helyre pótoltathassa, s ennek költségeit birói megállapitás után felperestől szintén behajthassa. „A szakértői véleményben felsorolt többi hiányok pótlására, felperes nem volt kötelezhető, mert maguk a szakértők szerint is azt, hogy válalkozó építész köteles lett volna-e a tüzifal ablakuyilását belülről is bevakoltatni, s ablakkal ellátni, a padlást téglával beburkoltatni, a chorusi feljárat s Iiomlo-kzatfal építésénél tisztán téglát vagy kevert anyagot használni, a sanctuáriumban szélesebb székeket alkalmazni stb. stb. — a költségvetés s tervrajz elómutatása nélkül meghatározni nem lehet. Ezek rendesen az építtető kezei közt léteznek, tehát azokat az építtető köteles felmutatni, ha kifogásai vannak." A királyi táb 1 a felperesnek keresetét csak egy részben t. i. a 3000 ft. elhagyásával — alapította meg s a perköltségekre nézve, az első bírósági Ítéletet meg nem változtatta. (1868. jan, 15-én. 10015. sz.) Felperes az elleni felebbezésében következőket fejtett ki: A kir. tábla indoka szerint a 3000 frt. azért tagadtatott meg, mert az imaház a szakértők által kimutatott hiányok folytán befejezetlennek tekintendő; és a község e hiányok pótlásáig az A. szerződés 13. pontja szerint jogosítva van azon összeget visszatartani. — Az említett szerződés 13. pontja azonban azt alapította meg, hogy a község az utolsó 3000 frt. részletet az épület collaudirozása után köteles kifizetni. Ezen collaudirozás pedig még 1862. jul. 4-kén megtörtént — a mint az E. a. collaudir. jkönyv tanúsítja, melyet mindkét bírósági Ítélet valódinak, és törvényesnek elismert. A szakértői vélemény, melyet 5 év után az első bíróságnak elrendelni joga nem is lehetett, az imaházat szóval sem mondja terv- és szerződésellenesnek, míg a jogérvényes collaudirung azt szilárdnak, szerződésszerűnek állította. A község az imaházat, a collaudirung után azonnal birtokába átvette s azt folytonosan használja, mi által annak fzerződésszerű befejezését, sa collaudirung helyességét önmaga tényleg elismerte. — A szerződés 9 pontjaként felperes a collaudirung után még 3 évig felelős; ezen 3 év azonban, mely alatt az imaház folyton használtatott, már az uj szemle előtt egy évvel lefolyt. Ennélfogva nemcsak a 3000 ft. kifizetése követelhető; hanem felperes a 3 év után mutatkozó hiányokérti felelősségtől is felmentendő. Alper es részéről a fentebbiekre az válaszoltatott, hogy a collaudirung csak politikai, közbiztonsági intézkedés, mi a mű jó vagy rosz készítése felett, nem határoz, utóbbi csak szakértők megbirálása alá tartozván. Azért is a szerződés értelmében a politikai intézkedés a szakvizsgálattal együttesen képezi csak a collaudirungot. — Hogy a község az imaház birtokába s használatába behelyezkedett, oka az, mert különben 1860. óta a hitfelekezet nem imádkozhatott volna. — A mi a 3 évi felelősséget illeti, ez le nem folyhatott, mig az építés felett szakértők nem nyilatkoztak, mert a szerződés 10. p. értelmében a szakmegbirálás eldöntése szakértők vizsgálatának lett fentartva. A legfőbb Ítélőszék f. év okt. 23-án következő ítéletet hozott: „tekintettel arra, hogy az alperesi hitközség magát minden kifogás nélkül az imaház birtokába helyezte, és hogy ugyanaz a szerződésben kikötött, felperes részről elvállalt jótállási időszak alatt semmi lépéseket nem tett, sőt a birói szemlét is csak a felperes keresete folytáni tárgyalás alkalmával kérte felvétetni; —a m. kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatása mellett az első biróság 1866. dec. 21-kén 1121. sz. a. kelt ítélete annak indokaiból is, azonban azon módositással hagyatik helyben, hogy alperes a 6Y0 kamatokat nem 1862. jul. 4-től, hanem csak a birói intés napjától t. i. 1863. febr. 14-től köteleztetik megfizetni (1869. okt. 23. — 11. sz. a.) 35. Az önhatalmú foglalás alapján követelt birtok kiadatása el nem rendelhető, ha sem az előbbi birtoklás, sem az önhatalmú foglalás ténye be nem bizonyittatik. Tarcsányi Rozália Kanyó, Csetányi stb. ellen még 1850-ben a sz.-miklósi járásbiróelőtt foglalás utján elvett bizonyos földbirtok kiadatása iránt pert indított, mi később az oszt. perrend szerint átalakíttatott s 1866-ban birói szemlével befejeztetett. Hevesmegye tszéke 1867-ben alpereseket elmarasztalta s a keresett földbirtok — mindenik birtokában létező részének kiadására kötelezte— 102 for. szemle s perköltség fizetése terhével. Mert a szemle tárgya felett adott s öszhangzó szakvélemény által igazoltatott, hogy alperesek felperes birtokábó', bár különböző időben a szakértőileg kimutatott foglalásokat tették; és mert ezen szakértői kimutatás az osztály és a csupán községi bizonyítvány által kimuíatott birtokarány nyal teljesen megegyez (1867. sept. 3. — 2317. sz.) A kir. tábla ezen ítéletet indokaiból helybenhagyta (1868. febr. 5. 27978. sz.) Ezen ítélet ellen alperesek részéről közbevetett felebbezésben kifejtetett: A kereseti foglalás 1846. évre tétetik ; tehát ezen keresetre nézve neua egyedül a birói szemle, hanem az akkori törvények eldöntő érvényűek. — A jelen kereseti czim nem lehet más, mint repositionalis ex usu; már pedig a curiai decisiók 2. 5. 6. 192—193 lap rendelik, mikép minden ily perben felperes előbbi birtokát ós a tényleges foglalást kimutatni tartozik, mit felpe-