Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 93. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 7. r.

Pest, 1869. péntek novcm. 26. 93. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügy védegylet közlönye. Tartalom : Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. — Legfőbb itélőszéki döntvények. Ujabb észrevételek a polg;. perrendtartásra. íVihajlovics Miklós urlól. VI. A 422. §-nak a többek tulajdonát képező íeloszthatlan vagyonra vonatkozó intézkedése, mely szerint azon esetben, „ha a tulajdonjog aránya megállapítva nincs, a végrehajtató az arány birói megállapítását a fél költségére saját fel peressége alatt a törvény rendes utjáneszközölni jogosítva van", a telekkönyvezett vagyonra nézve felesleges, más javakra nézve pedig helytelen. Mert a telekkönyvben, ha több személy van mint tulajdonos bekeblezve, vagy mindegyiknek illetéke hányadrész szerint van feljegyezve, vagy a tulajdonosok csak átalában a hányadrész feljegyzése nélkül vannak mint közös tulajdonosok bekeblezve. Az első eset nem jő itt kérdés alá; mert a törvény csak azon esetet tartja szem elótt, midőn a tulajdonjog aránya nincs megállapítva ; a második esetben pedig mindegyik tulajdonosnak egyenlő illetéke van, s igy mindkét esetben — a harmadik eset a telekk. törvény 55. §. világos tartalma szerint nem is levén képzelhető — az arány amúgy is meg van határozva. A nem telekköny vezett javakra nézve pedig, ha a tulajdonosok között az arány nincs megállapítva, nem tartom helyesnek, hogy a végrehajtató saját ftlperessége alatt állapíttathassa meg az arányt. Mert a 422. §. oly végrehajtásokra vonatkozik, melyek pénzbeli követelés miatt, nem pedig valamely ingatlan vagyon bizonyos részének természetbeni kiadatása végett intéztetnek a közös tulajdonos ellen, miután ez utóbbi esetben az arány már az Ítéletben meg van állapítva. Pénzbeli követelés miatti végrehajtás alkalmával pedig a foglalás a javak összeírása által történik; mely összeírás által a foglaltató zálogjogot nyer. Ha ezen összeíráskor a végrehajtást szenvedőnek illetéke a közös tulaj donra nézve ki nem puhatolható, akkor csak az ő közös tulajdona ismeretlen hányadrészben képezi az összeírás tárgyát, és erre ő ismételve mondom —csak zálogjogot nem pedig tulajdonjogot nyer. Ha pedig tulajdonjogot. — nem nyer, akkor oly keresetre nézve, mely a tulajdonjogon alapul, nincs felperessége; más szavakkal: az, akinek valamely tárgyra nézve közös tulajdonjoga nincs, nem követelheti, hogy a tárgy felosztassák, vagy eladassék, és az ő része neki kiadassék, vagy is a közösség felbontassák ; a ki pedig ezt nem követelheti, az azt sem követelheti, hogy az arány, mely szerint őt a közös tárgy tulajdonjoggal megilleti, megállapittassék. És ha e tekintetben a perrendtartás — mint a 422. | §-ból kitűnik — mégis a végrehajtató hitelezőnek felpei rességet ád, megsérti a fentebbi jogelvet. Nézetem szerint a kérdéses esetben, midőn a végrehajtást szenvedőnek aránya, mely szerint ót a közös ingatlan vagy ingó is megilleti, nincs megállapítva, az ő ismeretlen része árverés utján eladandó, és az arány megállapításának kieszközlése a vevőre, ki a vétel által a végrehajtást szenvedő fél jogaiba vagyis tulajdonjogába lép, és igy nemcsak az arány megállapítását, hanem az osztályt követelheti, bízandó volna. Ezen intézkedés azonban a 422.§-ban csupán a nem telekköny vezett ingatlanokra és fel nem osztható, vagv fel nem eztott ingókra volna szorítandó. A 431. §. a 433. § al nincs ösz hangzásban. A 431. §. szerint ugyanis az árverési feltételek az igénylők, a marasztalt fél, és a jelzálogos hitelezők észrevételei folytán, melyeket azok csak az árverésre kitűzött első hatiridő első felében tehetnek, módosíthatók ; hulott a feltételek az árverési hirdetmény által, mely a 433. §. sze"rint az árverési végzéssel egyidejűleg kibocsátandó, már közzététettek akkor, midőn az észrevételek beadására kitűzött határidő, vagy is a hirdetvényben kitűzött árverési határidőnek első fele még le nem járt. Itt tehát azon kérdés merül fel, fogja-e a biróság a már hirdetvényileg közzétett feltételeket a később beérkezendő észrevételek szerint módosítani ? mi — nézetem szerint — helytelen volna, mert ily esetben uj hirdetvényt a módosított feltételek alapján kellene kibocsátani. A tulajdonjog fogalmával nem tartom megegyezőnek a 459. §. azon intézkedését, mely szerint a vevőt, ha az árverési feltételeknek eleget nem tesz, és e miatt uj árverés rendeltetik el, a netáni többlet illeti. Ugyanis a vevő, midőn az árverési feltételeknek eleget nem tesz, sem tulajdonjogot nem szerez, sem ahhoz jogezime nincs; e nélkül pedig nincs joga sem az eladott jószághoz, sem annak vételárához. Mert az árverési feltételek, midőn az árverés befejeztetik, oly szerződésnek tekintendők, mely ugyan a bekebelezés által szerzendő tulajdonjoghoz jogezimet képez, de mely magában foglalja azon hallgatag törvényes feltételt is, hogy az elárverezett jószág, ha a vevő az árverési feltételeknek eleget nem tesz, újból fog elárvereztetni. Ha tehát a feltételek nem teljesítésének esete beáll, a szerződés felbontatik, minek következménye uj árverés; mert ha a szerződés fel nem bontatnék, uj árverésnek helye nem lehelne; ha pedig a szerződés felbontatik, akkor a vevőnek jogezime is elenyészik. Abból, hogy a vevő azon esetben, ha az uj árverésen az előbbi vételárnál kevesebb jönne be, a veszteséget viselni tartozik, jogilag nem lehet következtetni, hogy a vevőnek a netáni többletre is van igénye; mert a