Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 92. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 6. r.

366 az által, hogyha az ingatlan a haszonbérlet időtartama alatt vonatnék végrehajtás alá, a haszonbérlet miatt a függó termés a végrehajtás alól elvonatik, csorbát ne szenvedjenek, és az ily hitelezők, ha másként nem, legalább a haszenbéri összegből a függő termésekre nézve kármentesittessenek, ez iránt intézkedni a törvény és biró van hivatva. A törvény az által, hogy a 417. §-ban a hnszonbérlési feltételek megállapításánál a végrehajtató hitelezőn kivül a többi betáblázott hitelezők meghallgatását is elrendelje; a biróság pedig az által, hogy a feltételeket — e^yesség hiányában tekintettel a fentebbi eshetőségekre állapítsa meg. Hogy ily feltótelek, melyek megállapításánál az előbb betáblázott hitelezők jogai szem előtt tartatnak, a végrehajtatóra nézve nem lehetnek kiválólag kedvezők, miután az ily feltételek mellett csak csekélyebb haszonbér érhető el — az kétségen kivül van, azonban ha a végrehajtató ki nem elégitte'.ik, nem szenved jogtalanul kárt, mivel annak, hogy későbben mint mások, vagy épen nem tábláztatta be követelését, következményeit tartozik tűrni. De nagyobb méltánytalanság volna, ha egy hitelező azért, mivel az előtte betáblázott hitelezők miatt, kik, ha a jószág eladatnék, annak értékét felemésztenék, s különben is a függó termést csak akkor foglaltathatják le, midőn a végrehajtást intézik az adós ellen, nem foglaltathatná le a függő termést, mely amazoknak — miután még végrehajtási jogot nem nyertek — amúgy sem szolgálhat, végrehajtási alapul, holott ö addig, mig ók a végrehajtást vezetendik, talán a termésből elégíttethetnék ki. Miután egyébként a haszonbérlet utjáni végrehaj- . tásra nem a kedvező helyen betáblázott hitelezők, kik ; magából az ingatlan vagyonból elégíttethetnek ki, hanem a kedvezőtlen helyen be- vagy be nem táblázott hitelezők szorulnak, épen ezeknek érdekei vannak a 417. §-nak fentebbi szükség nélküli szigora által sértve, s igy a törvény amazokra nézve nem szükséges, ezekre nézve | pedig gyakorlatban nem alkalmazható. Seminitöszéki határozatok. Sommás eljárásban a felebbezési indokok két példányban való beadatása nem rendelletik. (125. §.) A 279. § nak a felebbvileli beadványok kél példányáról szóló álalános szabálya — sommás eljárásra nem alkalmazható. T. Jánosné sz. k. G-yórváros sommás bírósága előtt T. István és neje ellen igénypert folytatván, s ezen perben felperes felebbezéssel élvén, felebbezése indokait a törvényes határidő alatt csak egy példányban adta be. A sommás biróság f. év sept. 20. 870. sz. a. kelt végzésével felperest utasította, hogy f'elebbezését másodpéldáuynyal s felzettel pótolja 8 nap alatt; ezen végzését azzal indokolván, hogy a perrend 279. §. értelmében minden felebbviteli beadvány, tehát a felebbezési indokok is két példányban beadandók. Ezen végzés ellen felperes semmis, panaszt adott be, kifejtvén, mikép a perr. 125. §. világosan csak azt rendeli, hogy a birói határozat kihirdetésekor a felebbvitel azonnal bejelentendő; és indokai 8 nap alatt külön beadhatók. Ennél többre felebbezö nem kötelezhető, ennek pedig eleget tett. A 279. melyre a biróság hivatkozik csak a rendes perekben beadott felebbezésekre vonatkozik. Ezt mutatja a törvény szelleme is, midőn elégségesnek tartja a felebbezés kijelentését s ennek jegyzőkönyvbe vételét, ezentúl nem rendelvén, hogy indokai több példányban beadattassanak. A Semmitőszék határozta: „A neheztelt végzés megsemmisíttetvén, az eljáró bírósága beadott felebbezés szabályszerű elintézésére utasittatik. „Mert a perrendnek sommás eljárásbani felebbvitelt szabályozó 125. §-sza szerint a bejelentett felebbezés indokait Írásban külön beadni megengedi, de azoknak két példányban beadatását nem rendeli." (1869. nov. 6. — 280o. sz. a ) Megsemmisítési ok nem forog fenn, ha a biróság azon kérelmet, hogy a polgári per felfüggesztessék s bűnvádi vizsgálat rendeltessék, a polg. per végleges letárgyalásáig elutasítja ; illetőleg addig függőben tartja, váljon a peresügy bűnvádi eljárás nélkül elintézhető-e '/ (perr. 10. §.) S. Lébi Szatmármegye tszéke előtt L. Mihály ellen bizonyos telekk. birtok iránt pert folytatván, abban alperes részéről azon kérelem intéztetett a tszékhez, hogy elleniratában felsorolt körülmények alapján felperes ellen a peres kérdést illetőleg bűnvádi vizsgálat rendeltessék s ennélfogva a polgári per folytatása felfüggesztessék. A törvényszék 1869. aug. 14-dikén 2071. sz. a. kelt végzésév-el elutasította alperest kérelmével, a polgári per végleges letárgyalásáig — azon indokból: mert arról, hogy bűneset létezik-e, és hogy annak előzetes megvizsgálása nélkül a polg. kereset elintézhetó-e, vagy sem, csak azon esetben szerezhetni teljes meggyőződést, ha a per már véglegesen letárgyaltatott; nehogy a bünüsyi eljárás folytán a polgári eljárás helytelen ok miatt évekig felfüggesztessék. Ez ellen semmiségi panasz adatott be azon alapon, mintha a tszéki végzés a perr. 10. §-sa világos megsértésével hozatott volna. ASemmitószék következőleg határozott: „A sem. panasz elvetendő; mert a tszék alperest kérelmével véglegesen el nem utasítván, hanem a perr. 10. §-hoz képest azon kérdés eldöntését, váljon ezen peres ügy felett a felhozott bünós cselekmény elitéiése nélkül egyátalában határozatot hozni nem lehet-e, vagy pedig ily előzetes bűnvádi eljárás nélkül is elintézhetö-e ? — a per letárgyalásáig függőben tartván, — ez által oly alaki jogsérelem, mely a 297. §-ként a végzés megsemmisítését vonná maga után, el nem követtetett (1869. okt. 29-kén. — 2358. 2359. sz. a.) A kézbesítési ivre feljegyzett felebbezés törvényesen megtörténtnek nem tekinthető s mint ilyen visszautasítandó. V.Márton Zalamegye egyik szbirája előtt H.Sándor elleni sommás perében alperes elmarasztatván, ezen itélet elleni felebbezését egyszerűen a kézbesitési ivre jegyezte fel, s ekként jelentette be. A megyetszék, akkori másodbiróság, azt mint nem törvényes módon teljesittetet viszszautasitotta. (1869. máj. 28. — 2581. sz. a.) Ez ellen semmiségi panasz adatvan be; A Semmmitőszék azt mint alaptalant elvetette;