Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 90. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 4. r.

358 toztatásokat tehet; azonban ily esetben igen kívánatos lett volna az egy formaság és a következetesség. A 359. §. ugyan is azt rendeli: hogy foglalás az ingatlanokra a végrehajtási végzésnek telekkönyvi bekeblezése által történik ; miért is e végett a végrehajtást elrendelő biróság végzés átküldése mellett a telekk. hatóságot keresi meg. Ezen §. tehát nem bizza a kiküldöttre a bekebelezés kieszközlését, hanem meghagyja a végrehajtást elrendelő bíróságnak a végzésnek — a zálogjognak — bekeblezését, illetőleg ennek kieszközlését a végrehajtó kérelme folytán. Ez pedig gyakorlatban csak ugy történhetik, hogy a kérelmező kijelöli azon ingatlant, melyből kielégi ttését kívánja, és arra a zálogjognak követelése biztosítása végetti bekeblezését kéri; a végrehajtást elrendelő biróság pedig, ha a kérelemnek helyét látja, a végrehajtást végzésileg elrendeli; de ugyan azon végzésben azt is határozza el, hogy a telekk. halóság a végzésnek, vagy is helyesebbea a zálogjognak bekeblezietése végett kerestessék meg. A telek k. zálogjog, melylyel a végrehajtatottnak követelése biatositva van, semmiben sem különbözik a telekk. töt vényszabta eljárást illetőleg a telekkönyvezett ingatlan vagyontól s igy valamint a bekeblezést ingatlan vagyon foglalása esetében nem a kiküldött birói tag, s nem is hivatalból, hanem a végrehajtást elrendelő biróság, éspedig a végrehajtató fél kérelme folytán eszközli; ugy nem lehet ezen szabálytól a telekk. törvény ellenére oly felülkeblezésnél sem eltérni, mely valamely betáblázott követelés foglalása esetében eszközlendó, legyen bár annak tárgya esak zálogjog, vagy a követelés tulajdonjogi átruházása. Ide járul az is, hogy a telekk. törvény 68. §. szerint bekeblezés és előjegyzés s isry felülkeblezés is csak az imént idézett §-ban és külalakra, üézve egyéb §§-ban meghatározott kellékekkel ellátott okirat alapján engedhető meg, holott ily okiratot a bírói kiküldött elő nem mutathat. Vagy talán az uj perrendtartás a felülkeblezés kieszközlését a kiküldöttre bizván, oly esetet tesz fel, midőn a végrehajtatóra a marasztalt félnek követelése csak a végrehajtás folyama alatt ruháztatik át tulajdonjogilag, midőn t. i. a végreba'tató azt a végrehajtási kérvényben nem kérelmezte? Ámde ily átruházás csak vagy egyesség által, vagy a végrehajtató végrehajtási kérelmének változtatása folytán történhetik; de mindkét esetben szükséges az okirat, legyen az bár egyesség, vagy birói végzés, melynek alapján a felülkeblezés vagy a követelés átruházásának bekeblezése történik; a végzést pedig nem a kiküldött,hanem csak a biróság hozhatja. Ezekből kitetszik, hogy a 390§. szerkezete két szempontból hiányos, mivel csak a jelzálog felülkeblezéséről szól, holott a 387 §. szerint a bekeblezett követelósbőli kielégítés, annak a végrehajtatóra leendő átruházása által is történhetik; és mivel a felülkeblezást, — mihez, nézetem szerint hozzá teendő volna a követelés átruházásának bekeblezése is — a kiküldöttre bizza. Semniitőszéki határozatok. A birói személy érdekeltsége — a perr. 56. §. b) esele forog fenn, midőn a biró, törvényszék ülnöke, az egyik fél ügyvédével testvéri viszonyban áll. A fél ügyvéde az általa képviselt ügy állal kétségtelenül érdektlve van. Az ügyvédi érdekeltséget a perr. 252. §. rendelete meg nem szünteti. Az ily birói személyek itélelhozatalnáli részvéte semmiségi alapul szolgál. P. József mint felperes Sz. Ignácz mint alperes ellen Pestmegye kalocsai törvényszéke előtt 100 fit 50 kr. ftb. iránt pert indított. A tárgyalás azzal lón befejezve, hogy alperes a tszék által elmarasztatott. (1869. apr. 1-én 452. szám alatt.) Alperes f. é. jul. 26-án az ellen s e m m i s ég i panasz t nyújtott be, melyet a birói érdekeltség kifogására alapított, azon okból, mert S. Ágoston jelen perben t s z é k i előadó, és S. József felperes ügyvéde — édes testvérek. Ezen kifogásolt viszony a periratokból s felterjesztésekből valósággal kitűnik. A Semmitőszék következőleg határozott : „A semmiségi panasznak hely adatik, s a megyetszéknek 452. sz. a. Ítélete megsemmisíttetik: „mert a polg. perr. 56. §. b) pontja a bírónak határozottan tiltja oly ügyekben résztvenni, melyek által oly személyek, kik vele testvéri viszonyban állanak, érdekelve vannak; jelen esetben pedig felperes ügyvédje, ki a per előadójával, s e szerint egyik bírósági személylyel — a felterjesztő jelentésben hallgatag elismert — testvéri viszonyban áll, az ügy által tagadhatlanul érdekelve van ; és ezen ügyvédi érdekeltséget a 252. §. azon rendelete, hogy a képviselők dijai a biró által mindkét fél irányában, s úgy a pervesztés, mint a per megnyerése esetében, megállapitandók, minden tekintetben meg nem szünteti. (1869. okt. 30. — 2360. sz. a.) | Mig az elválás kérdése az illető bíróságok előtti iárgyalások befejezésével el nem döntetik, — külön a közszerzeményi vagyon kiadatása iránt per nem indítható (perr. 12. §) A közszerzemény iránti keresetek nem a sommás birósághoz, hanem a törvényszékekhez tartoznak (perr. 22. §.) Ily kereseteknél a rendes birói illetőségtől elterésnek nincs helye (perr. 53. §. c. p.) — s azok a nem illetékes biróság által hivatalból visszaulasitandók, habár ellene kifogás nem tételeit is. (51. §.) Sz. Bálint makói lakos feleségétől tényleg, törvény rendes utjának használata nélkül elválván, magával vitt különféle ingóságokat. Ennek folytán Sz. Bálintné a makói főszolgabíró előtt férje Sz. Bálint ellen sommás keresetet adott be 4 ló, 2 kocsi 70 köböl buza stb. mint közkeresményük fele részének visszaadása iránt. A makói járás főszbirája következő végzést hozott: Felperesnő keresete leszállittatik, s azzal a törvény rendes útjára utasittatik ; mert jóllehet, hogy alpe1 res beismerte, miszerint felperesnek 4 lóvát stb. mint közkeresményt elvitte, de miután keresetét, mely a férj és nője közt feriforgott vagyonjogi viszonyból keletkezett; tekintve, hogy sem a közszerzemény álladékát igazolni, sem a keresetben követelt és alperes által eltávolított termés mennyiségét bebizonyittani nem volt képes— még az e8zközlött tanúvallomás által sem lehetett tisztára hozni; mert azon kivilágított körülménynél fogva, hogy a férj nejét elhagyta, a közlük fenforgott vagyonjogi visszonyia nézve, mindaddig mig az elválás kérdése eldöntve nincsen, határozni nem lehet, jogában állván fel-