Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 85. szám - Inditványok

339 tunkban is indokoltan kifejeztük, széthelyeztetni fogna; addig azonban a kir. tábla jelenlegi szervezete mellett, a fegyelmi bíráskodásnak általa ellátása, gyakorlatban kivihetetlen; mert tekintve, hogy fegyelmi kihágási esetek egy ugyanazon időben különbüző, és egymástól nagy távolságra fekvő helyeken merülhetvén fel, mig egy részről a kir. tábla tagjai hosszabb időre, messze vidékre tetemes költséggel kényszerülnének mintegy elvándorolni, addig másrészről a kir. tábla munkaereje ily módon, tulajdonképeni hivatásától elvouatván, az átalános igazságszolgáltatás érzékeny hátramaradást szenvedne, — ezen §. szerkezetének tehát ugy a gyors igazságszolgáltatás, mint az államháztartás érdeke hathatósan ellene szól. Ha tehát a kir. tábla fentebb jelzett, s annak idejében hazánkban fennálló össze; ü^yvédegyletek által pártolt óhajtásunk ellenére, továbbra is öszpontositva meghagyat ik, nézetünk azon esetben oda irányulnr, miszerint a kir. itélő tábla fegyelmi birnskodása csak az elnökükre, és tanácsbeli ítélő bírákra szoríttatnék ; ellenben a segédés kezelő személyzet, valamint az egyes birák feletti fegyelmi bíráskodást saját első folyamodású törvényszéke gyakorolná. 6. A 38-k §-t sem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, mert a szerint „a fegyelmi eljárás csak a kir, ügyész kívánatára rendelhető el.ft Mi, ruiut eddigi észrevételeink mutatják, a bírákat és bírósági hivatalnokokat fegyelmi eljárás esetére sem kivánnóyvédelmi tekintetben kevesebb jogkedvezményben részesíteni, mint bármely más honpolgárt; de ép azért másrészről oly hozzáférhetlenséget sem tarthatunk helyesnek, mint a minő részükre az idézett §-ban biztosíttatik. A kir. ügyész sem lévén csalhatatlan, mint egyes ember, könnyen tévedhet, de másrészről nem lehetetlen, hogy a fegyelmi eljárás meg — vagy meg nem indításában egy részről elnézés, ellenben másrészről túlszigora által vezettetnék, — de meg, a mig a kir. ügyész kezébe az önállóknak lenni kellő birák felett ily korlátlau nagy hatalom tétetik le, addig azáltal a bíróság elnökének mindenkor, s minden körülmények között fentartatni kellő tekintélye aláásatnék; mert a fegyelmi esetet neki lévén kütelessége, indokolt jelentése mellett, bejelenteni, azt a kir. ügyész tetszése szerint félre tehetné, holott egy bírósági elnökről távolról sem akarjuk feltenni, hogy alapos ok nélkül kívánna vak lármát ütni feljelentése által ; — annálfogva nézetünk az lenne, hogy a fegyelmi eljárás iránti panaszok nem a kir. ügyészhez, hanem közvetlen az illető fegyelmi bírósághoz lennének benyújtandók, mely a kir. ügyész és vádlott előleges meghallgatása mellett azonnal határoz a kért vizsgálat elrendelése, vagy el nem rendelése iránt; — és ezt annál helyesebbnek látjuk, mivel a 39-dik §. szerint különben is a vádlottnak is megballgatá.-a után határozhat a bíróság azon kérdés fe lett: van-e helye a fegyelmi eljárásnak, vagy nincs; de végre a kir. ügyésznek csak a vádlás, és véleményadás a tiszte, nem pedig a bíráskodás; márpedig mihelyt tőle tétetik függővé, valamely fegyelmi eljárás meg- vagy meg nem indítása: vele a bíráskodás joga megosztatott. 7. Az 53. §. intézkedését, mely szerint a fegyelmi biróság határozata hozatalánál nincs kötve bizonyítási szabályokhoz, s a vádlott ellen a felmerült vádak, s a büntetés iránt belátása szerint szabadon határoz, sem helyesnek, sem czélszerünek, és megnyugtatónak el nem ismerhetjük, sőt az által az egyéni, gyakran téves felfogásnak, s eshetőleg önkénynek tág tért látunk engedve; — annálfogva ezen, az átalános törvénykezési elvekkel ellenkező tétel helyett azt kivánnók betétetni; hogy „a vádra nézve a biróság a bizonyítási szabályok szerint, a bizonyitékok alapján köteles határozni." 8. A VT-dik fejezet 66. §. azon rendelkezését, mely szerint „kártéritési kereset megindithatására a fegyelmi biróság külön engedélye szükséges" nem helyesalhetjük, mert, mig azon esetben, midőn az engedély a fegyelmi biróság által kiadatnék, ez által a kar megítélése iránt megkeresett biróságra már előlegesen erkölcsi nyomás gyakoroltatnék marasztaló Ítélet hozatalra: ugy akkor, midőn az engedély megtagadtatnék, a keresetet mintegy kénytelen lenne elutasitani; mindenesetre pedig az által legalább informáló befolyás gyakoroltatnék az itélő biróságra; — annálfogva, hogy egyrészt a birák alaptalan keresetekkel folyton ne z iktattathassanak, s ez által teendőiktől el ne vonassanak; de másrészt ismét, hogy az általuk okozott kárra nézve a károsított elégtételt szerezhessen; nézetünk szerint a fegyelmi biróság külön engedélye, mint egészen felesleges, kihagyandó, hanem marasztalás esetére az Ítéletben a feleknek kártérités iránti joguk, világosan kifejezve, fenhngyandó, s részükre azon Ítélet kézbesitendő lenne, a kártérité-i kereset annak alapján feltétlenül megindítható lévén. *) Kelt Debreczenben, az ügy védegyletnek 1869. évi október hó 23-án tartott rendkívüli közgyűléséből. Simonlfij Samu, elnök. Kovács Sándor, titkár. Senmiitüszéki határozatok. Az örökösödésből származó keresetek a törvényszékek, illetősége alá tartoznak, (perrend 37. §.) Tehát a hagyatéktóli elkülönítést, kifiasílásl, öröködési alapon czélzó keresetek elítélésére sem hivatoák a sommás bíróságok. Ch. János mint Luiza leányáról, M. Rezső első feleségéről maradt M. János unokája term. gyámja, miután a hagyatékot tárgyaló városi tszék által kérelmével perutra lett utasítva — Selmecz város egyes bíróságához özv. M. Anna ellen, anyai hozományának, még természetben meglevő ékszereknek, melyek M. Rezsőnek, kinek M. János első nejétől való fia volt — hagyatékába felvétettek s alperes beismeréseként atyjánál S. Samunál 200 frtban elzálogositvák, úgy már eladott 2 takarónak —.hagyatékátóli elkülönítésével kiváltás [nélküli kiadatása iránt keresetet adott be. Alperes a sommás bíróság illetősége ellen kifogást tett, mert a perr. 559. §. rendeli, hogy ha az örökös peruijára utasittatik, keresetét az örökösödési per birája előtt tartozák benyújtani, ez pedig a 37. §-ként nem az egyes bitó, hanem a tszék. És a 93. §-ban jeleu követeléshez hasonló örökségi igényekről nincs szó. Az eljáró biróság f. év sept. 1. — 1994. sz. a. határozatával alperesi kifogást elvetvén, a birói illetőséget megállapította. *) Sajnáljuk, hogy e közleményt csak szerdán okt. 27. d. után kaptuk. S z e r k.