Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 85. szám - Inditványok

338 tebb felemlített körülmények miatt, vagy egy üzérkedő, vagy a hitelező, vagy a tulajdonos társak veszik meg számításból, vagy kénytelenségből a vagyont képzeletet felüimuló olcsó áron s igy, vagy a hitelező károsodik, követelése ki nem telvén s maga a vételre képtelen lévén, vagy az adós vagyonát is elveszti s e mellett igen gyakran tariózásban is marad, mely miatt később fzerezhető vagyona is mindig ki lesz téve a lefoglalásnak, mi ismét az egyén munkakedvét megöli, vagy azt másoknak is bünrészessége mellett vagyon eltitkolásra, erkölcstelenségre ösztönzi, mintegy kényszeríti. \ Fel lehetne itt hozni, hogy a hitelező dolga lévén a hitelezés: járjon utána, kinek van önálló saj.it vagyona. De mi lesz ekkor a hitel, a forgalom ügyéből? Lehetne mondani, hogy a közös tulajdonostárs, ha hiteltakar szerezni: szerezzen önálló vagyont. Igen, de ez oly sok ezernek nem áll módjában. Ellen lehet vetni, hogy a nem adós tulajdonostársak érdekeit meg kell óvni. Ez ellenvetés tagadhatlanul figyelemre méltó. De ha meggondoljuk, hogy egyfelől épen a jóhiszemű hitelezők a felidézett törvény intézkedése áltat mennyire megkárosittathatnak s emiatt mára közel jövőben a hitel s forgalom nagy mértékben csökkenhet s okvetlenül csökkenni is fog, másfelől pedig az adós érdekének veszélyeztetése a közös tulajdonostársakra, kik vagy rokonok, vagy épen házastársak s különösen, kiknek a véiel módjukban nem áll, közömbös nem lehet, söt épen rájuk nézve is káros: a nem adós tulajdonostársaknak a törvénybe iktatott joga megóvásából eredhető haszon a bekövetkezhető kárt egyátalában nem ellensúlyozhatja. . (Folyt, kövr.) A debreczeni ügyvédegylet észrevételei a bírói felelősség törvényjavaslatra. Egyletünknek alapszabályaiban lefektetett hivatása lévén, a törvénykezés terén minden mozzanatnak figyelemmel kisérése, s a törvénykezésre vonatkozó törvényjavaslatok feletti véleménynyilvánítás, és észrevételezés: „a bírák, és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényjavaslatára a következő észrevételeket teszszük : Örömmel üdvözöljük a birói felelősség nagy horderejű eszméjét, s a felelősségi lörvényjavaslatot mint gyors és biztos igazságszolgáltatásunk jövőbeli hathatós emeltyűjét, és biztositékát nemcsak időszerűnek, s nélkülözhetetlennek elismerjük, hanem ancak mielőbb szentesitett törvényerőre emelését, és életbeléptetését óhajtva várjuk. Azonban a felelősségi eszmének eme szívélyes üdvözlése mellett sem ismerhetjük el e törvényjavaslatot, ugy a mint van, — mindenekben helyesnek, s különösen e következő észrevételekkel kívántuk azt kisérni: 1. Az I. fejezet 2-ik §-a e) pontját illetőleg szeretjük hinni, hogy az ott emiitett kezelő személyzetbe azon szolgaszemélyzetisbele értetik, melynek teendői szintén felelősséggel járnak. 2. A III. fejezet 20. §. a) pontjához, nézetünk szerint, világosan hozzá teendő lenne, miszerint azon biró, vagy bírósági hivatalnok is fegyelmi vétséget követ el, ki a törvényben megirt határidőket, akár valamely ügy előterjesztésében, akár egyéb hivatalos teeudőiben meg nem tartja. 3. A 27. §., mely igy hangzik: „fegyelmi eljárásnak nyugdíjazott bírák, és bírósági hivatalnokok ellen is van helye" —véleményünk szerint teljesen felesleges, és egy szerűen kihagyandó lenne. Mert a nyugalmazott birák, és birósági hivatalnokok, mint ilyenek, semminemű hivatali eljárást és szolgálatot nem teljesítvén, fegyelmi vétséget el sem követhetnek, — ha pedig nyugalmi állapotukból tényleges hivatali szolgálatra felhívatnak, és alkalmaztatnak : akkor nem mint nyugalmazottak, hairein mint tényleg valóságos szolgálatban, lévők, a rendes fenyítő eljárás alá tartoznak különben is; de meg a nyugalmazott birák, és bírósági hivatalnokok, mint ilyenek, a rendes magánéletbe térvén vissza: kivételes törvények alá nem helyezhetők. A 30-ik §-t sem helyeselhetjük, mert bár a szerint a megintés írásban történik, az ellen jogorvoslatnak hely nem adati k. A „megintés" már maga fegyelmi büntetésként tekintetvén, a megintett, de magát arra érdemesnek nem érző félre nézve azon jogelvnél f>gva, hogy védelmétől senki el nem zárható, ajogorvoslat használhatása megengedendő lenne, mert tévedni emberi dolog lévén: nem lehetetlen, hogy a megintő elnök elegendő, vagy épen legcsekélyebb alap nélkül alkalmazza a megintést; sőt az is megtörténhetik, hogy személyes ellenszenv, v;igy gyül|^^vezethetné a megintést, — a midón az, az illető kezeltetett hivatali hatalommali visszaélés lenne; mely ellen, ha jogorvoslat nem használtathatnék, a mig egyrészről az ily visszaéléseket, maga a törvény védeni látszatnék, az alatt a magát ártatlannak érzó megintett a törvényben megnyugvást nem találhatna. Ezeknél fogva mi a jogorvoslat használhatását a megintés esetére is kiterjesztetni óhajtjuk. 4. A 31-ki §-ra észrevételünk az, hogy haafegyelmi eljárás alkalmából hivataláról önként lemondott, vagy attól elmozdított birósági hivatalnoknak 3 év lefolyása alatti folytonos kitűnő javulása a 3 év eltelte után ismét birói hivatalra képességet biztosit: önként következik, hogy azon hivatalnok esetleg ismét alkalmazást nyerhet; azért véleményünk az, hogy miután ezen birósági hivatalnok előbbi hivataloskodási helyén oly mérvű tiszteletre, és tekintélyre, minő kell, hogy a birót megillesse, — semmi esetre sem számithatna: az elengedhetlenül szükséges bírói tekintély fentarthatása, és az illető saját érdekebői is, az idézett §-hoz világosan hozzá teendő lenne, hogy „a fegyelmi eljárás alkalmából önkéntesen lemondott, vagy attól elmozdított, azonban a fentebbi módon ismét birói hivatalra képesitett birósági hivatalnok esetleges újból alkalmaztatása előbbi székhelyére ki nem terjeszthető." 5. A IV ik fejezet 3 3 ik §-át, mely szerint: „az első osztályú fegyelmi bíróság a kir. tábla tagjaiból alakul, s ennek hatósága kiterjed a területén létező összes első folyamodású bíróságok itélő biráira és kir. ügyészeire, valamint az első folyamodású bíróságoknál, sa kir. ügyészeknél alkalmazott összes segédszemélyzetre", csak azon esetben, s csak akkor tartjuk, úgy a mint van, czélra vezetőnek, s gyakorlatilag kivihetőnek, ha és a midőn a Pesten öszpontositott királyi itélő tábla, mint az iránti óhajunkat, és reményünket a mult 1868-ik évi február 9-kén tartolt értekezletünkből kelt, s közrebocsátott emlékira-