Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 82. szám - A telekkönyvnél előforduló összeütközéseknél mint kellessék az érdekelteknek továbbá eljárni? 1. r.

Pest, 1869. kedden október 19. 82. szám, Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI (SARAOk, Dcbreczeni és eperjesi ügyvédegylct közlönye. Tartalom: A telekkönyv összeütközések. — Semmitőszéki határozatok. — Legfőbb itélöszéki döntvények. — Min. rendelet. A telekkönyvnél előforduló összeütközéseknél mint kellessék az érdekelteknek továbbít eljárni?*) Kopp Ferencz tolckk. igazgató s előadó úrtól. (Pozsonyban.) Midőn egy más alkalommal e szaklapban a lelekk. összeütközések (Colüsionsfalle) tárgyában irt értekezésünket befejeztük, azon Ígéretet tettük, hogy kifejtendjük nézeteinket aziránt is, hogy mikép kell ily esetekben a felektiek eljáróiok ? Most akarjuk ez ígéretünket beváltani. Azon eljárást tárgyaltuk, mely a telekkönyvi hatóság illetékességihez tartozik. A további .ezen egyidejüleges telekkönyvi bevezetéseknek megszüntetésére vagy kiigazítására irányzott lépések kizárólag a felek dolga,és csak ezektől függ,ha váljon ezen büonyos irányban c?ak ideiglenesen fenálló birtokállást fentartani, megszüntetni vagy peresitteni akarják, fi azért a telekkönyvi hatóság a feleknek a perutr i utasítás mellett záros határidőt nem tűzhet ki, hanem i»zt egészen önkényükre bízza. A további eljárásnál azon kérdés merül fel, mily periatézménynyel lépjenek azok fel egymás ellenébe, ha egyik a másikát a közös tulajdonból kizá ni akarja? A f e 1 h i v ás i per, mely szerint az egyik a másikát az egyidejülegesen nyert jog lemondására — különbeni örökre való érvénytelennek nyilvánítása mellett szőrittani akarn •, — <z esetben úgylátszik, nem lenne alkalmazható. Mert ha ezen amúgy ís vitás nézetet, — hogy t. i. a telekkönyvi átiratási kéret, mintegy a f e 1 h ivásboz alkalmas lám- vagy hozzáférhetési eszköznek lenne tekintendő; helyesnek mondani kellene; — úgy az átiratási kéretet az egyidejüleges kérvényezőre nézve, azért nem lehetne tám vagy ho z z á fé r h e t és i eszköznek tekinteni, mert minden kérvényező felieszi, hogy csak a z e d d i g i tulajdonos, nem pedig az egyidejüleges kérve iyező ellen kérkedik ezen joggal, melynél fog?a tehát csak az eddigi tulajdonos, nem pedig az egyidejüleges kérvényozó volna jogosítva a felhívási per nieg'nditására. Eunélfogvi a második ö s s z e ü t k ö z é s i esetben a bekebelezett okmánynak törlésére vagy semmisnek nyilvánítására, vagy pedig a felperesi kizárólagos tulajdonjogának elismerésére kellene pereli.i, és ez által az összeütköző igényeket Ítélet alá bocsátani. A harmadik összeütközési esetnél kell a bekebelezett tulajdonosnak a bekeblezett hitelezőt követelésének törlésére, vagy a hitelezőnek a tulajdonost követelésének feltétlen elismerésére perelni. Ez által az első a terI heltetést megszünteti, a második pedig zálogjog bekeblezését megállapítja, A negyedik összeütközési esetben az engedményes az engedményezett követelésének elismerésére és az egyj idejülegesen kérvényezett törlés engedésére, vagy az egyidejüleges törlést kérő az engedményest engedményezett követelének törléstürésére pereli, — önként értetik, hogy az utóbbi esetben, azután a törlést kérőnek kérete akadályt nem lel. Eredménye a birói elitélésnek, ha egyik a másik felett előnyt nem perel el. Mily módon, mily körülmények közt egyik fél a másik felett a jogezimben mily előnyt vihat ki, és az által vetélytársát az egyidejűleg keresett tárgyban, hogy zárhatja ki, oly kérdés, melynek taglalása ez uton messze vinne. Szándékunk csak végleg a birói érdemleges Ítéletnek az esetre szóló eredményét felhozni, ha a tárgyalt perben egyik sem tudna a másik ellenébe valami előnyössebbet állittani, vagy bizonyittani. A második összeütközési esetben, ezen feltevés folytán, valamennyi folyamodó egyen 1 ő részekben i tulajdonosnak tekintetnének az igényelt birtokban ós p°dig a következő indokoknál fogva: Mihelyt a perfelvételnél egy fél sem tudja a másik szerzési c z i mének érvénytelenségét kimutatni t hát mindegyik mellett érvényes jogezim harezol, úgy a kizárólagos tulajdon iránt (o. p. tk. 440. §.) csak az előző bekeblezés határozhat, miután a jogezim még tulajdont nem ád (optk. 425). Miután azonban az idézett esetben a jogezim bekeblezését senki előbb, hanem mindegyik a többivel kérte; tehát valamennyi a véletlen eset folytán a tulajdonnak jogos átadásában közösségben vannak; ezen közösségbeni rész a közös átadás aránya szerint, mely átadás a tulajdont megállapítja, — ítélendő meg — azaz mindegyik egy eszményi egyenlő részt nyer (optk. 825. 829. 888. 889. §.) Hogy ez esetben, melyben mindegyiknek érvényes jogc.'ime van, — a jogügyletnek előbbi vagy későbbi keltezése előnyt nem nyújthat, mit néhány practicus állítani merészelt, világos; mert a törvény egy jogezimnek sem nyújt — legyen az szerződés, végrendelet, ítélet vagy törvény — több erőt, habár az egyik vagy másik előbb vagy k é s ő b b származott (optk. 4250 (Folyt, köv.) *) Lásd lapunk mult évi 51 — 52 számait. S z e r k.