Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 81. szám - A büntetőjogi beszámitásról

Pest, 1869. péntek október 15. 81. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A büntetőjogi beszámításról. — Semmitőszéki határozatok. — Buda-pesti ügyvéd-egylet. A büntetőjogi beszámításról. • Dús László köz- és váltó-ügyvéd úrtól (N.-Váradon.) A bűnügyeknél nincs nagyobb fontosságú actus, mit az itéló bírónak figyelembe inkább kellene tartania, mint a beszámítás, mely a tények elkövetésénél a büntetés mértékének kiszabását vagy enyhíti, vagy súlyosabbá teszi. Ezen beszámítás az, mi a biróban finom mérlegelést, mélyebb itélő tehetséget, határozottságot és leginkább terjedelmes emberismeretet követel; de megköveteli azt is, hogy a bíró önálló és független, vagyis minden behatástól vagy reáhatástol ment legyen ; mert a mások véleményének alárendelt bírói vélemény nem bírói vélemény, hanem szolgalelkűség, mely azt mutatja, hogy a biró épen ott, hol hivatása az igazság kimondása, magát az igazság fogalmát nem ismeri s tudatlanságból vagy lelki gyengeségből más, talán a behatások alatt görnyedő egyéniségtói vesz útmutatást. A beszámítás az, mi a helyi szokásokat és az egyéni vérmérséklet ismeretét, a lélektani indokok szigorú megbirálását követeli a bírótól. A beszámítás az, mi szigorú szakavatottságot követel attól, ki embertársai fölött Ítélni akar. Hogyan merészel az a bírói székre ülni, ki mindezeknek hiányában szenved?! Elég sajnos, hogy hazai itélő biráink nagy része nélkülözi a fentebb elmondottakat. Hallottam egy esetet a régibb időből, mikor a statárialis biróság elnöke oda nyilatkozott: „Felette sajnálom ez embert, de fel kell akasztatnom jobb tudomásom ellenére, mert ügyvéde roszul védelmezte." — S a mit mondott, meg is tette. Tudok más esetet, hol a vádlott, noha ellene a bűntény bebizonyíttatott, vádlottá bűntény elkövetését maga is beismerte, és mégis egyszerűen felmentetett, mentségéül, tehát beszámításul az vétetett, hogy még nagyobb csalást is követhetett volna el, mint a minőt elkövetett. — Tudok esetet, hol a panaszos minden szava igazsáu gyanánt vétetett, mig vádlottnak a körülményretett felvilágosítása s a bűntény elkövetése ellen tett határozott tagadása, minden bizonyíték hiányában is, figyelembe sem vétetett. Hazai bíróságaink kiindulási pontjául azon elv szolgál, ha csak ezen elvet valami elő nem hozható körülmény meg nem változtatja, hogy mihelyt vádlott valaki, azonnal bűnös és elitélendő. — Tisztelet a kivételeknek ! Nem akarom ezzel hazai bíróságainkra a barbarismus bélyegét sütni, de ki kell mondanom, hogy az a jelenlegi szervezettel fon nem állhat; mert a biróság jobbára oly egyénekből van alakítva, kik a bünfenyitő eljárást csak híréből ismerik, magát az anyagi jogot soha nem tanulmányozták. Már pedig inkább kevesebb, de szakavatott, mint sok, de saját vélemény nyel nem biró bírák legyenek. Nagyon is beismerem én azt, hogy a bűnösség kimondásának kérdésénél felette hasznos sőt szükséges az esküdtszéki rendszer fölállítása, létezése; mert helyi szokásokkal és emberismerettel biró esküdtszéki tagok nagyon ritka esetben vétenek, de ha vétenek is, épen azért vannak ott a szakavatott és független bírák, hogy a hibát helyrehozzák, a tény körülményeit megvizsgálják s a szerint szabják meg a büntetés mértékét; mert a büntetés mértékét megszabó itélő biró egyedül a törvény és saját lelkiismerete által van korlátolva, a törvény pedig a büntetés mértékének legkisebbjét s legnagyobbját szabván meg, annak alkalmazásánál a beszámítás határoz. Régen lejárt az az idő, mikor a biró a bebizonyított bűnténynél egyszerűen a törvény szigorához fordult, azt alkalmazta anélkül, hogy az enyhítő körülményeket figyelembe vette volna; régen lejárt a jus gladii idöszal: i, mikor egyes családok, királyi kiváltság jogán, élethalál urai voltak embertársaiknak. Az emberiség haladásával, a jogérzelmek terjedésével, az egyenlőség kimondásával, az emberek közül választott képzett és szakavatott férfiakból alakított törvényszékre szállott át az ítélés kötelessége. Az emberiség kifejlődésével a tények körülményeinek megvizsgálása, a lélektani indokok figyelembe vétele a birák köt lessége lőn. Lehet e a bírónak figyelembe venni minden esetben a beszámítást? Azt, hogy lehet, maga a józanész mondja; hogy kötelesség, maga az emberiség parancsolja. Van eset reá, hogy a tény elkövetője a tény körülményeire tisztán nem emlékezik, s vallomásában az egyszerű beismerésnél megáll. A biró kötelessége a tanúk előadásaiból, vagy a hely megvizsgálásából kideríteni azt, hogy a tény mennyiben számitható be, mennyiben fordulnak elő enyhítő vagy súlyosbító körülmények. Ily esetben a bűnösséget egyszerűen, a mellék körülmények figyelembe vétele nélkül csak azért kimondani, mert vádlott a tényt beismerte, lelketlenség s a birói tiszttel való visszaélés lenne;mert a biró e földön az egyetlen igaz biró helyét pótolja. Történhetik más eset, hol valaki bűnösnek vallja magát csak azért,* hogy ezen vallomása által valami ked! véltjét, p. o. atyját a büntetés alul felmentse.