Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 80. szám - A vegyes házassági válóperek illetősége

318 már nemcsak alsó bíróságaink, — hanem legfelsőbb bíróságunk részérói is a magasb igazságszolgáltatás életfontosságú érdekei ellenében, a törvénykezésnek igen leverő képét állítja élőnkbe, mi úgy látszik jelenünkre már is súlyos, de jövőben még elszomorítóbb leend. A hátralékok nagy tömege, és a hátralékok folytonos növekedése — ez tűnik élőnkbe mindenekelőtt s mindenekfelett. A feutebbi adatokból látszik, mikép míg 1867-bÓl csak 2322 ügy hátralék jött át; addig 1868-ból a jelen uj korszakra már 5502 hátralék maradt — több mint még \ egyszer annyi — mi azután a bajok s kedvezőtlen ered mények állandó s folytonos forrásává válik. A hivatalos adatok szerint, míg 1868. júniusban a hátralék: 2241; — már 1869. júniusban: 6084.— Továbbá 1868. július végén a hátralék : 2231; ellenben 1869. július végén: 5635 és hasonlóan f. é. augusztus 5613 hátralékkal végződött tavali 2655 ellenében. A teljesített munkaarányt tekintve, 1868. július végéig a legfelsőbb törvényszéken elintéztetett: 1741 ügy — 1869. július végéig pedig 1041; — továbbá 1868, auguszfusyégeig: 2222; ellenben 1869. augusztusban csak: 1709.És pedig ezekből ezen 3 hó alatt 1868-ban az ítélettel bevégzett ügyek száma: 2971—1869-ben pedig nem több mint 772. Ezen különbség nyilvánul azután mind a beadványok,mind a hátralékok számaránya ellenében. Az 1868. júliusi beadványok száma: 3973. — és az elintézetteké: 1741. Ez közel fele az addigi beadványoknak. — Mig 1869. júliusban a beadványok tettek : 6676 összeget, CDiből csak: 1041 intéztetett el. — Ez jóformán csak '/6 részt k-épez. Az 1868. augusztusi be a d vá ny o k : 4877; miből: 2222 lett elvégezve. Ez ismét megközelíti a.felerészt. — Míg 1869. augusztusban a 7322 beadványból csak 1709 intéztetett el, tehát kevesebb mint egy negyed rész. És igy a hátralékok irányában is. — 1868. júliusban 3973 beadvány mellett a hátralék 2231-et tett, tehát jóval kevesebbet, mint annak felét; mig 1869. július végén: 6677 beadványból a hátralék: 5635. öt foglalt el; s így a hátralék a beadványok négy ötödét képezi. így tavali augusztus végén is 4877 beadványból a hátralék szinte érezhetóieg kevesebb felénél t. i. 2655; mig jelen évi aug. végén 7322 beadvány mellett ismét 5613 hátralék maradt. Ezek az eddigi tapasztalatok tényei. Hát még szept. végével? Mit fognak még akkor mutatni a számok? Mi nem vizsgáljuk, nem kutatjuk ez alkalommal az eddigi szomorú eredmény okait, különböző természetű forrásait; nem a munkaerő elégtelenségét; nem a kinevezések gyöngeségeit, melyeket szintén tényleges számokban lehetne kifejeznünk s felderítenünk; nem az igazs. minisztérium által eszközölt curiai szervezés hibásságát; nem azon befolyást, melyet a kedvezőtlen eredmény előállítására gyakorol az uj miniszterialis törvénykezési s codificationális rendszer, vagyis inkább minden rendszer hiánya — mi a foltozgatásban, ide-oda való kapkodásban nyilvánul — mint nyilvánult európaszerte mindenütt, hol ily félszeg, foltozgató codificationalis eljárás alkalmaztatott, a milyen követtetik jelenben minálunk. Mi miudezek mellőzésével csak a puszta számokat kívántuk szemeié állittani. E számok elég világosan,megérthetően nyilatkoznak. E számok magukban is elégségesek, hogy bármely igazs. miniszter, ki az igazságszolgáltatás magasztos érdekei iránt csak némi érzékkel és némi szakértelemmel is bir — ezen ügyet komoly megfontolásra érdemesítse, a baj forrásait kikutassa, és azok orvoslására mindent elkövessen. És pedig nálunk erre nézve igen sietős s igen erélyes intézkedések szükségeltetnének. A vegyes házassági válóperek illetősége. Egry Sándor ügyvéd úrtól (Félegyházán.) Az 1868: 48. tcz. a vegyes házassági válóperekről rendelkezik; — és pedig, az 1. §. által következőleg : „a vegyes házassági válóperek, a mennyiben a házassági kötelék érvényességét, és az ideiglenes elválást, vagy a végképi felbontást tárgyazzák, az alperes illetékes bírósága előtt inditandók meg; és miután az alperes felett kimondott itélét jogerőre emelkedett, a per legfölebb 30 nap alatt hivatalból átteendő a felperes illetékes biróságához, — mely viszont a felperes felett hoz ítéletet. Min denik félre nézve, egyedül saját illetékes bíróságának az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü Ítélete kötelező." Gyakorlatilag véve, e törvény azt teszi lehetővé, hogy midőn p. o. alperesnőt, mint catholicát a szent szék elválasztja itéletileg, akker a protestáns férjet, mint felperest, illető világi törvényszéke el nem választja; — vagy megfordítva is lehet ezen eset, t. i. a protestáns férjet elválasztja a világi törvényszék, a catholica nőt el nem választja a szentszék, s ekkor tehát lesz is elválás, elválasztás, és nem is lesz. Azt nem mondja az idézett törvény, hogy a felperes törvényszéke ugy tartozik ítélni, a mint az alperes törvényszéke már korábban itélt; ezigy helyesen is van; de a mennyiben a bíróságok felfogásai különbözők lehetnek, és sok esetben szoktak is egymástól eltérni; s minthogy — gyakorlati tapasztalatként az eseteket, tény eket, körülményeket különböző módon veszik szemügyre, s bírálják meg, s a törvényeket sokszor egymástól eltéróleg értelmezik, és alkalmazzák, — ezen jelzett téves kör — c i rculusvitiosus — gyakran előfordulhat. Az marad tehát kérdésül, hogy a felmutatott esetben, van-e törvényes elválás? Az alperesre, egyik esetben van, a felperesre nincs, s a másik esetben a felperesre van; az alperesre nincs. Ki látott valaha ilyen törvényt? A törvény ezen rendelete által megkísértett közvetítés czélhoz nem vezet . . sőt inkább érezhetőbbé teszi annak szükségét, hogy a vegyes h áz asság i v á I óperek mind a két félre nézve világi biróságok által döntessenek el. A korszellem a r. kath. házassági perekre nézve is elfordult már a szentszéki bíráskodástól, azért ideje volna az 1868:54. tcz. 22. §-át a korszellem igényéhez képest teljesen átalakítani. — Ez az oka, a miért az 1868 : 48. t. czikkben felállított kettős bíráskodás elhárításául gyöke-