Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 79. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 3. r.

314 erejéig megszüuteti azon viszonyt, mely közte, mint hitelezd, és a marasztalt fél mint adós között fenállott, és ennek helyébe áll be azon viszony, mely — mint a törvény mondja, az engedményes é8 átengedő között fennáll, vagyis egy uj szerződési viszony, melynélfogva minthogy az átengedés nem ingyenes, az átengedő marasztalt fél az átengedett követelés valódiságaért felelős. Ezen felelőség pedig nem a fennállott hitelezői, hanem az ennek helyébe lépett engedményi szerződés alapján kelt uj viszonynak következése, mely kártalanítási, s nem adósság — követelési jogot von maga után. Ha tehát a végrehajtatónak i tetszett az adósa irányában fennállott viszonyt felad ni, és vele uj viszonyba lépni, kell neki a következményeket is tűrni; azaz tartozik az átengedett követelést per utján érvényesíteni, és ha a felelősség esete beáll, az átengedő ellen kártalanítást követelni. Ha a törvény nem igy szabályozza a végrehajtató, mint engedményes, és a végrehajtatott tél, mint átengedő közötti viszonyt, és annak következéseit, hanem daczára annak, hogy a végrehajtatót engedményesnek tekinti, megmarad a fentebb érintett szabály mellett, mely szerint „a végrehajtató a követelés peressé válta esetében, a marasztaltnak más vagyonára folytathatja a végrehajtást", ákkor félreismerhetlen ellenmondásba jő saját magaelvével, s akkor annak, hogy marasztalt fél az átengedett követelés valóságáért és behajthatóságáért felelős, semmi jogi értelme nincs. Kitetszik ez még jobban, ha a 389. §-ban előforduló ezen kifejezés „peressé válik" — gyakorlati szempontból vettetik bírálat alá, és ha az fentebb érintett fele- . lősséggel vétetik üssze. Míg a 389. §. a marasztalt adódta { hitelezőjére átruházott követelésnek valósagáért, és behajthatóságért felelőssé teszi, megengedi egyszersmind, hogy a végrehajtató, mint engedményes, ha a követelés peressé válik, a végrehajtatott más vagyonára folytathassa a végrehajtást Itt azon kérdés merül fel: mikorválik egy követelés peressé? Nemde akkor, ha a hitelező az adós ellen pert indít, mert más esetre a szó „peres" nem alkalmazható? És mikor fog bebizonyulni az, hogy a követelés valótlan vagy behajthatlan ? Nemde az elsó akkor, ha a per jo^érvényes itélet által eldöntetik, és az alperes felmentetik; az utóbbi pedig akkor, ha az alperes ugyan elmarasztaltatik, azonban vasryontalansága miatt a végrehajtás sikertelen maradt ? Ha úgy van, a mint máskép nem is lehet, akkor a törvény szelleme szerint az engedményestől függ, váljon akarja-e a pert folytatni addig, mig be nem bizonyul a felelősségnek fentebbi felié ele, vagy pedig a per folytatásával f-lhagyni, és előbbi adósa ellen a végrehajtást folytatni. Az első esetben megszűnik azon joga, miszerint adósa ellen végrehajtást folytasson; az utóbbi esetben pedig nem jöhet azon helyzetbe, hogy átengedőadósáta törvény által kimondott felelősségre vonhassa; e szerint tehát ugyanazon egy jognak két egymástól különböző következése lesz. De még egy kérdés merül fel az iránt, mi fog a perrel történni azon esetben, ha a végn hajtató a per folytatásával felhagy, és a végrehajtást adó-a ellen folytatja? Hogy azon pert, melyet a végrehajtató mint engedményese a végrehajtatottn tk inditott, a végrehajtatott, mint átengedő folytathassa a nélkül, hogy az emennek a peres jogot átengedje, azt nem hihetem; mert a végrehajtató mint engedményes saját neve alatt lép fel a perben mint felperes; továbbá azt sem hihetem el, hogy a végrehajtatott fél mellőzve a már a végrehajtató által megkezdett pert más külön pert indíthasson, ugyanazon alperes ellen, ugyanazon követelés miatt; vagy ha indithat is külön pert, azt csak akkor teheti, ha az elöbbeni felperes, t. i. a végrehajtató reá a követelést uj engedmény alapján viszsza átruházza, mely esetben a végrehajtató által megkezdett pert is íolytatha'ja; mert különben az alperes a kereset ellenében magát az engedmény hiányával alaposan védelmezhetné. Mindezen tekintetek és azon körülmény, hogy a kérdés alatti szabály szerint a végrehajtató fél, midőn egyrészt magára ruháztatja át adósa követelését, más részt avval felhagyva a végrehajtást folytathatja, mindaddig, mig választása van az átengedett követelést per utján behajtani, vagy a vegrehajást előbbi adósának egyéb vagyona ellen folytatni, mind saját, mind pedig adósa követelésének tulajdonosa marid, azon képtelenséget tüntetik fel, mely a kérdéses szabályban lappang, és melyre annak gyakorlati alkalmazása mulhad,inul vezetne. Es ha valaki kérdi, van-e erre szükség, van-e szükség arra, hogy a fogalmak felforgattassanak, kivánja-e ezt a végrehajtató érdeke — ha mar azt a törvény előtti egyenlőség elvének sértésével nagyobb kedvezményben részesiteni akarjuk. — Akkor azt kell felelnem, hogy nem ; mert a végrehajtóra nézve elég kedvezmény az, ho^y maga jelöli ki a végrehajtás alá veendő vagyont; és ha a marasztalt fél követeléséből kivan kielégíttetést, ismét szabad választása van, annak eladása vagy saját magára leendő átruházása között, és ha ez utóbbit választj i, akkor ismét azon kedvezményben részesül, hogy a követeles valódiságáért, és behajthatóságáért a marasztalt fél mint átengedő szavatossággal tartóz.k, mi magában foglalja azon kötelezettséget, hogy a végrehajtatót követelésére nézve kielégítse, annyiban a mennyiben az átengedett követelés végrehajtási alapul szolgait; a még ezenfelül netán hátralevő követelési összegre nézve, úgy is a végrehatási jog érintetlen maradván. (Folyt, köv.) Seinmitüszéki határozatok. Az eljáró törvényszék a félnek odaítélt eskü letételére hivatalból határnapot kitűzni nincs hivatva. Az ellenkező határozat, s eljárás semmiségi okul szolgál és megsemmisítendő. S. Antal mint felperes F. András s F. Péter mint alperesek ellen Versetz varostszéke előtt 7085 ft. stb. számla követelés iránt pert folytatott, azon eredménynyel, hogy alperesek elmarasztaltattak, mi a hétszemélyes táblai ítélet folytán jogerőre is emelkedett. Ennek alapján a városi törvényszék 1869. jun. 22 án 1070. sz. a. kelt végzésbeu a felperesnek odaítélt p o t e s k ü letételére hivatalból határnapot tűzött ki. Ez ellen alperesek részéről semmiségi panasz adatott be — minek folytán. A Semmitőszék határozta: „A semmisQgi panasznak hely ada'ván, az emiitett tszék határozata megsemmisíttetik: