Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 6. szám
Pest,18t)9. kedd jan. 10. (>. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A telekk. ügyek kezelése. — Rövidulu visszahelyezési jogeset. — Teleki, adatok stb.— Törvények. A telekkönyvi ügyek kezelése Kun-SzentJfártonbán. Kiss Antal ügyvéd úrtól. (Vége.) Ily ellenőrködés nélküli telekkönyvi ügykezelés és kézzel foghaló járatlanság mellett, történhetik azután olyasmi ia, hogy telekkönyvi előadó az előző tulajdonosnak adósságait a telekkönyvi átíratással már biztosított vevő ellen kebelezte be, mint ez a Fleiszig Fülöp Kovács Imre-féle ügyben történt, hol ismét a törvénytelen bekeblezési végzés ellen törvényes időben közbetett felfolyamodás érveinek alaposságát elutasitólag szerkesztett végzésben maga bírálta meg! De legfeltűnőbb a következő fülebbezés alatt álló jogeset, melytől már a jóhiszeműséget is nehéz meg nem tagadni : u. m. Néhai Kézsmárki Ferencz kun-szt.-mártoni lakos öszszes ingatlan hagyatéki, hét fi- és három leányörökösei közt biróságilag egyenlő arányban osztatván meg, miután a leányok a reájuk esett örökségi illetéket befizették s az átadási okirat jogérvényre emelkedett; folyamodnak az örökségi mester-szállási és kun-sz.-mártoni ingatlanok telekkönyvezése iránt. Legnagyobb meglepetésükre azonban ama végzést kapják, hogy „miután a mester-szállási földbirtokot, — mely pedig 3/í0 részben folyamodókat is illette — a fitestvérek már korábban eladták és az vevő nevére át is Íratott, folyamodók e tekintetbeni kérelmüktől elmozdittatuak: a mi azonban a kun-sz.-mártoni ingatlanokat illeti, azokra nézve nemcsak folyamodók ; hanem a fiörökösök tulajdonjoga is bekebeleztetik." Ez eset szerint tehát a hét fitestvér, hogy a leányokat a vételárbóli kizárással megrövidítsék, eladja a három leányörökös illetőségét is, és bár ezek az eladáshoz soha hozzá nem járultak, tulajdonuk vevőre át is iratik 5 — továbbá bár az átíratásért is csak a három leányörökös folyamodott, a még megmaradt ingatlanokra egy füst alatt a nem folyamodott hét fiörökös tulajdonjoga is bekebeleztetik ! Az ily eljárás azután csakugyan szépen tiszteli s érvényesiti a tulajdonjog szentségét, és magyarázatát másban alig lelheti, mint abban, hogy egy személyben a telekkönyvvezető maga volt az adásvételi szerződés gyártója, — a kérvényező és biró is. De nem fárasztom az érdemes olvasó közönséget hasonló botrányos esetek felsorolásával, mert hiszen ugy is elgondolható, hogy a hol már ily dolgok történnek, megtörténhetnek ott egyebek is. Annak illustrálására mindazáltal, hogy mily ferde fogalommal bir hivatalos állása és köréről ismertetett telekkönyvvezetónk, meg kell még azt jegyeznem, hogy nem általa készített kérvények elintézését és azokra kelt végzések expediálását csak másodrendű foglalkozásnak ismeri; ugy hogy a fél vagy ügyvéde által beadott kérvényekre hozott végzések hónapok lefolyása után és csak sok sürgetésre expediáltatnak, vagy egy évig is expediálatlanul hevernek; a fölebbezett ügy fölterjesztését felsőbb bíróság utján kell eszközöltetni, és ha személye vagy titkos érdeke ugy hozza magával, az irattári ügydarabokat is csak akkor mutatja elő, a mikor neki tetszik elannyira, hogy maholnap oly titokszerü szentély lesz telekhivatalunk, melybe és hol csak a mindenható telekkönyvvezetó engedelmével léphetni, és ott a nyilvánkönyvek alapján valamit megtudhatni ; hol azonban a felek iránti illetlen bánásmódot mégis a legnagyobb fokban lehet tapasztalni; mert épen velem történt meg többi között rault évi szept. 15-én az is, hogy bizonyos Barna János kun-sz.-mártoni lakos azon panaszszal jelenvén meg nálam, mikép a telekkönyvvezetö által készített apai végrendeletben, mennyiben ugyan csak ó kevéssel a végrendeletet megelőzőleg, panaszos Péter testvéröcscse részére a vagyon nagy részét átíratással biztosította, megrövidítve van és ugy a végrendelet, mint az azt néhány nappal megelőzött vagyonátruházás iránt erös aggályai vannak : megjelentem a telekhivatalban, s midőn ott a telekkönyvvezetőtől a kérdéses vagyonátruházásra vonatkozó iratok elömutatását egész hivatalos illedelemmel kértem, ó — mi okból nem tudom — már a B trna János név hallatára is felindulásba és félelmes remegésbe esett, s a kért iratok elömutatását — tisztviselőhöz nem illó sértő hangon — kereken megtagadta. Legyen elég ennyi is adatokul annak bővebb igazolására, hogy az elavult rendszer alapján alakított jelenleg fenálló bíróságaink az igazságszolgáltatás követelményeinek többé meg nem feleluek, tehát hogy égető szükséggé vált azokat mindenekelőtt akkép szervezni, hogy a birói állás független legyen, és betöltésénél a szakképesség is egyik kiváló kellékül kívántassák meg. — Mindenekelőtt — mondom — mert a legjobb perrendtartás is ott, — hol rosz bírósági rendszer, hol tudatlan bírák vannak — nemcsak a kivánt gyümölcsöket nem hozza meg, hanem a helyzetet még inkább visszássá teszi és csak nagyobb bonyodalmakat idézne elő. Ismertetett szomorú telekkönyvi ügykezelésünk közepette nagy vigaszul szolgált nekünk az igazságügyminist-