Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 75. szám

298 Ekként a felperes téglagyár- és kőszénbánya-lársaság jogelődjei, 1863. június hó 13-áig Várallya község tulajdonába esett területeken, a keresetlevelükhöz D. alatt zárt szerződés 3-dik pontja értelmében bányaturzásra alkalmas, semmiféle részeket ki nem jelöltek, az uradalomnak ilyeneket be nem jelentettek, a volt fóldesuraság által Gusztáv s Károly névre keresztelt két bányatelekre kinyert vájna-jogtól pedig elestek; mi természetesebb tehát és a bányatörvénynek, s a többször hivatkozott szerződésüknek megfelelőbb, mint azon következtetés, hogy 1863. június hó 13-áig a püspökségtől elesett területeken bányaművelési joggal Várallya község határában nem birhattak— és igy felperes társaság, mintázok jogutódja, sem igényelhet ilyest magának. Eltekintve mondom attól, hogy felperes társaság sem saját szerződésük, sem a banya törvény 14. és 16. §§-ai értelmében, melyek szerint annak, ki bányát mivelni, s ilyent nevére adományoztatni akar, hatósági engedélylyel s vájna-joggal kell birnia, mi mindkettő a fentebb mondottak szerint felperesnél hiányzott, bányamivelési joggal a község birtokterületen nem bírhat, az 1863. június hó 13-án kötött birtokszabályozó egyesség szerint pedig, még ha a fentebb kifejtett szerződéses és törvényes kellékek hiánya fenn nem forogna is, annak létrejötte ulán azzal még kevésbbé bírhatna. Azért, mert ezen úrbéri viszonyokat rendező, s a községet, a politikai felügyeleti jog érintetlen hagyása mellett, osztályrészéül esett birtok területének korlátlan tulajdonosává tett 1863-ik évi jun. 13-ki egyesség 11-ik pontjában a volt földesuraság határozottan kikötötte, miszerint a tettleg kihajított területek a község korlátlan birtokába menjenek at tüstént, elannyira, hogy ugyanazon egyesség 10-ik pontja szerint még számítási hiba sem változtathat a szerződő feleknek jutott birtokterületeikhezi tulajdoni jogán. Ezen úrbéri viszonyokat rendező kétoldalú egyességkötés pontjai szerint tehát Várallya község,osztály részének tulajdonosává válván, az azon található kőszénbányatelek csak is ugy adományoztithatik, ha az or. bír. ért. 7fejezet 1-ső §-ának c) pontja szerint felperes társaság Várallya községének, mint földtulajdonosnak beleegyezését már előlegesen kieszközölte. Felperes társaság azonban ezen beleegyezés kieszközléséröl semmit sem akar tudni, mert szerinte Várallya község, osztályrészéül esett területeinek nem tulajdonosa, szerinte az akkor legalább még nem volt, a midőn ő a peressé vált Károly és Gusztáv nevü bányatelkek adományoztatásáéi t folyamodott, minthog)7, a sokszor említett úrbéri epyesség a királyi táblai helybenhagyás után a vallásügyi minisztérium részéről egy pótlólagos felmérés megejtése után csak is 1868-ik év derekán erősittetvén meg, jogérvénye csak is innét, nem pedig mint Várallya község vitatta, annak kelte napjától, vagy is 1863. június 13-tól számitható, következőleg a két bányateleknek nevérei adományoztatására Várallya községének, mely szerinte a volt úrbéri földnek nem tulajdonosa, beleegyezésére szüksége sem volt; Várallya községére az idézett id. t. szab. 7-ik fejezete 1-ső §-ának nem a c), de a d) betűjének azon szavai lévén alkalmazhatók, melyek szerint az összesítés Várallyán még véglegesen meg nem történt, következőleg a község birtokosnak nem tekintethetett akkor, a midőn felperes társaság a bányatelkek adományozásáért folyamodott. Felperes ebbeli nézetének azonban helyes alapja nem csak azért nincs, mert valamint egyéb polgári perekben kötött bírói egyességek mindjárt azok létrejöttekor kötelezik a feleket, habár jóváhagyásuk, és a felek reszérei kiadmányozásuk sokkal később történik; ugy az úrbéri viszonyok rendezése tekintetéből létrejött barátságos egyességeknek kiválólag oly pontjai, mint a kérdésben forgó 1863. június 13-ki egyesség 10-ik és 11-ik pontjai, melyek szerint mindegyik egyezkedőfél köteleztetett birtokrészét megmásithatlanul tettleg átvenni, s tulajdoni élvezetébe lépni, kell, hogy már keletkeztükkor joghatályosaknak tekintessenek. Annál is inkább, mivel az úrbéri perekben kötött egyességeknek a kir. táblához megerősítés s különösen egyházi birtokok úrbéri viszonyait szabályozó barátságos egyességeknek a vallásügyi minisztériumhoz, helybenhagyás végett szokásos felterjesztése, nem annyira jogi, mint inkább államfelügyeleti szempontból történvén, azok jogérvényét, az ily czélból lett felterjesztések, illetőleg jóváhagyások leérkeztétől számitni akarni jogtudósra nézve téves nézet, mit egyébként maga a gyakorlat is az által eléggé megczáfol, hogy a szerződő felek rögtön élvezik szerzett jogaik előnyeit. (Vége köv.) Scniinitöszéki határozatok. A bíróságok illetőségükhöz nem tartozó kereseteket hivatalból kötelesek visszaülasittani. (perrend 51. §.1 A 300 frton alóli követelések csak sommás bíróság elé tartoznak. Az ilyenek iránt támasztott keresetet a törvényszék hivat tálból köteles visszautasittani. Ez ellen semmiségi panasznak helyt adni nem lehet. M. József G. János ellen Miskolcz város tszéke előtt 111 forint iránt rendes szóbeli keresetet adott be. A törvényszék azt azonban a sommás bírósághoz utasította (1869. július 3-án 6. sz. a. kelt végzéssel.) Ez ellen felperes semmiségi panaszt adott be (1869. jul. 7-én), melyben kifejté, hogy az illetó perrend §-ban csak a hitelező előnyére engedtetik, 300 ftig keresetét sommás uion indíthatni, de az által nincs a rendes peruttói elzárva, nem foglaltatván a rendes perutat szabályozó §-ban az: hogy 300 fton alóli kereset ezen az uton meg nem indíttathatnék. És eddig mindennapi dolog is volt, a sommás útra tartozó ügyeknek rendes eljárás szerinti indíttatása s lefolytatása. Ennek igazolására többrendbeli birói határozatokat mutat fel. De különben is a sommás uton kezdett ügy is a 95. §-ban elősorolt esetekben a rendes perre utasítandó, miből önkényt folyik, hogyha felperes ezen esetek valamelyikének lehetőségét látja, magától is választhatja a rendes utat. ASemmitőszék következőleg határozott: „tekintve, miszerint a kereseti követelés a pol. törv. rendt. 93. §. a) pontja szerint sommás eljárás alá tartozik; az 51. §. szerint pedig a bíróságok az illetőségükhöz nem tartozó kereseteket hivatalból kötelesek visszautasítani,