Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 75. szám
Pest, 1869. péntek sept. 34. 75. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Bányajogeset. — Semmitőszéki határozatok. — Sín. rendeletek s hivatalosak. Ajnlíns—septemberi évnegyede napokban lejárván, figyelmeztetjük tiszt, előfizetőinket, hogy előfizetésük megujitusa iránt, mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Egyszersmind azon bizalmas kéréssel keressük meg régibb előfizetőinket, kik lapunk irányát s törekvéseit hosszasb idő óta tigyelemmei kisérik, bogy hatáskörükben és ismeretségeik körében lapunk előfizetési terjesztésére erélyesebben közreműködni szivesked jenek. Azok, kik törek\ésünk s tevékenységünk függetlenségét helyeslik, kik elveinket, kiindulási pontjainkat osztják, ezt csak az által igazolhatják, ha tettleg is mindent elkövetnek azon lap fentartására, mely elveiket, nézeteiket képviseli. Különben lapunk a gyakorlati szükségeknek is, melyek jelenben legfontosabbak, kitelhetöleg megfelelni igyekezik, midőn különösen az aj perrend alkalmazására nézve nagy jelentőségű semmitőszéki döntvényeket nagy számmal s terjedelmesen közzé teszi; s egyszersmind a legfőbb ítélőszék elvi határozatait is közli. Az or. gyűlés és kormány codificationalis mmikálatait szintén figyelemmel kisen", és lehetőleg meg is ismerteti. Megjelenik lapunk hetenkint kétszer. Előfizetési dij egész évre 8 forint, félévre 4 forint. Bányajogcset. Balogh Sándor jogtudor ügyvéd úrtól (Pesten.) A bányajogi esetek szakirodalmunkban gyérebben jelenvén meg, már ezért, de az ügy érdekességénél fogva is, nem tartoitam feleslegesnek, hogy az alább közlendő, a pesti kőszénbánya és téglagyár-társulat, mint a pécsi püspökség szerződésszerű képviselője (felperes) fcs Váralya tolnarnegyei község (alperes) közt fennforgó bányajogi vitás ügyet e szaklapban nyilvánosságra hozzam. E reményben fogtam rövid értekezésem összeállításához, melynek kellő megbirálhatása szempontjából megérintem, miszerint a bányaügyeket illetőleg, köztudomású dolog, hogy az 1868. 54-dik tezikk 29-dik §-a az eddig fennállott törvényt, eljárást s bíróságot jelen illetőségi körével továbbra is fentartotta, *) következőleg bányajogügyekben a hatályon kivül helyezett id. t. szabályzat 7-ik fejezetét, mely az 1854. nov. hó 1-én életbelépett osztrák bányatörvényen alapszik, kell szabályozónak tekintenünk. Ezek, valamint a perhez csatolt egyesség és szerző*) Mint ezt a magyar kir. curia semmitőszéki osztálya is (lásd a „Törvényszéki Csarnok" 64-ik számát) épen az itt szóban forgó bányaügyre vonatkozólag 1869. július hó 16-kán 260. szám alatt hozott határozatával szintén kimondotta és megerősittette. S. B. dések szerint a pesti kőszénbánya- és téglagyár-társula kétrendbeli keresetének, szerény nézetem szerint, megállható alapja nincs. Felperes társaság ugyanis a budai kerületi bányabiróság előtt f. évi jan. hó 11-én indított teljesen hason alapú kétrendbeli keresetét, egy a pécsi püspökség és Miesbach Emil közt 1856. február hó 4-kén kötött, ez által Drasche Heinrichre, s ennek utján a felperes téglagyár-társulatra ruházott szerződésre alapítja, melynek 3-ik pontja a) betűje értelmében 1890-ik évig az összes püspökségi javak területén, tehát az úrbéri szabályozás folytán Várallya község birtokába jutott területeken is, a bányászati jog őt illetné meg. Eltekintve azonban attól, hogy e bérleti szerződés ugyanezen 3-ik pontjának a) betűje felperes tégla- és köszénbánya-társaság jogelődjeinek kötelességévé tette, mi! ént 1857-ik évig azon bányaterületeket, melyeket a müveléss turzásokra alkalmasoknak találandnak, az uradalomnak határaik kijelölésével bejelenteni, s a bányahatóságtól kinyerendő engedély által a fentebb hivatkozott osztr. általános bányatörvény értelmében az uradalom részére biztosítani mulhatlan kötelességüknek ismerjék. Hogy felperes társaság jogelődjei e szerződéses I >telezettségüket a püspökség birtokában maradt területeken mennyire teljesíttették, azt nem vitatom; az úrbéri viszonyok rendezése után Várallya község tulajdonába esett birtokrészeken azonban, hogy érdekeiket az 1863június hó 13-án kötött birtokviszonyokat rendező egyesség létrejöttéig nem óvták meg, a megóvottakat pedig a bányatörvény kívánalmai szerint nem biztosították, az a perben kifejtettekből kétségtelenül kiderül. Mielőtt ugyanis a birtokelkülönzés 1863. június hó 13-án tettleg megtörtént volna, a volt földesuraság, t. i. a pécsi püspökség azon területeken, melyek az urbériség rendezése folytán Várallya község tulajdonába estek, két bányateleknek nevérei adomanyoztatása tekintetéből, a bányatörvény 14-ik § a értelmében turzási engedélyért folyamodott. Kérelmének hely is adatott, a nyert engedély meghosszabbítása azonban egy év eltette után a b. t. 16. §-a szerint nem kérelmeztetvén, az engedély, az illető bányabírósági bizottmánynak 1860. nov. hó 6-án kelt 447. illetőleg 4469. számú rendelete^folytán visszavonatott, s Várallya községe a kirakott turzási péczézések eltávolítására utasíttatván, az még ugyanazon évben foganatba ís vétetett, minek folytán a bányatörvény 22 ik §-a értelmeben felperes társaság kereshetőségi joga is alaposan kétségbe vonatott; mivel, ki vájna-joggal nem bír, az a banyatelek adományozásáért tulajdonkép nem is folyamodh >tnék.
