Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 71. szám

282 1863. jun. 19-éu hasonlóul elárvereztetvén azt dr. Robitsek Károly felperes vette meg, mint legtöbbet igérő, melynek vételára a költségek levonásával 599 ft. 6l/2krt tett, mely összeget ismét Robitsek Károly mint elsó foglaltató a per végleges kimeneteléig magánál meghagyatni kérte, mi tnegtörtéuvé<), az árverési jkönyv alapján ezen összeg 1862. június 10-ikén Robitsek Károly nevén álló birtokra — Weisz Mózes hagyatéka javára bekebeleztetett; ugyanakkor pedig ugyanazon követelésre özvegy Gyulay Sámuelné javára Weisz Mózes által kiállított 42 for. 84 for. 105 for. 315 for. tartozás előjegyeztetett. A Gyulay Sámuelné és Weisz Mózes örökösei ellen 1862-beu folyamatba teti per is lefolytattatván, abban 1865. jul. 10. 4368. sz. a. ítélet hozatott, mely szerint Gyulai Sámuelné a fönti követelésből 400 tt. tökében, és kamatokban, Weisz Mózes örökösei pedig 650 for. tökében, és kamatokban elmarasztatott. Ezen itélet alapján már most dr. Robitsek 1867. jun. 7-dikén végrehajtásért folyamodott — mire 1867. jul. 12. 3279. sz. a. végrehajtást Hrendelö végzés hozatott — minek folytán 1867. aug. 23. a végrehajtás foganatosíttatott akképen, hogy mivel özvegy Gyulainé az őt terhelő összeget lefizette, felperes csak a Weisz Mózes örököseit terhelő öszszegek behajtását kérte, mely összesen 887 for. 91 krban kiszámíttatván, ennek kielégítéséül felperes kérte a biztosítási végrehajtás utján eladott, és a fentebbiek szerint özvegy Gyulay Sámuelnének kikölcsönzött 156 for. 21 K i ról szóló kötelezőre, valamint az általa megvett gyapjú ara fejében nála levő 599. for. 6V2 krra a végrehajtást vezettetni, s ezen követeléseket reá ruháztatni, mit a végrehaj ló teljesített is. A végrehajtást elrendelő 3279. sz. a. végzés ellen özv. Gyulainé felfoiyamodással összekapcsolt (4666. sz.) semmiségipanaszszal élt; mert 1- ür. A végzés dr. Robitsek Károly nem igazolt és nem okadatolt kérelmére hozatott, s nem vétetett tekintetbe, hogy Weisz Mózes örökösei ellen a csőd 1867. jun. 7-én kérettetett és az jul. 19-én el is rendeltetett; és ez szerint a határozat illetéktelenül hozatott. 2- or. Semmis a végzés, mert oly összegeket rendel felperesnek átadatni, melyekre felfolyamodónőnek sokkal elébb nyert zálogjoga van. 3- or. Semmis a végzés, mert a végrehajtás öt szenvedóleg, Weisz tömegét pedig cselekvőleg illető 156 ftra is elrendeltetett, holott ő ezen követelésre nézve sem felszólítva sem elmarasztalva nem volt. 4- er. Semmis, mert a 156. f. és 599. f. 6'/2 kr. telekkönyvileg biztosított követelésekre a csődmegnyitás feljegyeztetett; azokat tehát a csőd mellőzésével kiutalni nem lehet: kéri tehát a felfolyamodó ellene elrendelt végrehajtást felfüggesztetni, a csődtömegre vonatkozó iratokat tetekkönyvi kivonatokkal a k. itélő táblára, illetőleg váltó feltszékre felterjeszteni, az első bíróság 3279. sz. végzését megsemmisíttetni, s mivel a bíróság nyilván való vétség által szolgáltatott okot a semmisítésre, azt a kár pótlásában s 6 ft. 45 kr. költségben elmarasztatni. Az erre kelt kir. táblai végzés (1868. deczemb. 24-én 29383. sz. a.) az első bíróság végzését s végrehajtási eljárását helybenhagyta; és ez ellen Gyulay Sámuelné végrendeleti végrehajtója Kiss Károly felfolyamodáshoz csatolt semmiségi panaszszal élt; 1-ör mert az iratok a kir. táblára csonkán lettek felterjesztve, a mennyiben a csődirományok, melyekből kitűnhetett, hogy a 156 ft 21 kr. és 599 ft. 6'/2 kr. Weisz Mózes csődtömegéhez tartozik, és hogy arra özv. Gyulay Sámuelnénak elsőbbsége van, mellőztettek. 2 or. Mert felperes követelése hamis váltókon alapszik, melyek miatt még mindig bünvizsgálat folyik; és mert az emiitett összegek a c«őd tömeghez tartozván, az ily javak felett a csődbíróság az illetékes. 3-or. A kir. tábla azon indoka, hogy felperesnek elsőbbsége van, megczáfoltátik a t. kv. kivonattal, mely szerint ezen Weisz Mózes hagyatéki tömegére bekeblezett követelésekre Gyulainé 42 frt. 84 frt. 105 ft. és 315 for. követelése felüljegyeztetett még elébb, mint felperes részére a végrehajtás kéretett és teljesíttetett, mennyiben a bekebelezés 1867. június 10. — a végrehajtás pedig csak július 12-én kéretett. 4 er. M>rt az összes iratokból az tűnik ki, hogy ezen ügy a csődbiróság által megítélendő. Ezek alapján kéri az első bírósági végzéseket megsemmisitteni, felperest a csődbírósághoz utasíttatni stb. Megjegyzendő még mikép Weisz M. örökösei 1865 b. a felebbezés elmulasztása miatt igazolási keresettel éltek, minek az első bíróság helyt nem adott, mig a kir. tábla 1867. okt. 21. 16358. sz. a. azt megalapította. A legf. itélószéken határoztatott: „A felterjesztett iratokból kitűnik, miszerint végrehajtató fél özvegy Gyulay Sámuelné, és Weisz Mózes örökösei ellen ugyanazon váltókon alapuló 1050 frt. követelésének megítélése iránt indított perének folyamatba tételekor 1862. okt. 11-kén Weisz Mózes örökösei ellen biztosítási végrehajtást kért, mely kérelemnek hely adatván, még azon óv okt. 11-én teljesített végrehajtáskor nevezett örökösök birtokában talált ingóságok és 16 mázsa gyapjú felperes részáre lefoglaltatott; — ugyanazon évi decz. 17-én pedig az ingóságok 176 frt. 16 kron, a gyapjú pedig 1863. június 19-kén 611 for. 6'/2 kron birói árverés utján eladattak ; az ingók vételára a költségek levonásával 156 for 21 krra leolvadván,ezen összeg végrehajtató részére birói kezekbe adatott, honnan azt özvegy Gyulainé a perkimeneteléig kölcsön felvette; a gyapjú ára pedig a költségek kielégítésével 599 frt. 6'/a krt tevén, mivel a gyapjút maga a végrehajtató vette meg, ezen összeg perének kimeneteléig saját kezein hagyatott. Minthogy tehát végrehajtatónak az ekként összeirt és készpénzzé is tett adósa javaiban az 1840: 15. tcz. 153. §. szerint zálog- és elsőbbségi joga van; minthogy továbbá az 1840: 22. tcz. 4. §. szerint az ekként szerzett zálog- és m e g ta r t á s i j o g az adós ellen később elrendelt csőd esetében is épségben megtartandó, s az ily ingó zálogok a csődtömeghez nem tartoznak; — tekintvén azt is, hogy a fentebbiek szerint birói kezekből részint kölcsönkép elhelyezett, részint magánál a hitelezőnél hagyott birói zálogokra a telekk. előjegyzés csak igazolás terhe alatt engedtethetett meg; s ezen előjegyzések a perben nyertessé lett felperes kielégittetését azon árverési összegekből, melyek részére biztosítás utján behajtattak, és birói rendelet folytán adattak ki kötelezőkre — nem akadályozhatják — ezen okoknál fogva a kir. tábla végzése, a semm. panasz elvetésével, helybenhagyatik. (1869. aug. 25-én. — 3005. sz. a.)